“Aki szerint a rezsicsökkentés rossz dolog, az meg egész egyszerűen hülye”
Nem, a fenti idézet nem Arany Jánostól, sem József Attilától vettem, az egyik korábbi cikk alatti kommentekből mazsoláztam, és az hiszem, emellett nem tudok elmenni szó nélkül - pláne most, mikor megtudtam, hogy 2014 a rezsiháború éve lesz. Na mondjuk nekem már a 2013 is az volt, meg a 2012 is, úgyhogy nem érzem magam meglepve Viktor bejelentése miatt. Egyszer már azt is szeretném megérni, hogy egy év ne a csekkek tologatásából álljon, de azt hiszem nem vagyok egyedül.
...és erre Viktor is rájött. Mondjuk nem volt nehéz, a választások után cirka 3 évvel letekintettek a felhők közül, és látták, hogy a magyar gazdaságot csak nem sikerült bedurrantaniuk, csak amolyan unortodox módon, ami az egyszeri választópolgár számára úgy hangzik, mint egy gyógyszer neve, de csak a x miatt a végén. Nem volt mit tenni, gyorsan más fa… vagyis profitjával kell verni a csalánt, hátha kisüt a nap, így választások előtt kicsivel.
Már csak azt tudnám, hogyan fér ez bele a merjünk nagyot álmodni mondakörbe? Mert én mertem azt álmodni, hogy legalább 5 évente kicsit nőni fog a fizetésem (nem nőtt, sőt csökkent - kajajegy, üdülési csekk, sziasztok). De arra rémálmomban sem gondoltam, hogy egyszer majd a visszaállamosítás menti meg a családi kasszát, az egyre gonoszabbnak tűnő kapitalistáktól. Sokat gondolkoztam azon, hogyan mehet át - láthatóan sikerrel - egy ilyen abszurd kezdeményezés a magyar társadalmon. Írtam már a magyarok demokráciatudatának hiányáról, most ide illene a piacgazdaság-tudat hiánya, de ennél egyszerűbb a helyzet.
Dögöljön meg a szomszéd tehene is.
Mert ugye ha a szomszédban most fordult fel a riska, nekünk meg már évek óta üres az istálló, akkor statisztikailag utolértük a szomszéd életszínvonalát. Hurrá. A rezsicsökkentés számomra pont valami ilyesmi. Na nehogy már egy eonos főmufti vegye ki a gyerekem szájából a parizert, vegye csak ki a részét a fülkeforradalomból ő is! De mint öngyilkos merénylő? - kérdem én. Csak engem zavar, hogy egy ilyen törvényből süt a kormány tanácstalansága? Elvesztettem a fonalat. Hogyan jutottunk a merjünk nagyot álmodni-tól, az unortodoxián keresztül a lassítsunk az ország elszegényedésén rezsicsökkentésselig? Nem mondom, a gondolat nem ördögtől való, miszerint vészhelyzetben maximalizáljuk, vagy csökkentsük egy bizonyos általánosan használt termékkör árait, például a rezsit. Ez a tűzoltás, és egy működő piacgazdaságban nem is lehet más, mint egy vészforgatókönyv ideiglenes lépése. És ezt illene így is kommentálni: Emberek, a gazdaságélénkítő csomagunk még nem érezteti a hatását, addig is jövőre csökkentjük a rezsit, hogy az emberekre nehezedő nyomáson ideiglenesen enyhíteni tudjunk. De szép is lenne, ha egyszer egy politikus kiállna, és őszintén megmondaná, ez van. Mondjuk ezt már a bankadó kapcsán megcsinálhatták volna, nem beszélve a magánnyugdíjpénztárak milliárdjairól.
Ezzel szemben a fülkeforradalmárok újra lecsapnak a békaember formájában megjelenő, egyben vérszívó közszolgáltatók ellen. És újra előveszem kedvenc vesszőparipámat: mi lesz ennek a hosszútávú, morális következménye?
Az hogy már nem merünk nagyot álmodni. Hogy az ország győzelemnek ítéli meg már azt is, hogy kicsivel több marad a kevésből. Hogy pár ezer forintért hajlandóak vagyunk elhinni, hogy a piacgazdaság csak kizsákmányolás lehet, hogy minket mindig meg kell védeni valaki ellen. Hogy ennél több nekünk már nem lesz, de nem baj, mert másnak se. Arról persze szó sem esik, hogy elmaradnak az érintett szférában a fejlesztések, esetleg minőségbeli romlás jöhet - akár csak pár év múlva, vagy hogy a cégek menekítik a pénzüket az országból ésatöbbi.
“Aki szerint a rezsicsökkentés rossz dolog, az meg egész egyszerűen hülye.” De, rossz dolog, mint ahogy rossz dolog a húsleves előtt túrórudit adni a gyereknek, pedig nagyon tud neki örülni, kipróbáltuk.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!
