Immáron kevesebb mint egy év áll előttünk a következő parlamenti választásokig. Annak ellenére, hogy ez a tény egyelőre még viszonylag kis hangsúllyal jeleik meg a médiában, a politikai életet nyomon követő választók egyre tisztább képet kapnak a pártpiac ilyen-olyan szereplőiről. Megállapítható, hogy a felhozatal úgy ahogy van borzalmas és talán soha nem volt még ilyen nehéz dolga annak, aki jóérzéssel szeretné behúzni az X-et a szavazólapon. Talán az is kijelenthető, hogy 2014-ben ez talán lehetetlen lesz.
Magát és az ország jövőjét komolyan vevő, tisztességes magyar emberként nem akarok MSZMP-s kommunistákra szavazni. Ennek a körnek a meghatározása végtelenül egyszerű. Minden olyan párt, mely kormányon volt a rendszerváltás óta, és nem hozta teljes körűen nyilvánosságra az állampárti titkosított dokumentumokat és ügynöklistákat, az kommunista. Ebből is látható, hogy mennyire nehéz is a helyzet, ezzel ugyanis helyből kizártuk a két egymással vetélkedő MSZMP utódpártot, a Fideszt és az MSZP-t. Végtelenül sajnálatos tény, hogy 23 évvel a rendszerváltás után még mindig két ilyen neokádárista párt jelenti a magyar politikai paletta két ellentétes pólusának legnagyobb "erejét". Még inkább elszomorító, hogy ezt a palettát ők maguk hozták létre, gondosan leosztva egymás között különböző populista lózungokat és hatalomgyakorlási elveket, vigyázva arra, hogy kellőképpen azonosíthatatlan katyvaszt hozzanak létre, mely éppen aktuális egyéni ambícióik szerint szabadon alakítható. Az ő általuk mesterségesen megalkotott és fenntartott, magát és egymást jobb- és baloldalinak (nemzetinek, vagy demokratának, egyremegy) nevezett tartalom nélküli formációk pedig az oszd meg és uralkodj elvet magát a magyar választókon gyakorolják.
Ez a dimenzió ugyan egy pillanatra felfeslett az őszödi szeánszon, a megnyíló politikai résen betüremkedő amorf entitások azonban ugyanolyan torz politikai gnómok lettek, mint a két fent megnevezett elődjük, csak ideig-óráig még leplezni tudták ezt az újdonság varázsával.
A Jobbik egyszerűen képtelen túllépni a zsidó-cigány-buzi radikális szentháromságon és még ha korábban voltak olyan jelek is, hogy megpróbálják legalább a kormányképesség látszatát magukra erőltetni, ez az irányvonal meglehetősen hamar hamvába holt. A megélhetési politizáláshoz a mai magyar valóságban sajnos a jelenlegi teljesítményük is elég, a pártnak juttatott állami támogatás és a képviselői fizetések pedig úgy tűnik maximálisan kielégítik a pártvezetés igényeit. A földtörvény megszavazása alatti performanszuk és ha képesek ezen a témán fenntartani a figyelmet ugyan szimpatikus lehet egyes köröknek de mivel arról továbbra sincs semmi hír, hogy ők mégis mit csinálnának másként a "hazanemeladó", politikai körökben kedvelt szófordulat ismételgetésén túl, sok perspektívát továbbra sem látok a pártban.
Az LMP olyannyira meglepődött azon, hogy bejutottak a parlamentbe, hogy ezt a sokkot azóta sem tudták rendesen kiheverni. A párt zöldbe bújtatott, szélsőbalos eszmékkel kokettáló platformjának erősödése a csapat meghatározhatatlan elvekkel rendelkező másik felével szemben csak növelte a skizofréniát ami a már ismert szakadáshoz is vezetett. Persze ezt a műsort is a mi adóforintjainkból adták elő. A valós helyüknek megfelelően a kiszakadók el is tűntek azóta a süllyesztőben. A Schiffer-féle vonal legalább azt a szívességet megteszi a választóknak, hogy próbálja napirenden tartani az ügynökakták kérdését. Mindezeken túl, sajnos annyira erőtlen és jellegtelen az egész társaság, hogy az bizony édes kevés lesz a profi médiapárt Fidesz ellen, így minden rájuk adott szavazat puszta pocséklás.
Bajnai és az E14 mutatott ugyan olykor biztató jeleket, de az aki elmegy a régi szocik közé idétlenkedni Szárszóra, a továbbiakban szintén ugyanúgy szóra sem érdemes, mint Gyurcsány bohóc.
A felhozatal tehát siralmas és a normális kormányra vágyó pragmatikus szavazó talán még félre is tenné gyászos ellenérzéseit, ha az előbbi sekélyes felhozatalból bármelyiknek lenne is valami nyilvános, elérhető elképzelése arról, hogy mégis mit akar kezdeni az országgal. Erről a nem elhanyagolható dologról viszont gyakorlatilag egyik párt esetében sem tudunk semmit. Különösen fontos lenne az úgynevezett ellenzéki pártok részéről, hogy indokot adjanak arra, melléjük húzzuk be az X-et. Például, ha valamelyikük már csak annyival előjönne, hogy na majd ők befejezik az aktív dolgozói és vállalkozói réteg fosztogatását és megszüntetik az inaktív és nyugdíjas rétegek favorizálását, máris megkapná a szavazatomat.
Úgytűnik azonban, így a választási naptári évbe lépve azonban, hogy az ellenzéki dágványban nem találunk aranyat. Szárszó nemcsak abból a szempontból volt szimbolikus, hogy Bajnai egyenlőség jelet tett önmaga és a levitézlett szoci matuzsálemek közé, hanem abból a szempontból is, hogy ezek a régi szoci múmiák még mindig előmásznak szarkofágjaikból és megpróbálnak köztünk élni. Ha még mindig ők jelentik a legtámogatottabb ellenzéki pártot, akkor nagy baj van. Ez azt jelenti, hogy Öszöd és a 2010-es választási vereség nem volt elég, ennél nagyobb tisztítótűzre van szükség.
Ezért fogok 2014-ben a Fideszre szavazni, ha ők maradnak, a posztkommunista politikai rend egyik oldala talán végleg összeomlik, hogy a helyén most már valóban valami új, friss, modern, pragmatikus és civilizált erő lépjen elő a színről, amely 2018-ban képes lesz letakarítani a Fideszt a porondról. Akkor majd talán 30 év átmenet után tényleg megtörténik a rendszerváltás.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!
Az utolsó 100 komment: