2013. Igen, 2013-at írunk, és az iskola-államosítás második hónapja valami hajmeresztő sztorival indul. Nyíregyházán az iskolákból szedik össze a Klebelsberg Iskolafenntartó Központ helyi tankerületi irodáinak berendezését.
Megérkezik az iskolába a siserehad, körülnéznek, és viszik, ami megtetszik. Kölcsönbe, ja. Meg csak azt amit nem használnak, mondják később. A tanárok, diákok szerint meg pont hogy az újat, a szépet, azt, amit épp használnak. Épp csak nem teszik hozzá, hogy davaj csaszi.
Jó, tudom, egy intézmény, mit akadékoskodom. De azért teszem mégis. Mert aki ezt az egyintézményt megálmodta, annak ez nem jutott eszébe? Hogy kell az irodába bútor, miegymás? Vagy most épp takarékossági intézkedés keretében nem lehet bútort venni az állami fenntartású intézményekbe? Lehet. De ez így akkor is a végiggondolatlanság és az arrogancia mostanság idehaza nagyon is ismerős elegye. És hát azt sem gondolom, hogy azon reform közepén, amelynek mottója az, hogy "nem tudom, meg kell kérdezzem", ezt a helyi tankerületi igazgató találta volna ki. Arról nem is szólva, hogy egy újabb érv Pokorni Zoltán jóslata mellett, hogy ez az egész katyvasz lefelé nivellál: onnan visznek el, ahonnan van mit. Volt már ilyen ez elmútháromévben?
Nekem azért lenne két kérésem/kérdésem:
1. Most adjunk ennek az egész katyvasznak valami más nevet. Ez már annyira méltatlan Klebelsberg Kuno szelleméhez és munkásságához, hogy fáj.
2. Ezt az erkölcstan-dolgot fel kéne függeszteni egy átgondolásra. Most komolyan az akar az erkölcsoktatás tankerületi, vagy bármilyen őre lenni, aki egy ilyent megcsinál?
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:
