Ha fogadni kéne, arra tennék, hogy ebből bizony szakadás lesz. A novemberi LMP-kongresszus válaszolt először a kétpólusú logikát erőltető választási törvénymódosításra, arra, hogy beáll-e ebbe a logikába az LMP vagy nem. Hogy a kormányváltásért együttműködik-e a szocialisták/Bajnai által uralt baloldallal, vagy önálló pólus marad, kerül ez nekik, amibe kerül. A választás az utóbbi irányra esett, nagyon kis különbséggel. A kongresszusi határozatot azonban a kisebbségben maradtak mindmáig nem érzik magukénak, és tippem szerint ez akkor is így lenne, ha fordított eredmény született volna októberben. A kérdésre adható két válasz mögött annyira más gondolkodásmód, attitűd van, hogy a sima belső meggyőzés nehéz, ha ugyan nem lehetetlen. Második forduló szombaton.
Tovább nehezíti a dolgot, hogy mind a szövetség, mind az önálló politizálás valamilyen szinten működő stratégia lehetne (vagy lehetett volna novemberben?), de a kettő együtt nyilvánvalóan nem vállalható fel. A szavazóbázis egy érdemi része kormányváltást szeretne, kerül amibe kerül. Az önállóságpártiak pedig talán számolnak azzal, hogy a kormányváltó hívek nagy része búcsút mond nekik, de észreveszik a rést - mit rést, óriási gödröt - a politikai palettán, hogy a szavazni készülők több mint fele nincs meggyőződve arról, hogy a fideszmszp valamelyik szárnyára kéne szavazni.
Bármi is motiválja a pártot, a végrehajtást az eddiginél sokkal meggyőzőbban kellene csinálni. Az Együtt 2014-gyel együttműködés fonák módon ma nagyobb LMP-s súly mellett valósulhatna meg mint novemberben: Bajnaiék formációja visszaesőben van, de legalábbis stagnál a szocialistákkal vívott dominanciaharc miatt, így az LMP esetleges csatlakozása most akár a túlélést is jelenthetné nekik. A kiábrándult fideszes szavazók hangsúlyozottan nem baloldali megszólítása meg minimum egy hangsúlyozottan nem baloldali politikát igényelne Schifferéktől (is). Ismétlem: mindkettő létező, lehetséges stratégia, de fájdalmasan lehetetlen egyszerre. Annál viszont bármelyik lényegesen több erőfeszítést kívánna az LMP-től, hogy erejét arra fordítsa, hogy egymást gyepálják, még ha ezt eddig a lehetőségekhez képest nem a nyilvánosság előtt tették.
Ezért mondom, hogy a szétválás benne van a kalapban, nagyon is. Mind az együttműködés, mind az önállóan politizáló LMP párthíveinek ez kínál kiutat az őszinte politizálás felé - afelé, amikor nem az egymásnak feszülés hanem esetleg az elképzelt stratégia követése a cél. A ma még egységes LMP-nek, mindkét félnek, azonban a döntés most hétvégi meghozatala előtt azt a kérdést mindenképp, és indulatok nélkül meg kell válaszolnia: biztos, hogy ez a - pillanatnyi megkönnyebbülést hozó - döntés nem viszi mindkét irányt a marginalitásba és jelentéktelenségbe? Ha a felébe vágott frakció egyik fele sem marad "frakcióképes" a parlamentben, ez nem veszi el gyakorlatilag a teljes játékteret?
(Monty Python: Brian élete. Handmade Films)
Ha pedig a ezt a kérdést nem teszik fel, vagy felteszik, de nem tartják ezt nagyobb kockázatnak, mint a bénaságra kárhoztató együtt tartását annak, amit talán mindkét fél feladott már, akkor ott a címben feltett kérdés: lehet ezt szépen csinálni? És főleg: lehet utána mindenkinek a saját céljai mentén úgy politizálnia, hogy az elvált felek egymás nevét sem veszik a szájukra? Nem pedig kiabálni egymásra, mint a Brian életében, hogy "Szakadár!" (vagy félrefordítva: "Köpködő!").
Nehéz ügy, nagy, talán irreálisan nagy önfegyelmet igénylő dolog ez - de kötelező. Ha a két, önmagában marginális pártfél nem kezd veszettül dolgozni a saját irányán, nem építi fel párttagok és aktivisták országosan is észrevehető hálózatát (az LMP-nek ma ilyene nincs!), akkor vége. Ehhez pedig dolgozni kell, olyan munkát végezni, amelyet az LMP egyik fele sem kóstolt meg az utóbbi években. Ehhez képest túl nagy a visszamutogatás és a másik féllel tartó ismerősök további egymástszidásánek csábítása. Ennek ellen kell állni. Erre viszont inkább nem fogadok, mert akkor még ennél is pesszimistább hangon fejezném be a posztot.
A Fidesz- és szocialista-szimpatizánsoknak még annyit: igen, tudom, hogy a mostani választási rendszer kétpólusúvá teszi a döntést. Igen, azt is tudom - le is írtam korábban - hogy 2014 az "Orbán vagy nem Orbán" kérdésről fog szólni. De engedtessék meg nekem, hogy ezt rossz kérdésfeltevésnek tartsam, még akkor is ha ezzel kisebbségben maradok. De nem is biztos, hogy kisebbség ez, "csak" nincs megszervezve.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:
