Ahogy ígértük, ebben a cikkben a magunk mögött hagyott esztendő minden hónapjából választunk egy - számunkra legalábbis - érdekes posztot, kicsit összegezve is az évünket.

Január - Mi a bóvli?

Zengett a "Bóvli, bóvli!" az utcákon és a fejekben januárban, az év 320 forint körüli euróval és sok-sok kétellyel, meg "küszöbön álló IMF-megállapodással" indult. A megállapodás mindig köszöbön állt, de a küszöb egyre messzebb került - közben azonban megnyugodtak a kedélyek, és az euróárfolyam megbíthatóan 300 forint - sőt általában 290 forint - alatt maradt az évben. Cikkünk azonban nem az aktuális gazdaságpolitikában, hanem a végletekig megosztott politikai véleményekben, és ebből adódóan a közösségi problémamegoldás hatástalanságában látja a nemzeti bóvli forrását.

- * - * -

Február - Fellélegezhet a Fidesz, ismét van árok

Miközben a Fidesz népszerűsége, ha nem is látványosan, de kitartóan esett 2010 ősze és 2012 eleje között, a folyamat ekkor jelentősen lelassult, sőt megállt. Bár a decemberi erőltetett alkotmányozás, majd a már említett "bóvli", és az embrionális állapotban lévő Schmitt-ügy azt a veszélyt vetítették előre, hogy a párt már a törzsbázisát is elveszítheti, februárban az EU indított többszörös vizsgálatot hazánk jogrendje ellen, kehetőséget adva a Fidesznek arra, amihez mindig is értett: a "mi" és az "ők" magyarázathoz. Természetesen önmagában ez nem magyarázza a népszerűség stabilizálódását, de mindenképp a hónap érdekes momentuma volt.

- * - * -

Március - Ctrl/Schmitt - Crtl/V

Március végén terítette lapjait a Semmelweis Egyetem belső vizsgálóbizottsága: Schmitt doktorija jelentős részét másolta. A bizottság jelentésében ugyanakkor annyira becsomagolta ezt a következtetést, hogy fél napig még azt magyarázta a hazai politikai valóságok egyik fele, hogy az eredmény gyakorlatilag felmenti az elnököt. Cikkünk mindenképp az elsők közt volt, amely bemutatta, hogy a bizottsági vélemény csak egyféleképp értelmezhető: úgy, ahogy később az egyetem doktori tanácsa és szenátusa is tette. Innen pedig már nem volt visszaút...

- * - * -

Április - Egy lemondás margójára

...és április elején, egy fura komédia végén lemondott Schmitt Pál köztársasági elnök. Posztunk próbál pontot tenni egy politikailag erősen felfűtött időszak végére, megköszönve az ország "jobb hellyé válását" mindazoknak, akiknek ebben szerepük volt. A "nyugi" jegyében egy hónapig nem is jelent meg posztunk.

- * - * -

Május - The Public Machine

Az atlatszo.hu áprilisban bemutatta, hogy a közbeszerzéseken sorozatban taroló Közgép tényleges tulajdonosa a Fidesz gazdasági hátországának kulcsfigurája, Simicska Lajos. Miközben a miniszterelnök a Parlamentben próbált védekezni a nyilvánvaló oligarcha-vádak ellen, cikkünk, részben az ő definíciói alapján, bemutatja a NER gazdasági oldalának, a "Nemzeti Közgép Rendszerének" működését.

- * - * -

Június - A vízügy nem játék!

Megszűnt a magánnyugdíjrendszer, megszűnt a Malév? Na jó, jó. Igen ám, de júniusban a vízállásjelentés szűnt meg. Szerencsére augusztustól egy szervezeti átalakítás megoldotta ezt a problémát, de a köztes időszak, és a talán mostanra rendeződő központi adattár és adatbázis ügye felhívta a figyelmet arra: alapfunkciók - szerencsére csak ideiglenes - kikapcsolása sem akadálya a sok esetben a bevezetés pillanatában sem átgondolt reformoknak.

- * - * -

Július - Az egynyelvű és egyszokású jobboldal

Orbán "csak remélni tudja, megtartható-e demokratikus rendszerünk" - és erre a megjegyzésére alig érkezett kritika a saját politikai térfeléről. Ez alkalmat adott egy kis eszmefuttatásra arról, hogy erre a poltikai oldalra megáll-e Szent István Intelmeinek egy fontos rendszerelméleti figyelmeztetése. A kérdés mindazonáltal folyamatosan feltehető azóta is: van-e a miniszterelnökön kívül más érdemi véleménycentrum arrafelé?

- * - * -

Augusztus - Politikai távoltartás

Új szerzőnk, Carnivore összefoglalója arról, hogyan lehet elkerülni a tömegmédiában a kínos politikai kérdések előkerülését, bemutatását, és egyáltalán, hogyan lehet "politikamentesíteni" mindazokat a közösségi fórumokat, amelyet tényleg sokan követnek. Bár az eljárásnak lehet rövid távú, sok esetben csak látszólagos előnye a mindenkori kormányzó erők számára, összességében ez csak a január kapcsán említett "bóvli" része.

- * - * -

Szeptember - Meddig élhetnek a szent tehenek?

A Fidesz augusztusban nyilatkoztatta ki (akkor épp legutóbb), hogy a nyugdíjasok juttatásaihoz nem mer hozzányúlni, és erre kontrázott rá az MSZP-nek a Fent és Lent blog remek találata által nyilvásosságra hozott belső stratégiai tervezete, hogy ők sem. A kérdés az, amit egy kommentelőnk feltett: "kire szavazzon egy magyar CDU-szavazó? Mármint: EU-párti, atlanti-párti, versenypárti, kisebb állam (kisebb állami elosztás) párti?" A kérdésre azóta is adós válaszával a magyar politika.

- * - * -

Október - A velünk élő szocializmus

"Ne az emberek fizessék meg!" - a Fidesz szlogenje mind kormányon, mind ellenzékben. De akkor ki? Szerzőnk, garmr blogtárs Cirmos macskája még nem jelentkezett. Addig maradnak a különadók, amelyeket végső soron szintén nem Cirmos cica fog kifizetni. (Sőt, nemcsak annyit, hanem még többet is...) Thatcher asszony itt idézett mondása szerint: "A szocialista kormányok hagyományosan pénzügyi katyvaszt csinálnak, és mindig kifutnak mások pénzéből. Ez jellemző rájuk. Aztán elkezdenek mindent államosítani. Az emberek nem akarnak újabb és újabb államosításokat, és így másként próbálják átvenni az irányítást minden felett. Ezáltal a közember választási lehetőségei egyre csak csökkennek." Ismerős?

- * - * -

November - Szegény Klebelsberg

Hogy kezdene egy konzervatív politikus az oktatásügy gyökeres átalakításához? Biztos nem úgy, hogy két hónappal a bevezetés előtt még nincs elvarrva minden szál, sőt tulajdonképpen a gyakorlati kérdések jó részére még nincs válasz. Azóta túl vagyunk nyolc kapkodós héten a közoktatásban és állami irányításában, de csak most, januárban kezd vizsgázni a rendszer. Vajon Klebelsberg - akiről az intézményüzemeltető központot elnevezték - mit szólna egy ilyen rohammunkához?

- * - * -

December - Diáktüntetések: a hazugság ára

Ha valaki arra fogadott volna a kormányváltáskor, hogy a Fidesz tandíjat vezet be, nyilván mindenki kineveti. 2008, és a Gyurcsány bukását kiváltó népszavazás után valóban nehezen hihető elképzelés volt ez, mégis megvalósul. Persze nem most: az államilag finanszírozott egyetemi keretszámok jelentős csökkentése már egy éve megkezdődött, most azonban jönne a maói "nagy ugrás": egyik évről a másikra, felvételi jelentkezés előtt két hónappal bejelentik az teljes állami támogatású helyek számának harmadolását. A kipattant diáktüntetések egyik oka nyilván az, hogy sokan emlékeznek az alig öt évvel ezelőtt történtekre: az akkori tandíj-ellenesség és a mai bevezetés közti ellentmondás korbácsolja a kedélyeket. Mondhatni ez a hazugság politikai ára, amit nem 2008-ban, hanem most kell megfizetni.

Egy kattintás, és nem maradsz le a jövő évi posztokról sem: