Az általam igen tisztelt Róna Péter úr ma fontos írást publikált a Népszabadságban, Össze-visszafogás címmel. Cikkének vezérfonala az, hogy a 2014-es választás eredményeképp többséget kapó politikai gondolkodásmód, annak az elmúlt 22 év beidegződéseivel való szakítási képessége a leglényegesebb.

Lehet, hogy a katasztrofális Orbán-kormány leváltására a megfelelő eszköz nem a magyar közélet szótárának és nyelvtanának gyökeres megreformálása, hanem a lerobbant, de kétségtelenül életben maradt soi disant demokratikus erők összeboronálása. Ehhez pedig nem egy olyan személy kell, aki hiányosnak és deformáltnak véli az általuk képviselt berendezkedést, hanem olyan valaki, aki épp onnan jött, annak nem fordít hátat, de mégis elmondhatja magáról, hogy ő, valamilyen, eddig meghatározatlan értelemben, más, mint az a kormány, amelynek minisztere, majd kormányfője volt.

A gondolatmenet világos, és ebből következően az írás jó része gyakorlatilag Bajnai Gordon részben meghirdetett, részben kikövetkeztethető, részben pedig életútjából feltételezett programjának elvi kritikája. Meg kell mondjam, nekem nem ezzel van gondom, mint mindenkit, Bajnait is lehet, és kell is kritizálni. Nekem a fő bajom az, hogy ezt Róna Péter, és az általa láthatóan favorizált LMP nem viszi végig következetesen.

Mert hát az LMP lehet, hogy két éve azt mondja, hogy "lehet más" vagy "legyen más", ehhez képest - bár volt jópár komoly taktikai húzásuk, legutóbb a napokban Kajászón - stratégiai értelemben mindeddig olyan balos álmodozóknak tűnnek, akik két kézzel sem találják a saját hátsójukat. Pillanatnyilag azt sem tudom, kire hallgassak náluk, elnökük nincs, az a pár ember, aki esetleg mondhatná, merre van az előre, meg nem ugyanazt mondja.

Ehhez képest hadd csapjak a lecsóba: Róna úr, ha Ön úgy áll ki ezzel a gondolatsorral, mint az LMP miniszterelnök-jelöltje, az egy érdemi lépés lenne, az egész mondanivalónak komoly súlya lenne egy pillanat alatt. Ehhez nyilván a párt támogatása is szükséges lenne, de ha megadják (ugye, lesz egy kongresszus novemberben...), akkor onnantól mit bánom én, ha ökozöldeznek meg akármi - akkor már fogom tudni, hogy az Ön markáns, alapjában konzervatív értékrendjét tartják támogatandónak. Tegyük ehhez hozzá Schiffer látható elkötelezettségét a jogállam helyreállítása iránt, és egész jó kis elegy lehet ez.

Amíg azonban ez nem történik meg, addig sajnos Ön is csak egy a fanyalgók közül. Ha Orbán távozni kényszerül 2014-ben (ha!), az nem a magasztosan kifejtett gondolatok és logikus gondolatmenetek miatt lesz, hanem azért, mert valaki ezeket érthetően közvetíteni tudja a választók felé. Nekem Ön jobban tetszene ebben a szerepben mint Bajnai Gordon - de míg ő úgy tűnik, vállalja a dolgot, más pedig egyelőre nem, és mivel ő nemcsak arra tűnik alkalmasnak, hogy jó kihívó legyen, de 2009-10-es teljesítménye elég jó referencia is, most elsősorban rá vagyok kíváncsi. És azért is, mert ha Orbán mégis marad, akkor még messzebb kerülünk Róna Péternek a cikkében jó irányként vázolt elképzeléseitől.

Lehet, hogy Bajnainak csak az lesz a szerepe, hogy az összefogni nem akaró erőknél kiugrassza a nyulat a bokorból - ámde ha Ön ezzel egy hónappal előbb áll ki, és esetleg az LMP is támogatja ebben, akkor talán 23-án Önt mennénk meghallgatni. De az kiderült korábban is, hogy valaki már kell, pusztán a tagadásra, kritikára nem építhető sikeres mozgalom.

Én egyetértek az Ön kritikájával, és ha kiáll jelöltként, támogatni is fogom. De ehhez ki kell állnia! Pusztán a kritikára nemcsak Orbán, de Bajnai ellen sem építhet.

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: