Miközben a hatalom államosítani szándékozik minden iskolát, a felsőoktatás világában nagyüzemi kiárusítás zajlik: egyre kevesebb képzést támogatnak és egyre magasabbak a tandíjak (akárhogy is nevezi azokat T. Miniszterelnök Úr). A legújabb fejlemény – amit eddig is tudtunk, csak nem volt még aláírva -, hogy a közgazdász és jogász képzéseket térdre akarja kényszeríteni a Kormány: 2013-tól kizárólag fizetősek lesznek ezek a szakok. Csakhogy – mindamellett, hogy e politikai lépés immár az etikusság határát feszegeti – nemcsak az esélyegyenlőség és a szabad karrierválasztás elvét ássa alá, hanem tisztességtelen ajánlattal is "kecsegtet" a hölgyek számára.

"Egyetemista bőkezű támogatót keres" – jó esélyünk van rá, hogy egyre több hasonló felhívással találkozzunk a közeljövőben, ha marad a Hoffmann Rózsa-féle felsőoktatás. Ó, nem a tandíj bevezetése miatti jótékonysági felhívásról van itt szó, hanem a diákprostitúció egy rejtjelezett üzenetéről. A teljes kilátástalanság ugyanis számos egyetemista hölgyet visz rá a tiltott kéjelgésre.

Mielőtt még gyorsan rákontráznánk a Diákhitel 1-2-vel, szólok, hogy a kurválkodással szerzett pénzt az állam hiába kérné vissza: kétlem, hogy a kényszer-szexelők számlaképes szolgáltatást nyújtanának ügyfeleiknek. S bár a „nagyszerű” hallgatói szerződésben foglaltak (röghöz kötés) szerinti tandíj-visszafizetés kényszere kapcsán az állami ellenőrzés (NAV) komoly nehézségekkel küszködik is jelenleg (a diákoknak 20 év alatt kétszer annyi időt kellene majd Magyarországon dolgozniuk, mint ahány támogatott szemesztert eltöltöttek a felsőoktatásban); nem hiszem, hogy a szóban forgó hölgyeket meggyőznék mindezek.

A nők által különösen preferált szakok (pl. jogász, közgazdász) kizárólagosan fizetőssé válása talán nem a véletlen műve: hiszen jól illik a Kormány nőképébe és nőpolitikájába. A Varga István-féle ki/elszólás csak egyetlen apró jel volt, amely arról tanúskodott, hogyan is gondolkodik a Fidesz-KDNP szövetség az emancipáció kérdéséről. Talán egyesek szerint az egyenlőség elve feminista támadás a férfitársadalom ellen, a „gyengébbik nem” elleni erőszak pedig általában annak köszönhető, hogy a nő felidegesíti a férfit, vagy egyszerűen ellenkezik parancsának, ezért ő kénytelen jól megverni az asszonyt (az ókori római „pater familias”-elv végtelenül primitív utánérzése).

Cáfoljanak meg, ha nem ezekkel az óhajokkal találkoztunk volna eddig a Fidesz-KDNP nő- és családpolitikája kapcsán: az abortusz lehetőségét szeretnék valamilyen módon korlátozni (még mindig); a családon belüli erőszakot szeretnék magánügynek tekinteni; a nőket sem a munkaerőpiacon, sem a politikában, sem a felsőoktatásban nem szeretnék (meg)támogatni. Ezzel szemben a szaporodási ráta nagyon foglalkoztatja őket (lásd legutóbb Kövér László nyilatkozatát). És bocsánat, ha kihagytam volna a fenti felsorolásból: de az nálam nem nőpolitika, hogy Hegedűs Zsuzsának adunk havi 2 milliót, meg egy sofőrrel felszerelt Audi A6-ost – amitől amúgy nem fog Minden Gyerek Jóllakni.

A nő személyes sorsa szerintük lényegében magánügy - a gyerek bezzeg nem. Akkor viszont tegyük helyre őket. Kedves Kövér Úr és elvbarátai: a nő és a gyerek ugyebár együtt kell a társadalomnak, úgyhogy tessék mindkettőjüket támogatni, ellenkező esetben tessék kifáradni a hálószobából. Akit pedig csak annyira érdekli a nők/gyerekek/bántalmazottak kiszolgáltatottsága, mint például Önt (aki szerint "a családon belüli erőszak nem olyan súlyú ügy, ami nagyobb figyelmet érdemel" – nem felejtjük), annak nem javaslom, hogy rátegye a kezét a gyerekre, mert az bizony kínos emberi jogi kérdéseket fog felvetni. Ha viszont ez nem zavarja - és valóban kardinális kérdés az Ön (és elvbarátai) számára szabad döntésükben korlátozni az anyákat -, akkor javaslom importálni a - ma már nem is olyan távoli - Török Köztársaság jogi szabályozását - így egy huszárvágással az apa kezébe kerülhet a gyerkőc (alanyi jogon) – és a gonosz feministáknak végre megint kuss lesz. A szexuális kihívások ellen javaslom a jól bevált csador/burka/hidzsáb/nikáb és az esti kijárási tilalom használatát; lázadás megelőzésére pedig a nők szavazati jogának megvonását és kizárásukat a felsőoktatási intézményekből. Vagy csak tegyék fizetőssé (és méregdrágává) azokat a képzéseket, amelyeket ők preferálnak. Ja, hogy épp ezt teszik?

Így a 21. század magyar világának ideális nője lényegében kétféle funkciót tölthet majd be: lehet „háztáji rabszolga” (lehetőleg sok gyermek nemzésének potenciáljával – „Lex Varga István”); esetleg "kurtizán", művelt prostituált (avagy olyan megtűrt feminista, aki tandíját kurválkodással szedi össze és akit szépsége és intellektusa okán megkívánnak a férfiak). Ha tényleg ez a valódi perspektíva, akkor azt is javaslom a Kormánynak, hogy segítse a magyar egyetemista lányokat a boldogulásban legalább egy "seekingarrangement"-kezdeményezéshez hasonló internetes „társkereső” közösségi felület létrehozásával (természetesen nálunk szigorúan "Nemzeti Kölcsönösen Előnyös Együttműködés Programja" címszóval): minimális állami befektetéssel így a ma még anyagi nehézségekkel küzdő hallgatók és a magányos, idősebb hölgyek és urak könnyebben egymásra találhatnának; üzletkötéseiknek köszönhetően - a kollégiumi ágyak mellett - a gazdaság is dübörögne. A tandíjak mértékét pedig így egyre feljebb és feljebb lehetne majd tornászni, további bevételek reményében - nem beszélve a szép magyar lányokért áhítozó gazdag külföldi uraságokra épülő turizmus fellendüléséről.

Előtte azért nem ártana, ha Orbán Viktor és Semjén Zsolt egyeztetne: mert „keleti szél” ide vagy oda, ez még mindig a keresztény nyugati világhoz tartozó ország. Ja, és Mária Országa is. Ha már.

Nagy-Britanniában „a diákprostitúció 50 %-kal emelkedett 2000 óta”. - Ron Roberts pszichológus, kutatásvezető
(És ez az adat még a brit parlament tavalyi tandíjemelése előtti - azóta megháromszorozódtak a költségtérítések!)

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: