Ha szorul a kapca, a Fidesz bedobja, hogy majd egyszer. Megzsaroljuk a magánnyugdíjpénztári tagokat? Nosza, ígérjünk nekik egyéni számlákat az állami rendszerben, majd lesz olyan. Kellemetlenkedik az LMP meg a Jobbik ezzel az ügynökmúltasdival? Majd lesz szép Nemzeti Emlékezet Bizottsága, nemzetiszín szalaggal átkötve, csinál az majd olyan lusztrációt, hogy na.
Vagy mégsem?
Nézzük csak. 2010 december elején, amikor már lehetett tudni, hogy az marad manyup-tag, aki nyilatkozik, és az akkori ábra szerint a nyilatkozók lemondtak volna a jövőbeni szolgálati idejük után járó állami nyugdíjról is, az Országgyűlés elé került egy politikai nyilatkozat. Nem akárkik írták alá: Orbán, Kósa, Lázár. El is fogadta a Parlament. Az öt pontból a harmadikon és a negyediken túl vagyunk, az ötödik - bár a mögöttes szándék megkérdőjelezhető - a hetekben fordul élesbe. Marad kettő: az állami rendszerbe visszalépőknek legyen egyéni számlás rendszerük, és legyen biztosított a "befizetések értékállósága".
Itt mintha bicsaklana a történet. Miután az egyéni számlás rendszer bevezetésének a többedik határideje is lejárt, és már lassan nyíltan is kimonják, hogy ebben a ciklusban ilyenre ne is számítson senki, sőt, lassan kiderül, hogy hát a nyugdíjak értékállósága sem szavatolható a jövőben - ezt azért eddig is lehetett tudni! - az LMP újra benyújtotta ezt a még hibádzó két pontot, ismét politikai nyilatkozat formájában. Na, mondjuk szóról szóra, végülis politikai nyilatkozatot csak tiszta forrásból. Aláírók: Jávor, Scheiring, Vágó. Nem olyan veretes lista mint az eredeti, így aztán ezt elutasította az Országgyűlés. Hoppá. Viktor megígéri másfél éve, és most írásba, mi több, parlamenti határozatba adja, hogy mégsem? Mit fogunk neki elhinni ezután?
Ez azonban, lássuk be, csak az egyik, talán a kisebbik baj. A nagyobb baj az, hogy úgy különben ez az egyéni számlás rendszer nem is lenne annyira bonyolult. Tízmillió (na jó, ennyi nem is kell...) sor egy Excel-táblában (igen, tudom, hogy az Excel 2^16-ig lát, de azért van erre célszoftver), és minden sorba havonta új oszlopba odaírjuk, hogy mennyi nyugdíjjárulékot utaltak az illető polgár részére (Update: belekotty tényleg szakértő kommentjeit nagyon érdemes végigszemezgetni annak, akit a technikai részletek érdekelnek. Engem pl. érdekelnek.). A visszalépőknek a név utáni első oszlopba meg azt az összeget, amennyit visszaadtak nemnyilatkozásukkal az államnak, mínusz a reálhozam. Mi ezen a bonyolult?
Na, ez a baj. Valószínűleg ez is bonyolult. Sajnos valószínűsítenem kell, hogy a magyar állam képtelen ennek a műveletnek és a hozzá tartozó adatgyűjtésnek az elvégzésére. (Update: "Vízió van, megvalósítási képesség nincs", írja a mai Véleményvezér.) Nem túl biztató kép a nyugdíjba menni szándékozók részére. Felvetődhet a kérdés, hogy ezután - hivatkozva arra, hogy az állam nem tartotta be a visszalépési "kampányban" tett ígéretét - kérheti-e valaki, hogy mégis írják vissza magánba? Urak közt ez így működne.
A Nemzeti Emlékezet azonban nem terjed ki másfél évvel korábbi ígéretekre. Igazából a jelek szerint három hónapra sem. Akkor dobta vissza a parlament a Schiffer-féle javaslatot, hogy legyen minden ügynökakta alapból nyilvános. Érezték azért, hogy ez így nem kicsit kínos, nosza jöjjön hát a "majd" és a nemzetiszínű pántlika kombója: majd május 15-ig javasol a kormány csilivili Nemzeti Emlékezet Bizottságát, és majd az. Majd az szétcsap az ügynökök közt.
Májusnak vége. Ez is akkor lesz, amikor egyéni nyugdíjszámla állami rendszerben?
Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:
