Most, miután végre oly sokaknál a remény, kicsi, de annál melengetőbb tüzei gyúltak a lelkében a Lemondás után (továbbiakban L.u.) Sokan azt gondolják most hogy a változás szelei legalább egy ici-picit beosontak a pangó lavórunk szélén. Ki kell ábrándítanom őket:
Erről szó sincs.
A tolvajok továbbra is lopnak és lopakodnak, a csalók csalnak, a balfaszok meg csak még rátesznek pár púpos lapáttal. Ez sok sok évig, lehet még több generáción át így maradhat. Na legyenek illúzióink. A politikai rendszerünk, a népképviseletnek gúnyolt pöffeszkedő elitünk semmit sem változott, csak az eredeti tőkefelhalmozás méretei növekedtek egy nagyságrenddel.
Semmi nem változik, a L.u. sem.
Mégis. Azért a több mint húsz éve zajló Nemzeti Együttbénázás Rendszerén most megjelent egy aprócska repedés. Ezt a repedést a közfelháborodás indította meg. Már volt egy próbálkozás pár éve, amikor egy politikusvezérről – micsoda meglepetés – kiderült, hogy hazudott. Éjjel-nappal, reggel–este, megátalkodott fajtájához híven tette a dolgát. Akkor még elodázhatta a bukást, elbagatellizálhatta a kazalban álló gyanúsan bűzlő halmokat. Az eddig bénultan fekvő, talán halott magyar sajtó egy okos és előrelátó csapata a múltba tekintett, utána pedig előre látott a jövőbe. Fogást talált a legyőzhetetlen sárkány legsarkosabb, legpikkelyesebb csücskén. Tegyünk mi is így, nézzünk vissza a múltba. Ne túl messze elég lesz alig több, mint hét évtized.
Egy egy háború felé egyre gyorsulva sodródó állam miniszterelnöke, bizonyos Imrédy Béla „úri fasiszta” szervezkedését Horthy kormányzó és környezete is gyanakodva szemlélte, emellett a többi szélsőjobboldali szervezet aktivitása is fokozódott. Már akkoriban is voltak néhányan akik belátták, sem néhány pofon, sem pár koki, vagy saller nem lesz már elegendő.
Igény támadt ennek a miniszterelnöknek a lemondatására - már csak egy ok hiányzott. Egy igazán ütős kis indok. Éppen olyan történet kellett, mint holmi nyaloncok és alkalmazottak által írt és elbírált kisdoktori dolgozat. Mivel a szükség is sürgetett, egy kis, korabeli parlementi párt, bizonyos Polgári Szabadságpárt, és annak különlegesen tehetséges rétora és vezetője, bizonyos Rassay Károly politikus, ügyvéd és lapszerkesztő rábukkant egy dédnagymamára, akinek származása egymaga képes volt kimozdítani Imrédy miniszterelnök bajtársat oly fennkölt pozíciójából.
No persze, mondhatnánk, a történet nem volt azért ennyire egyszerű. Ez persze igaz, de valakinek ott is meg kellett teremtenie azt a pici repedést a morális védőfalon.
„Az Imrédy Béla miniszterelnök által beterjesztett második zsidótörvény vitájában érvek sokaságával kelt a javaslat ellen, ám miután látta, hogy Imrédyről mindez lepereg, más eszközhöz nyúlt: megbízottaival beszereztette Csehországból Imrédy egykor ott élt dédanyjának zsidó származását bizonyító okiratokat, melyeket eljuttatott Horthyhoz, aki már maga is szeretett volna (de német protektorai miatt nem tudott) megszabadulni Imrédytől, és aki ezt követően a miniszterelnököt a papírok felmutatásával lemondatta.”
Rassay Károly talpraesett tettén kívül is számos érdemmel bírt a korszak politikájának – meglepetés!- ingoványos és lassan halálosan veszéllyessé váló rendszerében. Legutóbb a magyar sajtóban egy HVG nevezetű hetilap foglalkozott vele, cikkét elolvasni igen tanulságos lehet manapság is mindenkinek. A HVG mindig is híres volt kiváló archivumairól, és szorgos adatgyűjtési szokásairól. Szerencsére nem felejtkeztek el a négy éve megjelent cikkükről sem.
Tudom, most sokan elszomorodnak. Ó szegény politikusok! Mennyire etikátlan dolog is kutakodni más múltjában, bűzös kis titkokra lelni és pofára ejteni szegénykéket velük!
Hát nem. Én egy csöppet sem sajnálom közszereplőként őket. Aki most lopott húsz éve is ezt tette, aki csalt, hazudott eltiport másokat, az jó eséllyel semmit sem változott.
Előre hát újságírók!
Előre bloggerek, jogászok és lesajnáltak. Irány a könyvtár! Keressetek, kutassatok. Vannak még nagyobb Sárkányok, Rémek és Szörnyetegek a Mocsárban, lesznek is még jópáran. Keressétek a apró csenevész sárkányfüveket, kutassatok poros doktori könyvtárakban, egyetemeken, földhivatalban, könyvvizsgálóknál. Keressétek meg a régi elrejtett és elfeledettnek hitt fóliánsokat amibe reszkető kezek a Rémek igazi neveit rótták! Sok-sok titok lappang mindenfelé, csak fel kell fedni minden gyenge pontját az oly hatalmas és pökhendi Sárkányoknak akik a Országot dúlják.
Ma a HVG és az Index, holnap esetleg egy szemüveges blogger, foltozott köpönyegű levéltáros bukkan rá valami régi disznóságra. Kell hogy legyen remény mert így tovább nem lehet itt élni.
Gerinccel legalábbis semmiképpen.
És ha tisztul a mocsári köd, az ártó miazma, a L.u. talán elkerülhetjük az ország idegen helytartó általi kormányzását, a Jeremiah Smith-terv megvalósulását is.
További érdekességek itt:
http://www.huszadikszazad.hu/cikk/rassay-karoly-szegedi-beszede
http://www.huszadikszazad.hu/politika/rassay-karoly-beszamoloja
