A forradalmi hevület nem tartható fenn a végtelenségig. Egy idő után a túlnyomó többségnek unalmas - és ha be van seperve a nyereség, hát a pókerasztaltól is fel kell állni. Úgy tűnik, a Fidesz is inkább konszolidálná az elmúlt bő másfél év szerzeményeit magában foglaló rendszert.

Vannak szerzemények bőven. Médiairányítás a teljesen fideszes Médiatanácson át. Kiiktatott érdemi alkotmánybírósági kontroll. Bólogató köztársasági elnök, aki bármi alá odaírja a nevét, legyen az akármilyen törvény vagy másolt doktori értekezés. A kétpólusú rendszert bebetonozó, a győztest iszonyúan túlkompenzáló választási rendszer, a Fidesznek kényelmes egyéni körzethatárokkal. Lenullázott Költségvetési Tanács. Kisöpört magánnyugdíjpénztári kasszák. Központosított oktatás és egészségügy. Megbízható emberek által felügyelt bírósági rendszer, jelentős hatalmú ügyészséggel. Elég lista ez egy komplett állampárti rendszernek is - arról nem is szólva, hogy ezek közül egyik sem szerepelt még áttételesen sem a Fidesz választási programjában. Abban csak az szerepelt, hogy majd minden máshogy lesz, mint a szocik alatt. De aztán épp a minden nem lett más.

Innen tényleg nincs már mit nyerni. Ráadásul ez a fránya Európai Unió is észbe kapott, hogy mire is emlékeztet ez a rendszer (ami kiváló apropóul szolgál a nyugati pénzügyi érdekeltségek sérelmeinek ellenzéséhez), és kezdi kihúzni a tételeket, még ha egyelőre nem is a tényleg fontosakat. A nép meg csak ábrándul kifelé. Ideje tehát gondolni egy nagyot, itt a ciklus fele, eddig forradalmárok voltunk, mostantól inkább polgárok leszünk. A kettő ugye pont ellentéte egymásnak.

Nincs kételyem abban, hogy tudják, miért teszik, és ahhoz is bőven elég profik, hogy tudják: fél év alatt az istenadta nép olyan sok mindent elfelejt a fenti listából. A nagy része nem is érdekli, amivel meg súrlódásba kerül, nem köti össze a kormányzati tevékenységgel. Jó sok kékfényt a híradóba (persze úgy, hogy a rendőrség már mindenkit elkapott), néha egy-egy felvillanó szocialista expolitikust egy bírósági tárgyalóteremben, mosolygó, minden problémára békés megoldást kínáló kormánypártot. És ennyi.

Egy akadálya van ennek. Az istenadta nép sok mindent elfelejt ebből, leszámítva a saját keresetét. Amelyen keresztül épp a napokban találkozik a még újabb adórendszerrel, amivel még mindenki jól jár - legalábbis a magyarázatok szerint. Szép dolog a konszolidáció, de még mindig nincs - sőt, egyre inkább nincs! - meg a gazdasági alapja. Az idei költségvetést már akkor át kellett írni, amikor el sem fogadták, és nem igazán találni olyan független szakértőt, aki szerint ezzel minden rendben lesz. Még mindig mi kuncsorgunk az IMF-hitelért, és nem ők ragaszkodnak hozzá, hogy adhassanak. Megint megszorítások jöhetnek, meg még újabb adók.

Nem állítjuk persze, hogy az anyagiak mindent meghatároznak, sőt az erkölcsi, morális kérdéseket e blogon is előbbre tartjuk ezeknél. Egy konszolidációban is meg lehet próbálkozni megszorításokkal, persze úgy, hogy az állam képviselői elmagyarázzák, hogy mire miért van szükség (én speciel eleve ezt vártam a Fidesztől, de hát közismerten nem vagyok reprezentatív minta). A konszolidáció ezt igényli, az "így van és kész, punktum", az forradalmi tempó, amitől most valamiért szabadulni kellene.

A gond az, kedves kormánypárt, hogy nem nagyon van, aki magyarázzon. Azt, hogy miért keressen sok polgártársunk kevesebbet, meg miért kell majd esetleg további megszorítás, miért veszítik el sokan a munkájukat, miközben az egymillió munkahely egyre inkább mínuszban látszik tervnek. Hogy magyarázza ezt el valaki, aki, vagy akinek a párttársai tízmilliókat kerestek a saját maguknak írt végtörlesztéssel, miközben százezreknek csak a miniszterelnöki levél jut, nem a megoldás? Hogy lehet ezt elmagyarázni a lézerblokkolós állami extra Audi volánja mögül? Hogy magyarázza ezt el valaki, akinek a képviselői fizetése százezrekkel nőtt, miközben azt kéne magyaráznia, hogy Józsi bácsinak miért csökkent? "Miért, miért? Hát hogy az enyém nöjön, azért!" - ez nem magyarázat. Illetve az, de nem jó. Nem olyan konszolidációs.

Szóval bele lehet vágni, uraim, de kéne néhány vállalható arc hozzá.