Én maradnék a magánnyugdíj-rendszerben, de a pénztáram nem bírja. Én megengedném, hogy a hozamból tartsa fenn magát, az állam - a nevemben - nem. Így aztán az államé lesz minden. Joseph Heller és Yossarian tapsolna.

"Nem élik meg a pénztárak a történet végét" - Írja a Privátbankár.hu. 

A jogi elégtétel sokáig húzódhat azonban, főleg a nemzetközi fórumokon, és nem biztos, hogy ennyi ideje lesz a pénztáraknak, melyek már így is 14 hónapja vegetálnak befizetések nélkül. A kormány a további befizetéseket is eltérítette, és megnyitotta a lehetőséget, hogy a pénztári tagok ismét visszalépjenek az állami rendszerbe - átértelmezve ezzel a "szabad választás" jelentését is.
Ez akár a magánkasszák halálos ítélete is lehet, a kis számú tagság miatt biztos, hogy többen megszűnnek. Így egyelőre úgy tűnik, ha bármelyik pénztártag is kap jogi elégtételt, mert szolgálati idejéből egy kis idő elvész, valószínűleg már mindenki az állami rendszer részese lesz

230-250 milliárd forint. Ennyi a megmaradt magánnyugdíjpénztári tagok megtakarítása. Matolcsy, elsőre talán meglepő decemberi törvénymódosítása nem mond erről semmit, csak azt, hogy visszaléphetek az állami rendszerbe. De miért lépnék vissza, ha a magánrendszerben maradva is megkapom mégis a javaslata szerint az állami nyugdíjat, de megtarthatom az örökölhető tőkét? Lehet, hogy ő már tudta, hogy ha maradok is, a körülmények olyanok, hogy csinálhatok bármit, mindenképp visszakerülök, a pénz pedig az államnál köt ki?

Miért is? Első ránézésre ennyi pénzből, annak hozamából egy "befektetési alapnak" illene működnie úgy, hogy még nekem, befektetőnek is megérje. Ha nem képes rá, válasszon másik szakmát. Igen ám, de pont a hozamból nem működhet. Azt a törvény, az állam - az én befektetésem védelmében - nem hagyja neki. Azt hagyja, hogy a befizetéseim 0,9%-ából működjön, de   azt már nem hagyja, hogy befizessek. Nullának akárhány százaléka nulla, ha csak ebből működhetnek, az tényleg nem elég. Ha pedig nem marad egy pénztár sem, az egész tőke megy az állami nagy kalapba, vége az örökölhetőségnek, a teljes tőkefedezetnek.

E bejegyzés nem az állami- és magánnyugdíj-rendszer közötti minőségi különbségeket taglalja (talán majd egy későbbi posztban). A tavaly meghozott törvény neve: "A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, illetve a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról". Na, ez a "szabad választás", persze úgy volt szabad, ahogy, inkább zsarolásnak tűnt (ha maradsz magánban, akkor fizess az államiba is, de szolgálati időt nem kapsz). Most és itt kizárólag a Fidesz törvénye szerinti választásom tiszteletben tartását követelem. Hogy jön ahhoz akár a kétharmad, hogy hoz ő maga egy mégoly méltóságsértő szabályt, és egy év múlva azt se tartja be? És itt nem érv az sem, hogy azt a jogi képtelenséget, amivel akkor zsaroltak, visszavonják.

És azért azt is meg kell mondjam, hogy én, mint maradó pénztártag, becsületbeli ügynek tekintem a Pénztárszövetség részéről is a harcot, hogy valahogy oldják, oldjuk meg a kitartást. Maradjon csak egy kassza, kérjenek tőlem extra befizetést, de ha bedobják a törülközöt, akkor a szememben ők is mennek a kormány, a kétharmad meg az alkotmánybírósag (igen, már kisbetűvel) mellé a szégyenpadra.

Más kérdés, hogy amerre az ország tart, a forintban nyilvántartott megtakarításom pont annyit ér pár évtized (de akár pár hónap) múlva, mint ha az állam elvenné. Lehet, hogy Matolcsy ezt is tudja?

-*-*-

Még valami: ez az egész hercehurca csak arra jó, hogy a formál-logika híveit legalább meggyőzze arról, hogy a mostani kormány sok minden, de nem "konzervatív" (már ha feltételezzük, hogy a gazdasági miniszter és a Magyar Nemzet ugyanazon rendszer részei).

"A magánnyugdíjpénztári vagyon megszerzése nem államosítás, hiszen "egy konzervatív kormány nem államosít"
(Matolcsy György, 2010. november 29.)

"Végleg államosította az Országgyűlés a magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetést."
(Magyar Nemzet, 2011. december 20.)