Szörnyű éhség tombol bennünk. Hogy mennyire vékony is az a civilizációs máz, ami nagy nehezen ránkrakódott a pár évszázad alatt, azt csak - mondjuk - egy háború tehetné próbára. Azt hiszem, igen gyorsan leperegne, pláne, hogy most sem túl sima vagy erős. Éhezünk; mohó vírusként emésztünk el mindent. Szaporodunk, felfaljuk az erdőket, a tengereket, a fákat és a madárdalt. Teliszarjuk a világot méreggel, meddőhányókká változtatjuk a hegyeket. Smith Ügynöknek igaza van, az ember egy veszélyes vírustörzs. Féloldalasan fejlődünk, gyenge testben még gyengébb a lélek. A fizikai síkon terjeszkedünk, hömpölygünk, de se az eszünk, se a lelkünk nem fejlődik, nem épül egy cseppet sem. Asztrális és mentális vámpírok vagyunk, egyre mohóbban és gyorsabban falunk fel mindent, információt, élményt, színeket, szépséget.
Mégis éhesek maradunk. Nem lehet minden nappaliba száz új plazmatévét betenni a gazdagoknak sem, de valamivel mégis csillapítani kell ezt az eszelős, megállíthatatlan érzést, hogy ne marjon belülről minket. A máz még korlátoz minket, hogy ne szabaduljon el az őrület, hogy ne faljuk fel egymást is olyan gyorsan, mint a világot, de nem tudni meddig még a béke. Törzsbelit még nem bántunk, a bombákat máshova szórjuk még, arrébb, hogy ne az udvarunkon legyen a hullaszag, de a Másikra már egyre éhesebben lesünk. Még megférünk, de éhesen gyűlölünk mindent és mindenkit aki nem Mi vagyunk.
Éhség a szórakozásra, az élvezetekre, a kalandra, a "jó életre". A szeretetre a tiszteletre, a megbecsülésre. Rosszul vagyunk, undorítóra hízunk a cukrozott zsírtól, pattanásként ütközik a bőrünkön kifelé az odabent méreggé vált zabálás eredménye. Csömörig zabálja magát aki tudja, aki nem, az meg éhezve, gyűlölettel és haraggal zabálja magát teli. “S aki evett már, az újra sorba áll megint, hisz éhes”. A gazdag féli és gyűlöli a szegényt és viszont. Rémálmok kísértenek minket, hagymázas lidércnyomás. Fullasztó sötétségben vergődünk.
Egyre nagyobb, drágább autó kell, egyre gyorsabb száguldás, nagyobb mellek, hangosabb ricsaj. A vírus természetéből származik, hogy addig zabál és szaporodik, ameddig fel nem emészt mindent maga körül és ezután döglik el (meg) a habzó massza a lecsupaszított sziklákon. Ez a siker maga, a falás, a zabálás, a fogyasztás. Aki sokat zabál, még többet akar enni, a kisgömböcnek muszáj nőnie, gurulnia és elnyelnie mindent, már meg nem állhat. Önbeteljesítő jóslat, rákos daganat, ami megtagadott minden parancsot és féktelen növekedésbe kezdett.
Ennek a jele nálam a konzumidiotizmus is, és ennek az egyik jelképe számomra az Apple. Ezért az almaszexuális fogalom is, mert már nem a vásárlásról, vagy a szükségletek kielégítéséről szól, hanem Létforma. Életmód, életelv, jövőkép egyben. Nagyobb képernyő, nagyobb felbontás, gyorsabb processzor. A4, A5, A6, A végtelenbe és tovább. Szolgáltatássá tették, anyagból fogalommá; élvezetté lényegül át. Mint a Bölcsek köve, már mindenre jó lesz, gyógyítja a rákot és az orrodat is tisztíccsa. A terméket már nem simán árulják, hanem vallást, rituálét, misét szerveznek belőle. Boltból átlényegült Üvegtemplomban dicsőítik az Élményt. A dolgozókat eladókból szerpapokká, cégvezetőkből prófétákká képzik át. Hagymaként egyre több és több réteg, jelentés rakódik a jelentéktelen kis műanyag-üveg szerkezetre, egyre ragyogóbb fények és dicső, harsány trombiták kísérik. Hívők imádják, simogatják, segítő fétis lesz, varázsszer, dédelgetnivaló háziállat és oltári szentség egyben. Kérdezed; és válaszol! Csak neked, csak rólad, csak érted.
Senki nem nevetheti ki őket, az almaszexuálisokat. Nem alázhatja meg senki büntetlenül az új, ragyogóan polírozott és formatervezett Életmódot. Ami eddig szégyellni való hóbort volt, immár államvallássá emelkedik, a fogyasztás, az elnyelés vallásává. Aki gyűlöli, vagy viszolyog tőlük, az is támogat, hiszen magja az irigység, a birtoklás vágya, hiánya, mert nem nőtt olyan nagyra és erősre, hogy maga is megvegye vagy elvegye, birtokolja, élvezhesse és része legyen az Életmódnak. Imádat és gyűlölet jár együtt kéz a kézben. Milliárdok nézik a celebrált reklámmiséket csorgó nyállal, beesett izzó szemmel vágyva a Jólétre és a Boldogságra. Most még visszatartja őket az zabla, meg az ostor, de ki tudja, mikor és merre indulnak meg a tömegek hogy rávethessék magukat, elvegyék, magukba tömjék, behabzsolják a mindenséget.
Én is ezért írtam ezt a cikket, mert a gyűlölettel és haraggal élek együtt. Mert nem engedhetem meg magamnak, hogy almaszexuális legyek. Meztelen vagyok, vagy rongyos pólóban turkálom egyedül a szemetet az élet árnyas oldalán, a Telepen, valami finomat, édeset keresve minden kupac mélyén.
Csak hogy ne fájjon odabent annyira.
Csak hogy ne halljuk meg végre azt, aki keservesen sír és boldogtalan.
Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:
