A KARD a Facebook-on

Látogatók

free counter

Őket ajánljuk

Hírfolyam

Friss topikok

Elérhetőség

A KARD blog

e-mail: kard.blog@gmail.com

Facebook: A KARD

Twitter: @KARD_blog

Trianoni örökdilemma: "mindent vissza" vagy "valamit vissza"?

2020.06.04. 06:30 timargabor

Eltelt 100 év, és lássuk, hogy 20 év revíziós politika, pár év háború, 40 év átkos és a többi, benne 15 év EU-tagság alatt mit sikerült elérnünk. A számadás nem valami fényes.

  • A határaink kicsit (három falunyival) rosszabbak, mint Trianon után;
  • A határon túl szakadt magyarság létszáma számszerűen is csökkent, miközben az ottani többségi nemzetek dinamikusan növekvő számúak: a magyar részarány emiatt nagyon visszaesett;
  • A nyelvhatárok (ahol voltak ilyenek) emiatt sokkal közelebb jöttek a trianoni határokhoz, sok helyen már rá is tapadtak arra;
  • Az időközben felnőtt 4-5 generációból az utolsó kettő láthatóan „megszokta” a dolgot, nem arra gondolok, hogy ne lenne kinn sok autón a nagy-magyarországos H-betű, hanem hogy sokan odaát már akkor sem feltétlenül kívánkoznának „haza”, ha egyáltalán lenne erre bármi halvány lehetőség;
  • A kétoldalú kisebbségvédelem jogi alapja talán ma, az EU-ban jutott oda, egy-két helyen előbbre, mint amit a trianoni szerződés adott – de azért a dél-tiroli vagy az ålandi típusú jogrendtől elég messze vagyunk, és a Beneš-dekrétumok is hatályban vannak.

Ezzel azt akarom mondani, hogy ennyit akkor is elérhettünk volna, ha nem csinálunk semmit. A rosszabb az, hogy 1946-47 óta kb. tényleg nem csinálunk semmit. És amit addig csináltunk, az is egy ideiglenes revízióra volt csak elég, aminek a végén rosszabban álltunk, mint előtte.

De miért?

Szerintem azért, mert rosszak a célok. Nem, nem a politikai célokról beszélek, hanem a nemzet közösségének tudásáról és az ezen alapuló szándékairól. Ebből ma dominánsan háromféle van:

  • a passzív (nekem mindegy)
  • a „mindentvissza” és
  • a "jóezígy".

Tehát a véleményt megfogalmazók egy része a történelmi Magyarország teljes helyreállítását gondolja célnak, másik része azt, hogy fogadjuk el a jelenlegi határokat. A szokásos nemzeti fekete-fehér, átmenet semmi, a két véglet közt semmi más megoldás.

Egy dolgot lássunk tisztán: a történelmi Magyarországot nem Trianonban buktuk el. A történelmi Magyarországot vagy a magyar fegyveres erő tartotta egyben gond nélkül (Mohács előtt), vagy a Habsburg-hatalom alatti egyfajta közmegegyezés, mielőtt a modern nemzeti tudatok kialakultak volna. A hivatalos nyelv a latin volt (nem a magyar), a császár osztrák. A különbségek leginkább vallási vonalon jelentkeztek, nem meglepő módon ott is a nyugati és keleti kereszténység közti ellentétként, nem véletlen, hogy a szabadságharc Erdélyben és a Délvidéken magyar-román illetve magyar-szerb háborúként zajlott. A történelmi Magyarország területének egy részén soha nem volt magyar többségi népesség (pl. a Felvidék északnyugati része), és legkésőbb a XIX. század közepére kialakult az a nemzetiségi kép, amelyet a trianoni béke-előkészítő dokumentumok térképei is mutatnak:

vorosterkep.jpg

(forrás)

Ezen jól látszik, hogy a Felvidék nagy része szlovák, Erdély érdemi része román többségű volt már akkor is, a meglehetősen kevert Bánságban sem volt magyar dominancia, a Délvidék komoly részén pedig világos a szerb túlsúly.

Ha egy pillanatra félretesszük a mindannyiunkban ott levő ellenérzéseket és külső szemlélőként nézzük ezt a térképet, sajnos kimondhatjuk: ha a szlovák, román, szerb polgárok nem Nagy-Magyarországban gondolkodtak, akkor ez a rendszer nem volt stabilan fenntartható (ha valami csoda folytán hirtelen visszaállna, ma sem lenne az), ebből a szempontból Trianon igazságosabb, mint az azt megelőző helyzet (kérem a mandineres szerkesztőket, ha ezt a posztot ott szemlézik, ne ez legyen a lead, hanem majd lejjebb).

Már az is egy csoda volt – és Deák Ferencék körének elképesztő mutatványa – hogy ezt a helyzetet fél évszázaddal meg lehetett hosszabbítani. A szabadságharc utáni osztrák megszállási kerületek ugyanis már kezdték előrevetíteni a trianoni felosztást, sőt volt, ahol annál rosszabbat. Ebből 1867-ben kihoztunk egy majdnem önálló magyar államot (amely annyira azért nem volt önálló, hogy 1914-ben kimaradjunk), és az itt kialakuló gazdasági konjunktúra idején beleélhettük magukat abba, hogy na igen, minden a helyére került. Latin helyett magyar hivatalos nyelv – és ezzel az a keret, amit pl. a felvidéki szlovákok évszázadokig megszoktak és elfogadtak: megszűnt.

Ennek az egyik ikonikus mozzanata 1913-ban, tehát az aranykor végén (ha az akkor még nem is úgy látszott) a településnevek revíziója, amikor százszámra adtak olyan hivatalos magyar neveket falvaknak, amelyeket akkor találtak ki – és ott helyben még magyar sem nagyon volt, aki használta volna, de ha volt, annak is újak voltak.

Így már nem akartak maradni - a román és a szerb már elég korán, de a XX. század elejére a szlovák sem. És amikor ezt a döntést a nemzeti elitek meghozták, a történelmi Magyarország fenntarthatatlanná vált. A Horvátország nélküli államterületen 54% magyar volt akkor. Ez az arány ma saccra 40% körül lehet.

Trianonnal nekem személy szerint nem az a bajom, hogy a történelmi Magyarországnak vége. Sokkal inkább az, hogy az inga brutálisan túllendült: a magyarság egyharmada került a határon túl úgy, hogy az elszakított népesség kb. fele normális határok kijelölésével megmaradhatott volna Magyarországon.

Trianon lehet, hogy igazságosabb volt, mint az azt megelőző helyzet, de a magyar etnikum határait annyival lépte túl, hogy az már összemérhető a korábbi helyzet (pl. román és szlovák szempontú) igazságtalanságával (ez már lehet lead a mandin…). Turócszentmárton, Zsolna, Gyulafehérvár, Újvidék elcsatolása elkerülhetetlen és nemzetiségi alapon jogos is volt. Érsekújvár, Kassa, Ungvár elvétele viszont igazságtalan, a dunai határ Komárommal, Párkánnyal, Szatmárnémeti és Szabadka esete pedig vérlázító.

A magyar politikát – már amikor egyáltalán foglalkozott ezzel a kérdéssel, tehát mondjuk a Horthy-rendszerben – egyfajta revíziós kettősség bénította meg. A tömegek használatára mindig is a „Mindent vissza” volt a jelszó, „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában” meg a „Nem, nem, soha”. A profi politika pedig a színfalak mögött gőzerővel dolgozott az etnikai revízió előkészítésén, tehát célként olyan határmódosítást tűzött ki, amely túlnyomóan magyarlakta területeket szerzett volna vissza. Volt ilyen: a Csallóköz és a dunai síkság, a nógrádi és a gömöri határ, Kassa térsége, a Bodrogköztől a kárpátaljai peremen át a Partiumig, a Délvidék egy része, elsősorban a Szabadka-Topolya-Ada vonaltól északra. A meglehetősen kevert Erdélyen különösen sokat agyaltak.

Ez a kettősség már a párizsi békekonferencián felszólaló és a magyar álláspontot ismertető Apponyi Albertet is lehetetlen taktikai helyzetbe hozta. Ő természetesen érvelt Nagy-Magyarország egysége, értékei mellett - csakhogy addigra ezt már eldöntötte az antant. Így aztán, mire sorolhatta volna, hogy a határok mentén milyen magyarlakta tájak elcsatolása készül, arra már valószínűleg nem igazán figyeltek; pedig annak lett volna tétje.

Pedig az etnikai revízió gondolata igenis lehetséges stratégia, legalábbis a „mindent visszánál” jobb. Ráadásul ma, egy évszázadnyi asszimiláció, menekülési hullámok, kitelepítések, lakosságcserék után az etnikai alapon egyáltalán felvethető területek sokkal kisebbek, mint a második világháború előestéjén (ki ne hagyjam a holokausztot, ami aztán tényleg elintézte Kassától Munkácson át Nagyváradig a nyelvhatárt). A Duna vonala úgy-ahogy, de Léva, Losonc már nem, a román határ mentén szinte semmi (a ma is csaknem színmagyar Székelyföld a határoktól több száz kilométerre, masszívan román tájak után helyezkedik el). Ráadásul ez a kérdés most nem is pakolható ki az asztalra. De akkor miért mondom egyáltalán és melyek lehetnek mai céljaink ebben az egész katyvaszban?

slovakia_2011_ethnic.jpg

 Tényleg "mindentvissza"? És tényleg "jóezígy"? - miközben a nyelvhatár hátrál, vessük össze a 100 évvel ezelőtti helyzettel (forrás).

Az első számú célt abban látom, hogy – nagyon leegyszerűsítve – a mostanra előállt etnikai viszonyok ne változzanak tovább a rovásunkra a jelenlegi állami keretek közt sem. Ehhez pl. a kettős állampolgárság megadása szerintem érdemi és jó döntés – külön elemzést érdemel, hogy miért nem lett átütőbb a sikere.

Az európai jogrend azért elég sok lehetőséget teremt, persze ezek nem magyar-specifikus lehetőségek, de nehogy már ne tudjuk kitalálni, hogy kell őket erre használni. Azt, hogy az EU-tagság tizenöt éve alatt nem sikerül azt elérni, hogy Párkány hivatalos neve Párkány legyen, ezt azért nem hittem volna 2004-ben. Aztán a tábla alá – lévén lakja 20%-nyi szlovák kisebbség, ki lehet írni kék alapon fehérrel, hogy Párkáń vagy Štúrovo, ahogy a szlovákság kívánja. Helyi népszavazás, amely után a szlovák nyelvtörvényre hivatkozva érvénytelenítik az eredményt? Ha nem találunk a szubszidiaritáson (helyi dolgokról helyben döntsenek) alapuló európai jogrendben olyan alapszabályt, amivel ez ellentétes, akkor megérdemeljük. Csak hát meg sem próbáltuk odáig vinni.

Amikor a szlovák nyelvtörvény diszkriminálja a magyar nyelvhasználatot, arra nem az az eredményes (bár mégoly igaz) válasz, hogy „ezer éve itt voltunk és a saját földünkön nem beszélhetünk a nyelvünkön”, hanem hogy az EU-ban milyen alapon diszkriminálják az EU bármelyik hivatalos nyelvét? Az előbbire, minden igazsága ellenére mindenki legyint, az utóbbira viszont nem igazán lehet, ha következetesen csináljuk.

Szlovákia tiltja a kettős állampolgárságot, és elveszi a szlovákot attól, akinek van másik, akár magyar, akár cseh, akár amerikai. Mit tettünk erre? Titokban küldtük az útlevelet annak, aki kérte, ki ne derüljön a szlovák hatóságok előtt. De hát könyörgöm: egy határ menti magyar falu sincs odaát, ahol a nagy többség bevállalta volna a magyar állampolgárságot? Mert az kb. sakk-matt, egy falutól nem lehet elvenni a szlovák állampolgárságot – illetve lehet, csak akkor elég nyilvánvalóan adódik a kérdés, hogy miért tartozik oda az a falu, ha az államnak nem kell? Viszont ha nincs ilyen falu, akkor meg tényleg hagyjuk az egészet.

A második számú cél, hogy tudjunk többet, sokkal többet „odaátról”, mint ma. Az, hogy busszal körülmegyünk Székelyföldön, megvesszük a Wass Albert-könyveket a somlyói árustól (és aztán soha nem olvassuk el), az édeskevés. Lehet utána mindentvisszázni (hiszen elmentünk a Kárpátokig és ott is magyarul beszéltek – igen, ott pont, sehol másutt). Vagy lehet nem odamenni és azt mondani, hogy ez nem érdekel. Ami lényeges lenne, hogy nekünk, anyaországi magyaroknak kellene sokkal többet tudni arról, milyen viszonyok voltak, vannak odaát. Mutatni nemzettársainknak, hogy együvé tartozunk.

(Ennek első lépése, hogy a felvidéki magyart nem nevezzük szlováknak, az erdélyit meg románnak. A sokadik meg az, hogy amikor csinálunk egy egyébként jó trianoni imázsfilmet mostanában, akkor tudjuk, hogy a párkányi család nem KN, hanem NZ-rendszámú autóba száll, a szabadkai kocsin pedig nem NS, hanem SU jel van – csak hogy tudják ők is, hogy tudjuk…).

Látszólag kilóg a sorból, de ha már tudnunk kell, hogy mi van odaát, akkor tudjunk a szerintem talán legfontosabb rendszerhibáról, ami mindenhol előjön (hm, igen, nálunk is): ez pedig az államnyelv tanítási módszere. Nem az a baj, hogy Szlovákiában mindenki tanuljon meg szlovákul, Romániában románul, és így tovább: ez szükséges és a nemzetnek még jól is jön ez a tudás. A gond ott van, hogy mindenki úgy tanítja a saját nyelvét, ahogy mi itthon nyelvtanórán – miközben egy idegen anyanyelvűnek ez sportszerűtlen nehezítés, nekik úgy kéne, ahogy nekünk az angolt vagy németet, tehát idegen nyelvként. A hőbörgők persze ott is előjönnek azzal, hogy „nehogy már Romániában idegen nyelvként tanítsuk a románt” – pedig ha a cél az, hogy mindenki tudjon rendesen beszélni az állam nyelvén, akkor bizony úgy érdemes, és talán ez lenne a cél.

Az ötletek folytathatók, de az aprómunkát nem ússzuk meg – vagy ha elhagyjuk, akkor ne csodálkozzunk az asszimiláción.

Az etnikai revízió lehetőségét pedig nem azért mondom, hogy ezt most azonnal rántsuk elő, de ez egy korrekt válasz bármely olyan esetben, amikor egy ottani politikus azt mondja, hogy „nyelvtörvény van, beszéljetek államnyelven”. OK, nem tetszik? Lehet visszaadni… na nem a Felvidéket vagy Erdélyt, hanem a magyarlakta részeket, és nem lesz ilyen problémátok.

Ezt a viselkedésmódot – tehát alapvetően tisztelem a szomszédot, jóindulattal állok hozzá, viszont ha nemzeti létünk alapját a szülőföldön megkérdőjelezik, arra az etnikai revízió felvetése szerintem kötelező válasz. A "mindentvissza" nem komoly licit, a "jóezígy" meg nem igaz. Az "Igazságot Magyarországnak" önmagában kevés: találjuk ki, mi a másnak is elfogadható "igazság" és dolgozzunk is érte.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

6 komment

Címkék: revízió nemzetpolitika Trianon

Pestiek, nem érdemlitek meg!

2020.01.24. 07:50 outisz

Nem érdemlitek meg. Ennyi. Mégegyszer elmondom, lassabban: Nem ér-dem-li-tek meg. Amúgy meg minek is nektek a természet ezer csodája, mikor úgyis a természetelleneset hajszoljátok ti, pesti libsik, gyökértelen kozmopoliták, soros bérencek, és még sorolhatnám, ha nem lennék ilyen szemérmes, gyerekek is olvashatják...

Talpra agyar, gyere Debrecenbe, ahol még értékelik a gyapjas mamutok nemzeti örökségét. Mi még tudjuk, mit tudjuk, érezzük, hogy Hunor és Magor hogyan űzte a csodaszarvast, ami, végtére lehetett volna egy mamut is, különösen ha egy kicsit kitoljuk a történelmi távlatot (mármint a teraszra, mert ott télen elfér, nem zavar senkit). 

Nem, nem érdemlitek meg. Tudhattátok volna nagyon jól, ha Karácsony lesz, nem lesz karácsony. Persze, mikor az ősszel feldobták, hogy legyen Debrecen a főváros, csak nevettetek. Én is. Mostmár nem nevetünk. Amúgy a szépművészetit se nagyon szokjátok meg, ha Győr ügyesen pacsizik a hétvégén, oda is kell vinni ám valamit. Az erkölcsrendészetet mégse kellene, marad a szép, művészeti múzeum, de lehet hogy vessző nélkül írják, majd odafönt eldöntik. 

Én már csak abban bízom, hogy mikor (haza)viszik Debrecenbe, vonattal fogják szállítani a dolgokat, mégiscsak elvárható a tömegközlekedés. El tudom képzelni hogy mikor Szolnokon megáll a vonat, bámulnának az emberek a mamuton:  - Te jó ég, mennyit késett ez a vonat? 

Amúgy nem erről szól a dolog, én tudom. Majd tessék figyelni, a ládákban fogják debrecenbe csempészni a koronát, ki tudja, mikor lesz rá szükség. A külpolitikai helyzet egyre fokozódik elvtársa.... bocsánat, polgártársak, jobb helye lesz annak Debrecenben.

Na persze, hazánk lelkületét jól ismerő kedves olvasó most felkiált: Nono, hogy hogy nem Felcsút? 

Én már tudom. Oda más van betervezve, oda majd az országház fog kiköltözni, csak még meg kell várni, hogy legyen rá EU-s pályázat, csak úgy éri meg. Aztán majd valaki beköti a gázt is kb. 3,45 milliárd forintért, és ez még baráti ár, szakember hiány van. A  kisvasút se véletlenül került oda, persze sokan bírálták, hogy nincs kihasználva. Majd ki lesz, nem kell aggódni, csak mikor épült, még nem lehetett az emberek arcába mondani, hogy ti barmok, azért kell ide a vasút, hogy ne fájjon a hátatok, mert amúgy talicskával kellene elhordani azt a sok földet, amit majd akkor hordtok, mikor ássuk a Duna új medrét. 

Hiszen, ha már megy az Országház, csak nem hagyjuk ott a tükörképét a Duna vizében, ezeknek a hazaáruló pestieknek!

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

32 komment

Címkék: debrecen abszurd felcsút természettudományi múzeum

Új önálló erő tűnt fel a magyar jobboldalon - a Fidesz félhet 2022-től.

2020.01.17. 17:35 outisz

Régóta vannak rémálmaim afelől, hogy vajh a KDNP képes lenne-e elérni a parlamenti küszöböt vagy sem. (Mármint befele menet,nem kifele.)  Harrach Péter végre kijelentette - ex cathedra, nyílván - hogy természetesen bejutnának. Ámen. 

Nem akarok én az ördög ügyvédje lenni (de, akarok), azért lenne pár ötletem, hogy azt az 5 százalékot bebiztosítsuk Isten embereinek. 

Ez a KDNP nem túl trendi név, nem tartalmaz termékmegjelenítést, nem olyan mint egy nicknév a neten, nincs benne smiley, ah, avíttas. Tényleg nem választási csalásra buzdítom a kereszténydemokratákat, de egy frappáns névvel szerintem jobban meg tudnák fogni az emberek lelkét két (kesztyűs) kézzel, képzavar ide vagy oda. 

Például simán hozna 5%-ot, ha már a pártnévben jobban kidomborodna a fideszhez kapcsolódó viszonyuk:

⊗ Utálom a Fidesz-maffiát de Gyurcsányt még jobban utálom párt 

vagy például: 

⊗ Mosom kezeimet párt

 

Ne feledjük, a haza nem lehet ellenzékben, idősebbek, akik még tudják mi a különbség választás és szavazás között külön megkönnyeznék nosztalgiából:

⊗ A PÁRT

 

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa, és nem is szabad elfeledkezni róluk, simán 5%-ot hozna ez is: 

⊗ Szavazat helye párt

vagy éppen a... 

⊗ A szavazás feltételeit elfogadom párt

 

... panelházas környéken simán menne a 

⊗ Nem kérek szórólapot párt

elnevezés is.

 

Esetleg rámenehtünk a totófanokra is, 5% lehet ebben is, ha reflexből behúzzák az ikszet:

Manchester United - Barcelona FC párt

 

De talán mégis az lenne a legtisztább és legegyszerűbb, ha a jól bevált dolgokhoz nyúlnának:

⊗ Kérem az 5kg krumplit párt

 

 És ezúton kérek elnézést a Kétfarkú Kutyapárttól, ha véletlenül beleköptem a levesükbe.

 

 

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

1 komment

Címkék: választási esélyek KDNP

Elfogytak a migránsok? Hűha...

2020.01.14. 06:30 outisz

Sok rosszat és csúnya dolgot mondtunk már itt a blogon a Fideszről, de egyvalamit el kell ismernünk. 1-2 év kemény munkával elérte azt, amit előtte nem jogy kormányoknak, de komplett rendszereknek lvtizedek alatt nem sikerült. Tudniillik sikerült nekik felemelni a magyar cigányságot egy nagyon fontos dologban. Az elmúlt években ugyanis végre nem a cigányság volt a leggyűlöltebb cimke a magyar közéletben. Roma, nem roma végre együtt gyűlölhette a közös ellenséget, a migránst. Az óriásplakátok árnyékában azonban már akkor volt aki kimondta: vigyázzunk, az ellenségem ellensége a barátom elv (ha elv ez egyáltalán) csak ideig-óráig működhet, és tessék. 

Tavaly tragikus mértékben csökkent a határainkhoz érkező illegális bevándorlók száma, és nincs már az az ellenfényben felvett, békaperspektívába állított felvétel amelyen vérszomjas tömegként lehetne ábrázolni azt a pár tucat embert aki maga se tudja hogy hol van. Edzett, kemény emberek vannak az m1 híradójánál, napi szinten készítenek hazaáruló fából nemzeti vaskarikát, de ez már nekik is sok, vagyis kevés. Több a határőr, mint a határsértő, emberek, el kell dugni a rendőröket, mert már olyan, mintha egymást őríznék a kerités előtt: Józsi, el ne essél, itt vagyok, foglak, át ne essél nekem Jugoszláviába, izé, Szerbiába... 

...és eddig tartott a magyar cigányság felemelkedése is. Az embereknek kenyér kell és cirkusz, amiből (a dietetikusok és a független közgazdászok ellenvetése ellenére is) a népnek mindig a cirkusz lesz a fontosabb. Márpedig ha a nép megszokta, hogy tegnap még gladiátorok küzdöttek afrikai oroszlánokkal, holnap már húzni fogja a száját ha csak egy afgán agarat löknek be az arénába, hiába afgán... 

Ilyenkor persze nincs más hátra, mint hátraarc, gyorsan elővenni a jó öreg kliséket, és bedobni a porondra a parazita kisebbségek örök témáját. Tudták, hogy ha nincs a magyar cigányság aknamunkája, ma már magyar holdbázisok lennének a Holdon? Hajdú-kráter és Holdakarattya mesés városaink csak azért nem valósultak meg, mert a pénzt másokra, a "tudjátok kikre akik nem érdemlik meg"-re kellett költenünk? Nem tudta? Na majd jövő héten biztos kiderül ez is, kell a cirkusz...

A szomorú, hogy ezek után minden felzárkóztatást, a szegregációt megszüntető támogatás, program mind mind meg lesz bélyegezve. ezek után nem azért ad az állam pénzt a rászorulóknak, hogy legalább a tehetségeket kiemelhessük a nyomorból, hogy minél több hátrányos helyzetűnek tudjunk utat mutatni, ... hanem hogy tartsák a szájukat. A politika újra belökte a romákat az arénába, és aprópénzért most elvárja, hogy meg is tapsolják a gladiátorokat.  

kardlog.png

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

4 komment

Címkék: fidesz roma államhatalom migráns

Előre a budapesti fidesz-győzelemért

2019.04.07. 08:16 timargabor

Ennek a szombati baller bejelentésnek, miszerint összefogtak a budapesti önkormányzati választásokra, két elég komoly baja van.

Ez egyik, hogy ez kb. ugyanaz, mint eddig mindig, ami 2010-ben szétment, mert Gyurcsány és a szocik épp nem bírták egymást, újra és újra azt adja elő fő politikai innovációnak, hogy összefognak. Ügyes. Most a Momentum beállt ebbe fügefalevélnek, ezt kíváncsian megnézzük. Elő lehet venni a tavalyi lemezt, hogy ígyazelempé meg a jobbikkalsose. Lehet erről csámcsogni, kb. ki is merítve a bázis képességeit.

És ezalatt sem fogja megkérdezni senki, hogy kikből is áll a lista.

Hogy a kerületi polgármesterekből ki nem volt az MSZP tagja mondjuk 2004-ben? (FYI: én akkor az voltam, tehát pontosan tudom. Aztán nekem 2006 után gyorsan elmúlt ez, ők meg maradtak). Elvárható-e tőlük más, mint amit akkor csináltak?

(fotó: Index. Ugye emlékszünk még?)

Tényleg azt gondolják a régi ballerek, hogy őket sírja vissza a többség Tarlós és a narancsosok helyett? De hát ezt eddig kb. négy-ötször tisztáztuk választásilag, hogy nem. Vagy azt gondolják, hogy a tavalyi budapesti számokból akár ki is lehet ezt sakkozni egy szolid győzelemre még olyan, új szeleket ígérő nevekkel, mint Horváth Csaba vagy Gy. Németh Erzsébet? (szvsz: nem lehet).

A hab a tortán szűkebb pátriám, Ferencváros. Ki is a jelölt? Ja, azt nem tudjuk, de megállapodunk, hogy a Párbeszéd majd hoz valakit. Miközben itt azért lenne akár helyben ismert és népszerű jelölt, nota bene egy hölgy, aki elég sokat tett azért, hogy akár jó helyi jelölt legyen. Pártja kiestével nem pártjelölt, ez igaz. De valószínűleg Krisztina sokkal jobb húzó név lenne, mint a nemtudjukki demajdapárbeszédkitalálja.

Az MSZP, a DK és a Momentum elfelejtette a hódmezővásárhelyi mintát. Mutassatok a listán egy olyan karaktert, mint Márki-Zay Péter. De még azt is elfelejtették, amit láthatóan Szombathelytől Egerig, Pécstől Székesfehérvárig tudnak (a módszert mi is leírtuk). Hányszor kell még a falnak menni?

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

29 komment

Címkék: baloldal önkormányzati választás összefosás Budapest

Országomat 1 Gólért

2019.03.06. 17:11 timargabor

Ez nyilván egy munkacím, lehet rajta csiszolni. A lényeg, hogy ez egy lehetséges neve egy ellenzéki pártszövetségnek. A fociimádatra utalás mellett a rövidítés itt a lényeg, és a csiszolás is e mentén történhet.

Ezt a pártszövetséget - nyilván álomban, mert ilyen úgysem lesz - a Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP, a Momentum és a Párbeszéd hozná létre. Ebben az álomban a fenti pártok megállapodnának, hogy az európai választások ilyen név alatt futó közös listájára hogy delegáljanak úgy jelölteket, hogy egyikük se járjon rosszabbul, mint a külön indulással. Elérhető? Nyilván, hiszen ha - mint a jelenlegi felmérések mutatják - az utolsó három önmagában nem jut be, a rájuk adott szavazatok elvesznének.

focilabda_partok.jpg

Aztán jön az ősz, az önkormányzati választások. Az Országomat 1 Gólért mozgalom egy közös listát állítana a fővárosban és minden kerületben. Egy kerületi polgármester- és egy főpolgármester-jelölt. Minden kerületi egyéni körzetben egy jelölt. A listákat és a jelölteket úgy állítanák össze, hogy mindenki, aki külön indulva eséllyel bejutna, bejusson így is, vitatkozni legfeljebb azon lehetne, hogy az eséllyel megnyerhető többlet-mandátumokat hogyan osszák el. Nyilván minden párt abban a kerületben adna jelöltet, ahol pozíciói a legerősebbek (szerintem hiba lenne a XIII. a XIX. vagy a XX. kerületet nem az MSZP-nek, a IV.-et és a XV.-et nem a DK-nak, a XVII.-et és a XXIII.-at nem a Jobbiknak, az I.-t és az V.-et nem az LMP-nek adni). Lehetetlenség? Pedig van, ahol működni látszik.

Aztán, ha addig sem változik gyökeresen a világ, eljöhet 2022 is, és az Országomat 1 Gólért (akár Márki-Zay Péter szervezésében) egy közös pártszövetségi listát állítana, minden körzetben 1-1 egyéni jelölttel és közös kompenzációs listával. Ahogy tavaly is kellett volna. Ehhez persze kell egy (és csak egy) közös húzó név is, az Országomat 1 Gólért miniszterelnök-jelöltje. Talán egy lehetséges nevet le is írtam. Ezen vitatkozni is kár: ha az összefogó pártok külön-külön állítanának jelöltet, azok közül egyik sem nyerne, ki van próbálva (Vona, Karácsony, Szél miniszterelnök-jelöltek, ugye megvan még?). A közös sem biztos, hogy nyer, de neki azért komoly esélye lenne.

Hogy ez a modell működjön, több más (itt most fel nem sorolt) mellett két fő feltételnek teljesülnie kell, azon túlmenően, hogy az érintett pártok belássák, hogy ezzel sokkal jobb eredményt érnének el, mint külön-külön:

1. El kell kezdeni saját magukat és saját választóikat erre kondicionálni, hogy K. József Jobbik-szavazó ne azt nézze, hogy Kunhalmi Ágnes is azon a listán van, amire ő szavaz, hanem azt, hogy Jakab Péter viszont rajta van - vagyis ne azt nézzük, hogy kit utálunk az ellenzékben, hanem hogy kit szeretünk. Nem könnyű feladat, de enélkül ez nem működik. Ha eleve reménytelen, akkor viszont hagyjuk is az egész ellenzéket a fenébe, és optimalizáljuk szavazatunkat a kutyák farkának száma alapján.

2. Ez eddig még csak technika - amit meg kell tölteni tartalommal. Na ez az, ami nincs, vagy ha van, hát nem látszik. Dolgozni is kell a részt vevő pártoknak elosztani, hogy ki milyen témában lesz otthon, és a fideszes országkép alternatíváját meg kell csinálni - például erre lehetne használni a politikai energiákat a "hogyan fogjunk össze úgy, hogy mégsem fogunk össze" c. összellenzéki cirkusz helyett. Az többször kipróbáltan nagyon kevés, hogy "mi nem vagyunk Orbán". Ezért is kell minél előbb az egy, egyetlenegy és nyilvánvalóvá tett húzó név; hogy pl. a facebook-on a veretes ellenzékiek ne folyton-folyvást Orbán képét osszák a negatív mémekben (bebetonozva ezzel is a rendszert), hanem a saját vezetőt, annak pozitív üzeneteivel.

Lehet, hogy tévedek, de az ellenzéki választók többsége kb. ezt várja, és elég csalódott, hogy a decemberi tüntetések után, sőt azok ellenére, ez eddig nem így alakult. A Jobbik és a Momentum már bejelentette az önálló indulást, a DK is rájött, hogy van ám felesége is, szóval az uniós választást besöpri a Fidesz, 13, vagy akár 14 hellyel is (a 21-ből). De utána tényleg fontos lenne. A gond az, hogy a pártok tagsága nem így működik. Ott inkább hangsúlyos az ellenzék keresztbe-utálata mint a választók körében. És sajnos ebben a kérdésben párttagságok döntenek.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

25 komment

Címkék: ellenzék magyar politika ellenzéki összefogás magyar pártrendszer

Érdekes az Európai Néppárt magyarországi kampánya

2019.02.22. 17:37 timargabor

Európai parlamenti kampány van. Az európai parlamentbe a pártcsaládok tagpártjaikon keresztül próbálnak bejutni. A konzervatív, keresztény, jobboldali pártok pártcsaládja az Európai Néppárt (idegenül: EPP), ennek Magyarországról egy tagpártja van: a Fidesz. Vagyis a hazai Fidesz-kampány az Európai Néppárt uniós kampányának része.

A Fidesz immár sokadszorra plakátozza tele az országot, közpénzből politikai hirdetésekkel. Ez nyilván most, az európai kampány részeként a Néppárt értékrendjét tükrözi: használjunk adóforintokat a saját nézeteink propagálására.

Ennél is érdekesebb, hogy mi van a plakátokon: Juncker úr, aki az Európai Néppárt színeiben  az Európai Bizottság elnöke, azt a pozíciót tölti be, amelyre most, "Spitzenkandidat"-ként, "csúcsjelöltként" Manfred Weber úr pályázik. Juncker úr mögött Soros úr áll, őt talán nem kell bemutatni, a fideszesek egykori támogatója, mostanra az ő felkent univerzális közellenségük. És alatta a feliratok: ezek itt, "Brüsszelként" bizony migránsokat erőltetnének ránk. Ha valaki esetleg nem látta volna:

sorosjuncker.jpg

Hát, elég lökött ez a Néppárt. A saját tisztségviselője ellen uszít, és ad olyasmiket a szájába, amit ő maga azért tagad és hazugságnak nevez. Márpedig a Néppárt nyilván egyetért az uszítással és nem hiszi el Juncker úr cáfolatát, hiszen érdemben semmit nem tesz a dolog ellen.

(És a többi pártcsalád sem százas, mert ezt nem nekem kellene itt megírnom, hanem nekik megzenésíteni Németországban, Franciaországban meg pár olyan helyen, ahol a Néppárt a kb. 12-13 fideszes euroképviselőnél többet bukhat a dolgon.)

(És még egy: ezt, amit itt föntebb írtam, a fideszes kampány kitalálói mind tudták akkor, amikor az egészet kiötlötték. Nehogy valaki azt gondolja, hogy nem tudnak számolni. Ez szándékos volt.)

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

37 komment

Címkék: fidesz plakátkampány Európai Unió Európai Néppárt

Itt a forgatókönyv: nyomás alatt azonnal hibázik a rezsim

2018.12.17. 15:26 garmr

Nem is tudom, hogy mi vagyunk jobban meglepődve vagy Habony Árpád. Már a múlt héten is csak meredten pisloghattunk, amikor a lassan tíz éve kakatón delíriumban vegetáló ellenzék az ébredés jeleit mutatta a túlóratörvény parlamenti szavazásásán, az MTV székháznál zajló események pedig már-már az elképzelhetetlen határait feszegetik.

resistance-is-fertile.jpg

Lényegében semmi olyan nem történik, amire eddig ne lehetett volna példa. Videoképes mobiltelefonnal ma már mindenki rendelkezik, ahogy az Országgyűlésről szóló törvény pedig kimondja:

A képviselői igazolvány valamennyi közigazgatási szervhez, valamint a közintézetekhez és közintézményekhez belépésre jogosít.

Legyünk nagyvonalúak és lépjünk túl azon, hogy miért volt szükség közel egy évtizednyi tehetetlen vergődésre ellenzéki oldalról az ilyen megoldások helyett és nézzük inkább a jövőbe, mi a tanulsága a jelenleg zajló eseményeknek:

  • A rendszer elkényelmesedett

Ne legyen kétségünk afelől, hogy a túlóratörvény valójában a közigazgatási bíróságok felállításának egyik elterelése, ahogy a Karácsony előtti időzítés is. Valószínűleg számoltak azzal, hogy lesz majd némi tiltakozás, esetek valami szakszervezeti tüntetés, de majd a hideg meg az ünnepek megoldják a rezsim pedig egy újabb jogi biztosítékot hoz létre a saját fennmaradásához. Az eddigi alacsony intenzitású látszat tiltakozás helyett azonban napokon át tartó protest események és váratlan húzások történtek, az eredmény pedig: a hatalom teljes bénultsága.

  • A kézzel irányított kontraszelektált adminisztráció képtelen a korrekcióra

Jól látható, hogy amint a központi irányítás bénázik, a rendszert működtető, önálló akarat és felelősség nélküli csinovnyikok azonnal a saját alkalmatlanságuk foglyai lesznek. Mi történt volna, ha tegnap este beengedik a képviselőket, felveszik a közlményüket, vagy akár még ott helyben le is adják hajnal háromkor? Látta volna néhány tucat álmatlan, mindenki megnyugodott és hazament volna, lám működik a demokrácia. Központi engedély nélkül ezt senki nem merte megtenni, így pedig már a hatalom körmén égnek az események.

  • A rendszerbe kódolva van a totális ellenőrzés

A rezsim ostobaságát korrigáló egyéni bátorság hiánya magába a rendszerbe kódolja a totális uralomra való törekvést. A demokratikus működés látszatának fenntartásához szükség lenne gesztusokra, pillanatnyi engedményekre. A kontraszelektált szolgákból álló állami stáb azonban proaktívan már képtelen erre, így a rezsim hatalma, önmaga súlyával vonza magához a diktatórikus elemeket. 

  • A korrekció hiánya utat nyit a hibák kikényszerítésének

Mivel a rendszer képtelen a hibák javítására, a legkisebb nyomás alatt is összeomlik a szervilizmuson álló felépítmény. Ez tulajdonképpen az események legfontosabb tanulsága. A törvényes keretek betartásával, ugyanakkor kezdeményező és eddig nem látott megoldások felmutatásával lényegében azonnal mattot kapott a regnáló hatalom. Minimális nyomásra azonnal megmutatkozik a rendszer valódi arca és nevetségessé válnak a díszletek.

Az ellenzék a mai napon egy olyan eszközt és témát kapott a kezébe, ami némi kreativitással és kitartással az EP választásokig (2019.05.26) fenntartható, mindezt önerőből, saját kezdeményezésre érték el, amire már nagyon régen nem volt példa. 

Az Kunigunda utcában zajló események világosan megmutatták a rezsim gyenge pontját. Az önállóságra képtelen adminisztráció megbicsaklik a nyomás alatt. 

Az ellenzéknek még a jelenlegi állapotában is van esélye állandó hibákra kényszeríteni az adminisztrációt, ha helyi és országos szinten is elkezdik a rendszer túlterhelését. Ehhez pedig nem kell semmi mást tenniük, csak élni a - jelenleg még meglévő - jogosultságaikkal. 

 

 

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

156 komment · 1 trackback

Címkék: fidesz tüntetés demokrácia abszurd ellenzék államhatalom

Ki lesz a Fidesz helyén az Európai Néppártban?

2018.09.14. 06:30 timargabor

Milyen hatással is lesz a hazai belpolitikára a Sargentini-jelentés elfogadása? Rövid távon a vélemények inkább szkeptikusak (ahogy garmr blogtársé is), amelyet igen részletesen tárgyal a hazai közgondolkodás. Van azonban egy - szerintünk érdekes - szempont, ami ebben a diskurzusban eddig nem került elő.

Odáig többen eljutnak, hogy az Európai Néppárt (European People's Party; EPP) esetleg kizárja tagjai közül a Fideszt. Ez egyelőre spekuláció, bár a Sargentini-jelentésről szóló szerdai európai parlamenti szavazás, és különösen a néppárti képviselők szavazatainak megoszlása ezt minden eddiginél valószínűbbé teszi. Eközben, még a Fidesz esetleges kiválása vagy kizárása esetén is esélyes, hogy az EPP marad a legnagyobb európai pártcsalád, és bár euroképviselőinek száma várhatóan fogyatkozni fog, a legnagyobb frakciót adhatja az unió parlamentjében.

Ez a pártcsalád elég érdemi tagpártokat tömörít. Nem valószínű, hogy eleve beletörődnének abba, hogy a 24 magyar euroképviselői helyből egyre se pályázzanak. Márpedig a Fideszen kívül más tagjuk itthon nincs. Nem érdektelen feltenni a kérdést: a Fidesz esetleges kiválása vagy kilépése másnapján mely magyar párt csatlakozik az EPP-hez?

Ha valamelyik ezt képes megtenni (tehát eljutni a szándékig és végigvinni a nem egyszerű csatlakozási folyamatot a Néppártban), a hazai lehetőségekhez képest komoly támogatásra számíthat, ráadásul szigorúan jobbos csomagolásban. Pénzt, paripát, fegyvert, kampányismereteket, médiafelületet, ha kell, akár uniós jogvédelmet tudnak biztosítani esetlegesen a szövetségesek. Akár az Orbán által eddig (migrációs ügyben teljes joggal) sztárolt Sebastian Kurz magyarországi kampányfellépése sem lehetetlen, nyilván a néppárti partner mellett. A sok éve feltett kérdésünk bizony ezzel új és aktuális megvilágításba kerülhet.

Hogy ez a párt a Jobbik, az LMP, az Új Kezdet, a Momentum, a Polgári Konzervatív Párt, esetleg Lázár leendő pártja (a többi parlamenti párt azért nyilvánvalóan nem jön szóba), vagy mégis melyik lesz: nem tudjuk (ahogy az is csak feltételezés, hogy ez a startpisztoly egyáltalán eldördül és a Fidesz nem marad mégis valahogy az EPP-ben). Az első kettő, parlamenti pártként nyilván ígéretesebb a pártcsalád számára, még akkor is, ha most mindkettő más szövetségbe tagozódik. A parlamenten kívüliek, pláne a szinte teljesen ismeretlen mikropártok politikai start-upként felépítése ennél jóval nehezebb, de nem teljesen lehetetlen feladat.

Kérdés még az időzítés. Ha az EPP maga kíván szakítani a Fidesszel, akkor ezt minél korábban érdemes megtennie, hogy a jövő évi választásra legyen valamennyi ideje felkészülni. Ám ugyanígy az is lehetőség, hogy a szakításra (ha ugyan) csak a 2019-es EP-választás után kerül sor, és akkor jó ideig magyar képviselet nélkül marad az EPP. Sok variáció lehetséges, ahogy az is, hogy jó ideig nem változik semmi (bár most erre fogadnánk a legkevésbé). Egy azonban biztos: e lehetőség megragadása bármely potenciális jelölt párt részéről komoly kitörési lehetőség itthon a láthatatlan ellenzéki szerepből. Ha verseny lesz érte (mert ez sem kizárt), akkor arra érdemes akár már most elkezdeni a felkészülést.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Szólj hozzá!

Címkék: Fidesz Európai Unió Európai Néppárt magyar pártrendszer Sargentini-jelentés

Orbán kottájából játszik az Európai Parlament

2018.09.13. 11:50 garmr

Az Európai Parlament elfogadta a Sargentini-jelentést, amivel immáron papírja is van Orbán kormányának arról, hogy Magyarországot levezette a demokratikus országok térképéről. A hazai közösségi médiában és az ellenzéki sajtó maradványain kialakult egyfajta hurrá hangulat, hogy na most aztán jól megkapta a Viktor és na most aztán majd jól ráfázik.

Ki kell ábrándítsunk mindenkit, Orbán számára teljesen irreleváns volt a szavazás kimentele, sőt ez az eredmény felel meg leginkább a stratégiájának. 

Természetesen az is rendben lett volna, ha elbukik a jelentés, hiszen ez esetben az EP lényegében legitimmé tette volna a magyar demokratikus berendezkedés intézményeinek kisajátítására és lebontására tett lépéseit. Ez azonban nem szolgálta volna Orbán hosszútávú terveit az európai politikai színtéren, ezért nem is tett meg semmit, hogy elkerülje a jelentés elfogadását. 

deceive-1299043_1280.pngÉvek óta ebbe az irányba mutatnak a jelek, de Orbán idén Tusványoson nyilvánvalóvá tette, hogy miután itthon gyakorlatilag már több ciklusra előre bebetonozta helyzetét, nem elégszik meg a Kárpát-medence uradalommá alakításával, immáron európai vezetői ambíciókat dédelget. Ezt szolgálja az évek óta tartó migránsozás és a bevándorlás ellenes propaganda, ez az az üzenet, amit hívószóként próbál kiterjeszteni a teljes európai politikai színtérre. 

A migráció problémája köré lassan ki is épült a megfelelő európai bázis, beleértve például a német szélsőjobbos AFD-t és az olasz populistákat. Orbán már befolyásoló tényezőként is megjelenik a vele szimpatizáló pártok támogatójaként, ahogy azt tette legutóbb a szlovéniai választásokon

Nyilvánvaló azonban, hogy az Európai Néppárt egyelőre nagy falat neki, az EPP pedig szintén se lenyelni, se kiköpni nem tudta eddig Orbánt. A jelentés elfogadása után aligha lesz maradása a Fidesznek a pártcsaládban, de szinte biztos, hogy nem fognak maguktól távozni. Minél tovább marad az EPP tagja a magyar államkormánypárt, annál több zavart és széthúzást tud kelteni amivel a jövőbeni pozícióit erősíti az EPP ellenfeleként. 

A Sargentini-jelentés elfogadása tonnányi muníciót szolgáltat Orbánnak az európai politikai kommunikációhoz. Tovább erősítheti mártír szerepét, mint a migrációs válság megoldásának egyetlen hiteles letéteményese, akit azonban elhallgattatni kívánnak a bevándorláspárti brüsszelita politikai erők.

Magyarország elmarasztalása Orbán kitartó és precízen eltervezett munkájának gyümölcse, mely révén kivételesen kényelmes helyzetbe került. A látszattal ellentétben nem ő, hanem immáron a jövőbeni politikai ellenfelei kerültek lépéskényszerbe. Újra róla szól minden, ő adja a témát, világos üzenettel és célokkal rendelkezik, miközben a többi európai pártnak valójában fogalma sincs, hogy mit kellene kezdeni ezzel a helyzettel, vagy pedig hogy milyen üzenet lehet érdekesebb a választók számára a migránsozásnál.

A Sargentini-jelentés után Orbán végre elemébe került, kvázi ellenzéki szerepben halászhat a zavarosban, akár az Európai Néppárton belül, akár egy saját gründolású új formációval. A közpénz jellegüket elvesztett százmilliárdok pedig előkerülhetnek lassan a strómanok párnaciháiból. Egy európai kampány drága mulatság lesz.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

190 komment

Címkék: kampány Orbán Viktor Európai Parlament Európai Néppárt Sargentini-jelentés