Ó, volt már ilyen, amikor valamit csak személyesen és csak néhány helyen lehetett elintézni, bár a polgári törvénykönyv által leírt meghatalmazási módok is simán működhettek volna. Működhettek volna, de a konkrét törvény erre nem adott lehetőséget. Magánnyugdíjpénztárban maradási nyilatkozat, emlékszünk még? Csak személyesen, egy másfél hónapos intervallumban (közte az ünnepekkel) és az ország húsz helyén. Végül nem lett belőle tumultus, tán az utolsó pár napot leszámítva - ezzel együtt szívesebben vittem volna asszonyomtól egy meghatalmazást, minthogy harmadik porontyunkkal mindenórásan személyesen kelljen eljönnie nyilatkozni, de végül a nyilatkozat is meglett meg a kissrác is kivárta az idejét.
Aztán tavaly kitalálta a Fidesz, hogy mekkora poén lenne, ha nem csak úgy egyszerűen elmennénk választani, hanem előtte még regisztrálni is kellene. Ezt az aktust a polgár - akinek nem volt Ügyfélkapuja - természetesen megint csak személyesen tehette volna meg, na ezt már nem csak húsz helyen, hanem talán járásonként, és több hónapig, a várható érdeklődés nagysága viszont ez is sorokat vetített előre. Aztán kiderült, hogy a lakosság 80%-a, és köztük a kormánypártiak többsége sem kedveli a gondolatot, és végül - két legyet egy csapásra - még Áder azóta füstbe ment függetlenségét is meg lehetett mutatni a megvétózásával.
Most a formálódó szabályok szerint ismét csak személyesen lehet majd nyilatkozni arról, hogy kívánunk-e havi 150 ezer forintig ingyen felvenni pénzt a bankszámlánkról. "Mindenkinek jogában áll majd ez" - halljuk a megnyugtatást, de ezt úgy kell érteni, hogy mindenki elmehet a bankja fiókjába egy bő hónapnyi időintervallumban, és kérheti ezt a lehetőséget. Miért nem automatikusan kapja mindenki? Miért nem lehet netbankos nyilatkozatot tenni? Miért kell személyesen?
A válasz egyszerű: ugyanazért, mint a manyup-ügyben: mert (1) bár a kormány azt szereti mondani, hogy mindenkinek joga van hozzá, ám (2) mégis azt szeretné, ha minél kevesebben élnének e jogukkal.
Ha itt lenne a sztori vége, az nem érne egy posztot: szépen elmennék a bankba, kiállnám a sort, kicsit szidjuk a sorban a kormányt, nyilatkozom, és annyi. Párszázezer vagy pár millió munkaóra nemzetgazdasági szinten a kukába, de hát melyik magyar kormány nem csinált még hasonló pazarlást? De nincs vége a sztorinak, a pár százezer honfitársunknak, akik most külföldön javítják a foglalkoztatási statisztikát, nagyon nincs vége.
Azon honfitársainknak, akiknek nemcsak állampolgárságuk, hanem hazai bejelentett lakcímük is van, a jövő évi szavazás lehetősége ugyanis adott, de kissé körülményesen, és jópár országban jelentős, sőt botrányos sorokat előrevetítve. Míg állandó lakcím hiányában a szavazat levélben is leadható, lakcímmel viszont nem: úgy vagy haza kell jönni, vagy fel kell keresni az erre kijelölt magyar külképviseleteket.
Hogy miért e diszkrimináció? Itt e blogon nem fogjuk kritizálni a kettős állampolgárság intézményét, de a kapcsolódó szavazási lehetőséget sem. (A személyazonosítás nélküli levélszavazás intézményét viszont fogjuk!) De hogy miért legyen könnyebb a székely barátaimnak szavazni, mint azoknak, akik Londonba szakadtak (de megvan a pesti bejelentett címük), az nagyon kínos kérdés. Nagyon nehéz nem arra gondolni, hogy ugyanaz van, mint amit fentebb írtam: hogy a kormány nem akarja elvenni a jogukat, de azért azt sem szeretné, ha élnének vele.
Roppant kínos. Még akkor is, ha az ellenzék inkább videót hamisít ahelyett, hogy ezzel, vagy a bajai csalással foglalkozna. Akkor is, ha a választási bizottságnak erre lejt a pálya. És akkor is, ha a frissen és célzottan meghosszabbítandó szavatossági idejű alkotmánybíróság esetleg ezt is elfogadja annyival, hogy "mint az köztudott". Erre ugyanis nincs védhető magyarázat; a kommentekben esetleg felbukkanó ötleteket mindazonáltal érdeklődéssel figyeljük.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!
