Már ha ezzel meglepek valakit... Nyílván az előző cikkre szeretnék reagálni, miszerint Magyarországon olyan határtalan a politikai választék tengere, mit tengere, világóceánja, hogy az egyszerű választó már beléfúl kínjában.

Nem tudom, érdemes-e még ebben az országban várni a hercegre fehérlovon. Jajj, hát hülye vagyok én??? Ilyen már volt, bocsánat, én kérek elnézést, ebben az országban nem szokás a régmúlt vélt vagy valós dicsőségein lovagolni, akármilyen fehér az a(z állatorvosi) ló.

Pedig ha kicsit utánajárnánk a dolgoknak, azonnal kiderülne, a politika nem Walt Disney agyszüleménye. <off>Akkor mondjuk feketék és zsidók nem is szavazhatnának, az öreg Walt bácsi már csak ilyen volt, ő karmája.</off> Itt sosem fog elénk toppanni a demokratikus aranyhal, hogy megválasztott képviselőink által kívánjunk hármat az uniótól. Itt csak azért, mert valakinek két bátyja van, még nem automatikusan a legkisebb királyfi. Csak azért, mert valaki megfogadja az apjának, hogy mindig becsülettel fog dolgozni, még nem biztos hogy 5 perc múlva nem fog pályázatot nyerni. Itt nincsenek sírig hűséges barátok, bajtársak, kivéve ha úgy hívják őket hogy Gipsz Jakab. Itt senki nem fog háromszor hét esztendőig szolgálni a szomszéd királynak, hogy elnyerje a lánya kezét. Elég ha van egy ismerősünk a parlamentben. Itt Bajnai Gordonból sosem lesz Ludas Matyi, Gyurcsány Ferenc sosem lesz gyémántfélkrajcáros kiskakas, akármennyit szivatják. Orbán Viktor meg sosem fogja deresre húzatni a brüsszeli bírákat. Schiffer meg válogathatja szét a lencsét meg a hamut, sosem fog neki senki arany ruhát, meg üvegcipellőt adni a lábára. A kommunista szoborpark eddig szökésben lévő darabjait meg senki sem fogja kővé varázsolni nekünk.

Ez egy ilyen világ. Pont olyan, mint mi, emberek. Hogy senki sem vállalja fel az ügynöklisták nyílvánosságra hozását? Sajnálom, de komolyan. Jó lenne látni, hány honatya menekülne a riporterek elől, de nem fogjuk soha. Hogy senki sem mondja meg a tutit a gazdaságban? Akkor kezdjünk el kiabálni, hogy hé, van itt valakinek ötlete? Odaugranak százan. Elhajtjuk a hálózatépítőket, a lájkvadászokat, a kölcsönkéregetőket, a tolvajokat, idiótákat, gyurcsányt, a rasszistákat, a zombikat, és a végén hátha marad még valaki. Nem biztos, korántsem biztos, de meg kell próbálni.

Nem értem miért lenne jó, ha a jelenlegi ellenzéket azzal bátorítanánk szárbaszökkenésre, hogy egy még lehetetlenebb terepet biztosítunk számára. Értem én a logikát, hogy most tart ott az ország, hogy elhajtjuk a barmokat, de emberek, az még négy év orbánizmus. Ennyi időnk nincs.

Nem tudom kire fogok szavazni, de a Fideszre biztosan nem. Nem is azzal van a baj, hogy nem bízom az MSZP-ben, a korszakváltókban (ez nem valami sci-fi regény címe?), LMP-ben, akárkiben. (Mert mondjuk nem bízom.) Nagyobb baj, hogy az országban nem bízom, arra hogy képesek lennénk magunk mögött hagyni a kádárkort. És ha most nem sikerül, még négy év agymosás után, még 80% rezsicsökkentés után, még szorosabb médiahatalom, még nagyobb gazdasági háttérrel 2018-ban sem lesz nagyobb esélye a paradigmaváltásra.

Ez nem olyan, hogy jó, most fuldoklom, a francba az egésszel, kapálózzon a tököm. Lesüllyedek, aztán majd a fenékről feljövök. Francokat, majd ha a bomlás gázai felhozzák a testet. Nem ugyanaz. 2018-ban semmivel sem lesz jobb helyzetben a magyar demokrácia. Sőt.

Úgyhogy maradnak nekünk a jól ismert arcok, magunk között vagyunk. Ha jobb ötletem nem lesz, majd arra szavazok, aki szerintem a legkevesebbet fog lopni. Mert ha nem teszem, valaki más sokkal többet fog lopni tőlem. És ha nincs más, már ez is elég indok. Jó reggelt.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!