Gyűlöljük a versenyt, szeretjük az államot címmel tudosít az Index egy felmérésről, majd hosszáteszi, hogy a "Fidesz választóinak többsége nem szereti a magánbefektetőket és a versenyt, de a baloldali szavazók sincsenek oda értük". Kemény társadalomkritika ez, bár a cikket továbbolvasva kiderül, a felmérés mindezeket a kérdéseket az energiaszektorra értette. Az eredeti anyag a megrendelő Energiainfo oldalán olvasható.
Az elmúlt évek folyamatai azonban azt sejtetik, hogy a hazai lakosság többsége más területeken sem áll a verseny pártján, és azt várja az államtól, hogy az "védje meg őt", elsősorban annak hatásaitól. Ennek az igénynek persze alapot ad, hogy a magánnyugdíjpénztárak arcátlanul magas működési költséget számolhattak el 2010 előtt, hogy a hazai kamatmarzs nemzetközi összehasonlításban is nagyon magas - és ezen a bankadó sem csökkentett, sőt. Az energiaszektor korábbi 8% garantált nyeresége is joggal csípte sokak szemét, még ha a szektor 1995-ös eladásakor valamennyi mézzel be is kellett vonni azt a madzagot, hogy startot vehessen a 2000-ig tartó komoly fellendülés. A "megvédés" azonban elég felemásra sikerült: a magánnyugdíjvagyont úgy védték meg, hogy az állam költötte és tőzsdézte el, a banki marzsok maradtak, de akkora különadó terheli a szektort, hogy esély sincs piaci alapú hitelezésre - ami, Széchenyi óta tudjuk, a gazdaság motorja kéne legyen. Az energiaszektor pedig megkapta a rezsicsökkentést, amit vagy a termelő szférára áthárítással, vagy a beruházások visszafogásával tud ellensúlyozni - vagyis vagy a termékek, például az élelmiszerek ára emelkedik, vagy a hálózat amortizálódik. Utóbbinak a kockázatával mintha valamilyen mértékben a mostani felmérés válaszadói is számolnának.
Sokkal nagyobb gondnak érzem az ezáltal támogatott, ösztönzött lakossági attitűdöt. Ne legyen verseny, legyünk megvédve. Ezzel az a baj, hogy versenyezni az nem szeret, aki általában veszít. A lúzerek, akiknek semmi nem sikerül. De. Majd. Az. Állam. Segít. Mert az a dolga.
Ez egy koncepcionális kérdés: mi is az állam dolga? Bizony felvetődik, hogy a dolga nem az lenne, hogy védjen meg, hanem hogy úgy szervezze meg a polgárok lehetőségeit, hogy abból valami gazdasági értelemben is működőképes dolog jöjjön ki. Bizony lehetne az állam méretében kisebb, ám jogbetartatásban következetesebb. És bizony megtaníthatná polgárait a versenyben való eredményes részvételre, de legalább ne tagadja a verseny fontosságát. A győzelem itt egy vállalkozás sikeres vitele, munkahelyek, bejelentett munkahelyek biztosítása, helytállás a munkaerőpiacon, a pénzügyi csapdák - mert azokat bizony mindig állítanak nekünk - zsigerből elkerülése, a családalapítás, a gyermekek felnevelése.
Az első Orbán-kormány - bár Antallhoz és Hornhoz képest már elég jelentős állami gondoskodást ígért és részben adott - mintha ezt jobban tudta volna, mint a mostani. Aztán a projekt 19 ezer forinton elbukott, és innentől a politikai verseny az inaktívak szavazatainak elnyerésére összpontosított mindkét oldalról. Ennek az eredményét látjuk most. És értem én, hogy ha félmillió szavazó szerezhető a rizsacsökkentés bejelentésével - miközben a 2008-as tandíjmentességet épp megtagadja a kormány, és elfogad egy erősen vitatható alkotmánymódosítást is - akkor azt meg fogják lépni. Tudatos, két-három lépésre előre gondolkodó polgárokat azonban ettől nem remélhetünk. Pedig nekünk nem félni kell a külvilágtól, hanem eredményesen működni benne. Hiba tehát ezt a félelmet erősíteni polgártársainkban, bármely politikai erő által.
Mégsem gondolom, hogy a magyar eleve "lúzer társadalom" lenne. Igenis vannak, sokan vannak, akik önmaguk is szívesen szerveznék környezetüket, akik nem mástól várják a segítséget, hanem nekifognak maguk. Már csak az kéne, hogy a politika ne azt üzenje nekik, hogy csak megfelelő párttagkönyvvel, nertársaim. Szerintem sokan vannak, vagyunk.
Csak pártunk nincs. Még.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!
