Néha eltűnődöm: hogy vezetik hazánkat? A Képzőművészeti Egyetem csodás megmenekülésének (és mellette a többi egyetem ellehetetlenítésének) módja kitűnően foglalja össze az általános és egyedi, a megszorító és kiskapuzó, az "elvonó" és a "jóságos" elemeket, amelyek viszont csak enymással állnak ellentétben. De nagyon!

Mi is a történet? A felsőoktatási intézmények diáktüntetéseket is kiváltó kálváriája nem decemberben kezdődött, de akkor ért el olyan szintet, amely már a működési alapjaiket veszélyezteti. Az ágazatot érintő működési célú állami költségvetés-csökkentés mértéke több mint 20%-os: ennyivel kapnak kevesebbet az egyetemek oktatók alkalmazására és a képzések dologi költségeinek fedezetére. A Képzőművészetit ez különösen súlyosan, 300 millió forint értékben érintette: ez a tavalyi költségvetés 38%-a, ezzel 2008 óta nominálértékben kevesebb mint a felére csökkent az egyetem állami finanszírozása. Összehsonlításként: hasonló nagyságrendben csökkent a lényegesen nagyobb Corvinus Egyetem állami költségvetése: itt a csökkentés 30% körüli.

Hadd tegyem hozzá, olyan két éve lehetett tudni: a Széll Kálmán-tervet akkor, a magyar EU-elnökség idején fogadta el a kormány. Ebben benne volt a tavalyelőtti után a tavalyi elvonás értéke is, ez utóbbin aztán Matolcsy a költségvetés elfogadása előtti módosító indítvánnyal különösebb érvelés nélkül 11 milliárdot (újabb 10%-nyit) srófolt. Ez lényegében minden olyan felsőoktatási intézményt a csőd szélére vagy csődbe visz, amelynek költségvetése az államtól függ. Természetesen az állam fenntartóként, finanszírozóként meghatározhatja, hogy X egyetem kell, Y pedig nem, de nem ezt teszi: mindegyiket lehetetlen helyzetbe hozza. Ez tehát az első lépés: a kormány megteremti a problémát.

A második lépésben a Képzőművészeti rektora levelet ír mindenkinek, aki számít: őszintén leírja, hogy ők takarékoskodtak eddig is, elmentek a falig, nincs tovább:

egyetemük már korábban is stabilan, kiegyensúlyozott pénzügyi mutatókkal működött. „Decemberig nem volt kifizetetlen számlánk, a működésünket már korábban racionalizáltuk.” Az egyik ilyen lépés volt az, hogy előnyben részesítették a nyugdíjas tanárok alkalmazását, ebben az esetben a járulékokat ugyanis nem az egyetem fizeti.

Az egyidejűleg zajló közszolgálati "nyugdíjasmentesítési" program mellett persze találunk ebben érdekességet, és lesz (van) még ebből gond: a nyugdíjas tanároknak előnyben részesített, sőt bármilyen alkalmazásának mostanában vége: nyilatkozniuk kell, hogy nyugdíj vagy fizetés. Az eddigi elvonás ösztönzött tehát egy - egyébként hosszabb távon fenntarthatatlan kiskapu keresésére szorította az intézményt, amit azonban most a kormány épp nagy lendülettel becsuk. A fenntarthatatlanság így kivédhetetlen pofonként jelentkezik.

A Rektor levele azonban célba ért! Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár a levél számos címzettjének egyike, annak vétele után megkereste Orbán Viktort. És itt jön a deus ex machina:

A képzőművészeti egyetemnek minden támogatást meg kell kapnia, hogy folytatni tudja a munkát. A művészeti képzés zavartalanságát biztosítani kell, mert ez fontos ügy.

mondja neki Orbán, és a szomorú történetből tündérmese lesz, legalábbis egy évre és egy viszonylag kis intézménynek. A második lépés: a megfelelő embernél kell kilincselni, aki az egyetlen érdemi döntéshozónál ki is tudja járni a megoldást. Hogy világos legyen: nem azért nem a hatáskörileg illetékes EMMI válaszolt, mert nem akart, hanem mert a NER-ben ő ebben nem dönthet. Egyvalaki dönthet: a legfőbb vezető, akinek Lázár vezeti a hivatalát. Amit az EMMI megtehetett, azt Maruzsa államtitkár úr korábban már javasolta a rektornak:

...vegyenek fel minél több elsőévest, többet, mint amennyit amúgy terveztek, és az utánuk kapható állami fejkvótából működtessék az egyetemet. Az aktuális felsőoktatási szabályok szerint "az elsőéves hallgatók felvételének immár keretszámok nem képezik akadályát,. csupán a minimális ponthatár elérése, továbbá a felsőoktatási intézmények kapacitása szabhat gátat a sikeres felvételinek - szól a levél. - A 2013-as általános felvételi eljárás lezárását követően a létszámnövekedésből fakadó képzési többletköltséget (magyar állami ösztöndíj), annak pontos összege ismeretében a központi költségvetés biztosítja.

A szakminisztérium felsőoktatási államtitkára tehát csak annyit tehetett az ügyben, hogy egy újabb kiskaput javasolt: minthogy a pillanatnyilag épp korlátlannak tűnő keretszámok miatt elképzelhető, hogy az állam korlátlanul megtéríti majd a felvettek képését, vagyenek fel többször annyi diákot mint eddig, és majd azzal éljék túl a helyzetet. Persze a végső döntés itt sem az ő kezében lesz: nyilván ha minden egyetem ezt tenné (mint mindjárt látjuk: nem tudják ezt tenni), akkor egy újabb miniszterelnöki ukáz új helyzetet teremthet, ami után ismét Lázár úrral kell levelezni.

És miközben a Képző ügye csodás (bár elég rövid távú) megoldást nyert, azért ott vannak a többiek, a sokkal nagyobbak, akiket Orbán (eddig legalábbis) nem nevezett "fontos ügynek". Például, csak a csütörtöki híreknél maradva: a Corvinus. Mit is mond róluk Lázár?

Ezek (A Képzőművészeti - TG) kis egyetemek, ahol kis segítséggel is nagy dolgokat lehet elérni. (...) A nagy egyetemeknek milliárdos problémáik vannak (...) Ezekről Balog Zoltán EMMI-miniszter személyesen tárgyal az egyetemmel.

Tárgyal hát, de mint láttuk, döntést nem hozhat. Több milliárdos hiány csak tízezres nagyságrendű többlet-hallgató felvételével lenne lehetséges, egyedül a Corvinus esetében. Ennyi egyrészt nincs, másrészt nincs is rá gazdasági igény, harmadrészt meg a jelenlegi oktatói gárdával nem lehet háromszor annyi hallgatót akár csak a maihoz megközelítően hasonló szinten tanítani.

Összefoglalva: a kormány előállít egy, az intézményei számára kezelhetetlen helyzetet, aztán aki a megfelelő csatornákon próbálkozik (katonai szóval: a szolgálati utat megkerülve, egyenesen a Főnök ajtónállójának ír), az célba érhet, ha kérése nem kerül sokba. Rendszerszintű megoldás, nem? És így vezetnek minket. A Főnök és ajtónállója ráadásul még a jótevő szerepében is tündökölhet, hiszen az ő közbeavatkozásuk nélkül nem menekülhetett volna meg a Képzőművészeti attól a problémától, amelyiket egyébként pont ők találtak ki. A többi egyetemmel meg majd csak lesz valami.

 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot: