A hétfői parlamenti viták, illetve a német-angol nyelvoktatási ellentét háttérbe szorította nap talán legfontosabb hírét. "Hoffmann titokban elismerte: nincs meg a pénz az oktatás államosítására" - írja a HVG, és ha ez igaz (márpedig miért ne hinnénk az államtitkár asszonynak?), társadalmunk egy újabb szegmensét, a közoktatást teszi kockára előkészítetlen változtatásaival a kormány és a Fidesz. Az említett cikkből idézünk:

A kormányülésre készített belső anyag megállapításaiból kitűnik, magának az Emminek (a felügyelő minisztérium) és az oktatási államtitkárságnak is több komoly aggálya van azzal kapcsolatban, hogy zökkenőmentes lesz-e az alig bő hat hét múlva bekövetkező átállás.

Hát, jobb helyeken ilyenkor csapnak rá a vészfékre, de nagyon gyorsan. A "nem lesz zökkenőmentes" ugyanis elég széles skálán értelmezhető, és a több hónapos vadkáosz is a valószínűsíthető tartományban van. És itt most nem akármiről beszélünk, hanem a közoktatásról! Sok tízezer tanár, sok százezer diák mindennapjairól, nemzetünk jövendő tudásáról. A Fidesz honlapján ezernél is több hír emlékezik meg - a párt ellenzéki időszakából persze - az iskolabezárások negatívumairól, de ez a mostani veszély egyszerűen más nagyságrendű.

Januártól az érvényes tervek, és a jövő héten, tehát a bevezetés előtt mintegy 6 héttel (!) megszavazandó törvény részletszabályozásai szerint az állam veszi át az önkormányzatoktól az általános és középiskolák működtetését. Az állam a feladatra a Klebelsberg Intézményi Központot hozza létre (már megint egy régi politikus nevét lobogtatjuk, és hát Klebelsberg tényleg sokat, talán máig a legtöbbet tett a magyar oktatásügyért). A KIK lenne a munkáltatója az ország pedagógusainak, egy nagyjából akkora szervezetként, mint a Néphadsereg volt a csúcson. Ehhez képest

A köznevelési intézmények fenntartói feladataival foglalkozó közszolgálati tisztviselőket és közalkalmazottakat a KIK szeretné saját állományába venni, miközben az érintettek nagy része már a járási vagy kormányhivatalok állományába került, ahogy azt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) szerette volna. Fideszes forrásunk szerint „a járásokhoz már átkerült embereket nem fogja einstandolni a KIK”. Márpedig arra maga a háttéranyag figyelmeztet, hogy a KIM akaratának érvényesülése esetén „a KIK nem fogja tudni ellátni azokat a feladatokat, amelyek a köznevelési intézményfenntartás körében összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben jelentkeznek”

Magyarra fordítva: senki nem tudja, hogy ki fogja a napi munkát elvégezni, nem tisztázottak a döntési jogkörök, és általában, mindenki várja, hogy mondják már meg neki, hogy akkor most mi lesz, de mintha nem lenne kész a terv. Koncepció van: "Magyar Bálint oktatásrombolása után rendbe kell tenni az ágazatot", meg az állam garantálja az egységes színvonalat az oktatásban, de hogy ez konkrétan hogyan történjen, az brutálisan nincs összedrótozva pár héttel az átállás előtt. Az oktatásért felelős államtitkár asszony a belső anyag szerint látja ezt, ugyanakkor hétfőn azt mondta a Parlamentben egy interpellációra válaszként, hogy "nem államosítás az, ha az állam átveszi az iskolákat, hanem állami felelősségvállalás". Mintha a matolcsyzmus terjedne újabb szektorra: vágjunk bele, valahogy csak lesz. "Briliáns" világnézet, és mögötte a teljes kidolgozatlanság, a gyakorlatba ültetés leghalványabb ötlete nélkül. (Programozói nyelven: meghívják a szubrutinokat/függvényeket, de azok nincsenek megírva.) Nem csoda, ha a fideszes polgármesterek (és a nagyobb településeken szinte mind az) is berzenkednek a dolog ellen. Nincs azonban kétségem: be fogják ők adni a derekukat. Kellemetlen lesz ezt kimagyarázni otthon, de hát a Párt kéri tőlük, a fontosabb eszmék miatt (mi? dehát ők a Párt... vagy nem?).

Pedig ennyire előkészítetlen tervvel ilyen horderejű ügybe belevágni nem tűnik felelős eljárásnak. És ehhez még Klebelsberg nevét elővenni, te jó ég... Mit szólna ehhez ő, aki létrehozta a népiskolai hálózatot - hogy most ezt kockára teszik? Márpedig a HVG birtokába került dokumentum sugallja ezt, nem én.

Persze lehet, hogy végül Klebelsbergnek lesz igaza. Ő ugyanis

a tanárképzésre különben is nagy gonddal ügyelt, és azt hangsúlyozta, hogy a "magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig" azt az egyet követeli meg, hogy "ne csak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket." (Forrás: Wikipedia)

A gyerekek szeretete talán adhat még elég erőt az életpályamodelltől megfosztott, bizonytalanságban tartott pedagógusoknak, hogy további többletmunkával maguk alakítsák ki működtethetőre a rendszert. Ha így lesz, az kizárólag az ő érdemük lesz. Hacsak még azt is el nem szúrják fentről, mint az öreg székely a fogpiszkálót.

Még működik a mostani rendszer. Most még le lehet állítani a félig sem kész modell erőltetését.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: