Az elmúlt órákban megírta már szinte mindenki: Örményország erősen összeveszett velünk, megszakítják a diplomáciai kapcsolatokat, letépték a követségünkről a zászlót, miután hazaengedtünk egy elítélt azeri rabot, aki nyolc éve a Nemzetvédelmi Egyetem hallgatójaként baltával meggyilkolta egy örmény hallgatótársát. Azerbajdzsánban nemzeti hősként fogadták a gyilkost, és azonnal szabadlábra került: rebesgetik, hogy a magyar kormány azeri pénzben reménykedve engedett. Nem adományban: kölcsönben (pedig az államadósság, az a mi ellenségünk).

Nekem már csak egy kérdésem van a tisztelt fidesz-barát kommenterekhez: szerintetek ebben az ügyben Örményország a hunyó, és ad aránytalan választ, vagy ti is éreztek némi zavart az erőben?

Mit mondjak, nem jó ma este magyarnak lenni. A fene egye meg. És hát ebben a konfliktusban, ha már választanom kell, inkább a másik oldalhoz húznék - a konkrét esetben meg egyértelműen. És a politikai vezetésünk is milyen büszke volt eddig a kereszténységünkre. Hát most meg nem.

Még valami. Mi lenne, ha egy harmadik országban egy magyar hallgatót meggyilkolna egy olyan nemzetbeli évfolyamtársa, akiket nem kedvelünk annyira - és utána szépen hazaengednék pénzért? Mi lenne itt ama bizonyos harmadik ország követsége előtt? Igazunk lenne?

(Igen tudom, megígérték, hogy otthon letölti a maradék büntetését. Én meg a római pápa vagyok...)

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:

A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.