Ha igaz a Népszabadság értesülése, akkor a tisztán fideszes tagokból álló Médiatanácsnak sikerült egy újabb gödör aljára ásni a mércét. A Bíróságnak a Klubrádiót pártoló döntése ellenére kizárták e médiumot a frekvenciapályázatból, mert a pályázatuk formai hibás volt: nem volt megszámozva és szignálva a pályázat valamennyi oldala. A NSz szerint az oldalak rendben voltak: az üres hátlapokkal volt a gond. Igen, az egyoldalasra nyomtatott pályázati anyag papírlapjainak üres hátoldalai nem voltak megszámozva és aláírva! A Hírcsárda nem tud ekkora marhaságot kitalálni, pedig próbálkozott.

Nem futom meg a politikai ál-korrektség köreit, hogy én ugyan nem hallgattam a Klubrádiót vagy hogy nem szívem csücske drágabolgárúr. Ha tényleg így bánnak velük, akkor ízlés ide, pofon oda, azzá fog válni. Eltöprengek ugyan, hogy milyen körben és milyen ötletroham keretében jött ki ez a megoldás, de nem emiatt koptatom a billentyűzetet. Menjünk inkább vissza időben majd' két évet: 2010 októberét írtuk.

A Fidesz épp ronggyá nyerte az önkormányzati választást, nyugodtan hátradőlhetett, hogy 2014-ig nincs újabb kötelező megmérettetés. Viktorunk épp kóstolgatja a népet, mit szólna hozzá, ha nem lennének magánnyugdíjpénztárak. Ekkor a parlament Médiatanácsot választ, 9 évre, és a véleményező eseti bizottság javaslatára kizárólag a fideszes jelölteket szavazza meg. Van persze tiltakozás, az ellenzéki pártok ezt a demokrácia elég furcsa értelmezésének tartják, a kormánypártok azonban kitartanak. Cser-Palkovics András például:

A leendő tagokról elmondta, hogy mindegyikük médiával, médiajoggal foglalkozó szakember, akik szerinte  szakmai alapon, pártatlanul el tudják majd látni munkájukat.

Koltay András, a Médiatanács akkor frissen megválasztott tagja szerint:

a médiatanács felállásával nem arról van szó, hogy új médiavilág következne, mivel az a hatóságtól függetlenül él és létezik. A közérdek szempontjait szeretnék érvényesíteni a jogalkalmazás során, de véleménye szerint a médiában a "fő szabály a szabadság". Koltay szerint a szakmai becsület és szakmai előélet "arra tereli" a tagokat, hogy kiegyensúlyozottan és elfogulatlanul végezzék munkájukat.

Itt már felvetődik a kérdés, hogy ez nem mond-e kicsit ellent a mostani döntésnek. Különösen szép, hogy a mostani döntést jegyző Tanács tagjai az elnök kivételével jogászok, vajon a hátlap-aláírósdi melyik polgári jogi kurzuson került elő?

De ugorjunk megint az időben, 2011 elejére. Hazánk ekkor az Európai Unió elnöki tisztét tölti be, a figyelem erősen ránk irányul. Az Európa Tanácsnak például nem igazán tetszik a média egypárti felügyelete. A Médiatanács nem hagyhatja őket kétségek közt: szakmai segítségét ajánlja fel, hogy eloszlassák e félelmeket: nincs itt semmi gond, egy párt felügyel, de ez nem fog látszani a döntéseken.

Hát, pedig most nagyon úgy látszik: de. Ha kell, akár a láttamozatlan hátoldalak apropóján, de látszik. Nem is a lóláb lóg ki: a lónak alig egy kis részét takarja valami fügefalevél-szerűség. A Fidesz ugyan, még januárban azt mondta, hogy nekik nincs ehhez közük, de tegye fel a kezét, aki ezt elhiszi: az utolsó, az államtól, vagy az ő köreiktől független rádiócsatornáról van szó. Jó, kis paranoiával esetleg lehet arra is gondolni, hogy esetleg a Fidesz-közeli médiabirodalom érdekében akartak eljárni, de ezt valószínűtlennek tartom: nem gondolom őket versenytársnak. Inkább a "kétharmadnak igaza van, és ha nem, akkor is" szindrómát sejtem.

Csak hát, drága barátaim, a következmények.

Az első rögtön az a kérdés, hogy - ismétlem, ha az egész tényleg igaz, mert még nem tudom teljesen elhinni - akkor most mindenki nyomtasson kétoldalas doksikat, vagy ha nem, akkor számozza és szignózza a hátlapokat is, ha biztosra akar menni? Lesz egy új mém: "hátlapokat is aláírtad?"

A második már messzebbre vezet: az ilyen lépések - és sajnos van belőlük elég - milyen társadalmat formálnak? Meddig tudunk még röhögni ezeken, meddig merünk röhögni ezeken, és mikor fásulunk bele és fogadjuk el ezt a stílust a mindennapok természetes velejárójának (és tűrjük el, hogy fiataljaink egy része emiatt hagyja itt az országot)?

A harmadik kifejezetten politikai: el lehet-e, el szabad-e hinni még bármilyen, az egypárti állam építésére vonatkozó magyarázatot, hogy "ó, hát ez nem is az, ez tisztán szakmaiság"?

A dolog konkrét, a Klubrádiót érintő része persze, remélem, tisztán teoretikus. Újra bíróság elé viszik majd, és pár hónap alatt újta megnyerik, legfeljebb a bíróság is derül egy jót. Már ha független, és nem az OBH által célzottan kiválasztott bíróság kapja az ügyet.

Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához: