Miután az Alkotmánybíróság - bár tartalmi ellenérveket is sorolt, de gyakorlatilag formai okokból - eltörölte az állami finanszírozású hallgatók röghöz kötését kimondó rendeletet, a parlamentben ezúttal törvényben kívánják kimondani: a képzést követő húsz évben legalább a képzési idővel egyenlő periódust kell a végzetteknek hazai munkahelyen dolgoznia.

Ez a bejegyzés most nem arról szól, hogy az első pont, hogy a kétharmadnak igaza van, a második meg az, hogyha mégse akkor lásd az első pontot. Sokkal nagyobb bajt látok abban, hogy lehet-e ebben az ügyben végrehajtható szabályozást alkotni? És persze abban is, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.

Szóval tegyük fel, hogy a törvény életbe lép, tegyük fel, hogy sem az AB sem az Európai Bíróság nem semmisíti meg (vagy ha mégis, hát kit érdekel). Hogy lehet ezt betartatni? Mi lesz a végrehajtási rendeletben? (Ez utóbbitól most, lovasprogrammal nehezített időkben azt hiszem joggal tartok.)

Lesz minden állami finanszírozott végzősről egy karton, amin vezetik, hogy hol dolgozik? Van-e bejelentett állása? Szülni ment-e? Külföldön van-e? Kötelezik a végzősöket, hogy ezt jelentsék be, mint anno a hadkötelesek a kiegen? Tegyük fel, 5 államilag finanszírozott évet töltött egyetemen, akkor a végzés után 14 évvel kap egy levelet, hogy most már aztán húzzon bele, mert irgumburgum? És ha nem húz bele? Vagy ami a legrosszabb: haza se jön? Akkor mi van? Kell, hogy jogilag is kényszerítsük erre a fiataljainkat?

Mert miért is megy ki? Valószínűleg a legtöbben azért, mert itthon vagy egyáltalán nem kap munkát, vagy ha esetleg mégis, a jövedelem/megélhetési arány drasztikusan jobb. Foglalkozzunk az első esettel: akkor azokat a szakmákat - jogász, közgazdász - miért nem támogatják (más szóval: miért tartják fenn kizárólag a jómódúak gyerekeinek), amellyel el is lehet helyezkedni? OK, azzal magam is egyetértek, hogy évi több ezer jogász nem kellene. De száz, esetleg annyi sem?

Arra a kérdésre, hogy a jogász- és közgazdászképzésre miért nem szabadítottak fel keretet, azt mondta: ezeket a kormány piacképes szakmaként megtérülő területnek látja. Az az alapvető koncepció, hogy a köz javát szolgálókat hozzák helyzetbe állami ösztöndíjakkal - hangsúlyozta a kormányszóvivő.

(Forrás: atv.hu)

Tehát amivel el lehet helyezkedni, az nem a köz javát szolgálja, amivel meg nem lehet, azoknak a végzőseit meg kössük röghöz, különben elmennek? Jó, tudom, sarkítom a dolgot, és messze nem ennyire fekete-fehér ez, de ez a gondolatmenet sejlik fel a döntések mögött, már ha ezt annak lehet nevezni.

De talán az a legnagyobb baj, hogy egyre többen nem szimplán munkát vagy jobb munkát vállalni mennek ki, hanem mert így nyilvánítanak véleményt a döntéshozatal és érvelés e rendszeréről?

Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához: