Rogán minap azt nyilatkozta az RTL Klubbon, miszerint Habony Árpád magánemberként ad tanácsot a miniszterelnöknek, ezzel le is van zárva a Vuittonos Habony ügye. Ingyen, magánemberként. Bejelentett munkája ugyan nincs, jövedelme se nagyon, mégis mi az első? A nemzet. A haza.
Kérem alássan, ha ez igaz, én itt befejezném. Uszítottam, hazaárultam, rágalmaztam, kérem kapcsolja ki. Habony a mi Teréz anyánk, a mi Mahatmánk (és lám, az itt felsoroltak ruházata is jellegzetes, azonnal felismerhető stílusú volt. Az ilyen nagy lelkek úgy látszik adnak az öltözetükre, így van ez rendjén.)
De mi van ha nem igaz? Az Orbán kormány eddig -- sajnos -- úgy hazudott, mint a vízfolyás, és úgy látszik, a problémákkal való szembenézés, az őszinte kommunikáció hiánya az időközi bukták után sem változik. Mintha ez lenne a belső jelszó: Nem hazudtunk eleget, hát hazudjunk többet, jobban, hihetőbben! Nekem ugyanis nem fér össze az, hogy Habonynak van parlamenti belépője, komoly részesedése az új fideszes propaganda gyárban, de hivatalosan nem is létezik. Kérem szépen, én is szívesen adnék tanácsot a kormánynak, lenne pár gondolatom a kibelezett szociális rendszerről, vagy akár az egyetemek autonómiájáról, mégsem ültem még ott a fidesz frakció ülésén. Nem akarok én álszenteskedni. Tudom én, hogy a személyes ismeretség a demokrácia berkein belül is fontos, hogy nem lehet mindenkinek papírt, rangot adni aki megszólal. Nem kell ahhoz szerződést írni, ha a parlament portása jó tanácsként odavakkant a távozó Orbánnak: vegyen kalucsnit fiam, latyakos az idő! Tudom én, hogy az informális csatornák ugyanúgy működnek egy jogállamban is, de akkor miért nem lehet ezt mondani? Miért kell pökhendi módon ködösíteni, kioktatni, népesség nyilvántartóhoz küldeni a kérdezőt? Ez ugyanaz az Orbán Viktor, aki egykor még a nép gyermeke volt? Hát... a gyerekek felnőnek, és kirepülnek a családi-népi fészekből. Itt is ez történt, csak a mi fiunk jó magasra repült, ahonnan már csak lenézni tud -- ránk. Sokan bízhattak abban, hogy az időközik után Viktor leszáll a földre. Megvolt az esélye egy kommunikációs váltásnak, egy vissza a választókhoz programnak, de úgy tűnik ez most elmarad. Nem hazudtunk eleget, hát hazudjunk többet, jobban, hihetőbben!
Belegondolva nem is meglepő, hiszen ez a váltás csak egy őszinte kommunikációt -- vagy legalább csak egy kicsivel őszintébbet, hogy ne legyünk telhetetlenek, mégiscsak politikáról van szó -- igényelne, ami kb. 180 fokos fordulat lenne a keleti nyitásra, atyáskodásra, bólogatásra tréningelt pártapparátussal, választókkal szemben egyaránt. Mi lett volna ha Orbán azt nyilatkozza: Habony a személyes tanácsadóm, megbízom a mélyreható gazdasági, szakmai tapasztalataiban, éleslátásában, így meghallgatom a véleményét döntéseim előtt. Habony úr jelenleg nem áll a kormány alkalmazásában, mint jó barátom ad tanácsokat. Jogilag talán rendben lett volna, de máris itt a következő bökkenő: ezután már Habony úrnak kellett volna kiállni a saját feddhetetlenségéért, becsületéért. Aha, persze... Lázár, Rogán, Szíjjártó, Habony (csak a jéghegy csúcsa), akiknek most a hátukon kellene vinni az őszinte, választók felé forduló (nem csak kommunikációs) váltást. Na most lehet röhögni. Mindazonáltal van olyan szeglete az univerzumnak, ahol a kapcsolatok lepapírozása és a hivatalos formák használata igencsak kerülendő, úgy hívják: maffia.
Régi a kép, de a hangulat nem változott, csak az arcok cserélődnek -- így van ez minden bűnszervezetben.
Ahogy több elemző is írta, beindult a hazugságspirál. Úgy tűnik a Fidesz ebből -- ezekkel a nevekkel és ezzel a hozzáállással -- valóban nem tud szabadulni. Már csak 3 kényelmetlen kérdés bújkál bennem, engedem hadd menjenek:
Van-e Orbán annyira vak, vagy vakmerő, hogy ezzel a bandával nekivágjon a következő 3 évnek?
Van-e Orbán annyira elkeseredett és magára maradt, hogy kénytelen ezzel a bandával nekivágni a következő 3 évnek?
Van-e Orbán annyira aljas és körmönfont, hogy direkt ezzel a bandával vágjon neki a következő 3 évnek?
Ha a fenti kérdések egyikére is igen a válasz, bajban vagyunk.
