Elég sokatmondó a hazai politikai élet magát "demokratikusnak" nevező oldaláról, hogy politikai innovációja a budapesti főpolgármesterjelölt-állításban odáig terjedt, hogy jelölt egy tökéletesen alkalmatlan figurát, majd most várhatóan visszalépteti. Mondjuk legalább ez utóbbiig is eljutott, de csupa vereséggel nem lehet háborút nyerni. Nem is fognak.

Miért lett Falus a főpolgármester-jelölt, kicsit kínosan későn? Mi volt a kiválasztási szempont? Semmi más, minthogy ő volt az első olyan név, amelytől az asztal körül ülő három, közös jelöltet nagyon állítani akaró, de egymás előretörésétől féltékenyen tartó párt - MSZP, DK, Együtt - egyike sem dobott egy hátast. Ez a feltétel persze gyakorlatilag kizárta, hogy értelmes jelöltet állítsanak. Aztán amikor a közvélemény-kutatások már az egyébként eleve kudarcnak megjelölt második helyre sem hozták ki Falust (a győzelemnek pedig a leghalványabb esélye sem volt nála soha), és most még ezzel a gyönyörű "bilincsbe zár az Egyetlen" örökbecsűvel is előrukkolt, visszaléptetik. Ebből az a tanulság, hogy (1) ha nyerni akarok, akkor nyerni akarok és nem a partnereim esetleges előretörésétől félni (2) keresek egy alkalmas arcot, és jó előre, nyilvánvalóan felépítem. Nem kizárt, hogy a semmiből is berobbanhat valaki - de kérem, ne egy vödör jeges vízzel próbálkozzon, maximum a cirkuszban vagy a kabaréban. Falus lehet, hogy jó tisztifőorvos volt, de neve ezzel a két hónappal a töketlenkedés és a gyáva, eleve defenzívára játszó jelölés szinonimája lett.

Hogy nincs alkalmas ember ebben a három pártban? Akkor viszont minek vannak?

Úgy tűnik, így most Bokrosra száll át a jelölés. A saját szemszögükből ez racionális lépés. Még egy halvány, általunk üdvözlendő jobbratolódást, a populizmustól a gazdasági racionalitás felé tett lépést is felfedezhetünk, de ez azért részben wishful thinking. Azt pedig ne feledjük, hogy a hazai politikai jobboldal szavazói nem igazán fognak magukénak tartani olyasvalakit, aki a jobboldal számára ikonikus toposzokkal szembemegy. Ettől függetlenül a balos szavazók összefogását egy valamennyire jobbra húzó figurával akár politikai innovációnak is tekinthetnénk, ha nem a sokkal nagyobb blamázstól megóvó kényszer lenne.

Összességében azonban az egész sztori egy újabb méretes bukta a szocialistáknak és klónjaiknak, amely megmutatja: nem tartják kezükben a saját dolgaikat sem. Akkor meg miért mondják, hogy szavazzon rájuk bárki is?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on is: