Megállapodott Orbán és Putyin: pályáztatás nélkül a Roszatom épít két új erőművi blokkot Pakson.
Bár jómagam nem vagyok eleve atomenergia-ellenes, ez - különösen a beruházás költségeiben mutatkozó nagyon komoly bizonytalanságok és a hosszú távú anyagi és technológiai elköteleződés miatt - így, ezen a módon megkötve nagyon komoly aggályokat vet fel. Ami ezek közül talán a leglényegesebb, az a legitimáció kérdése. Az ügyben az Országgyűlés érdemben tudtommal 2009-ben hozott határozatot:
Az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulást ad az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 7. §-ának (2) bekezdése alapján - összhangban a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról szóló 40/2008. (IV. 17.) OGY határozat 12. f) pontjával -, a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez. (kiemelés tőlem: TG)
A határozat tárgyát (elvi hozzájárulás az új blokkok létesítésének előkészítésére) nehéz úgy interpretálni, hogy az Országgyűlés döntött volna arról, hogy (ebben a logikai sorrendben):
- Hosszú távú energiaigényünket atomerőmű-építéssel kívánjuk megoldani;
- A tényleges költségek figyelembevételével kell nekünk a paksi bővítés;
- Pontosan két blokkra van szükség, 2400 MW névleges kapacitással;
- Az építési költségek erejéig vállalja az ország további jelentős eladósítását (első ránézésre a GDP-arányos adósság 100% fölé megy ezzel);
- A beruházási megbízást pályázat nélkül adja meg;
- A beruházási megbízást az orosz Roszatom kapja.
Lehet, hogy ebben naiv vagyok, de a fenti döntések mindegyikét valamiféle népképviseleti alapon kellett volna meghozni. Nem így történt: Orbán gyakorlatilag egyedül döntött ezermilliárdok és az ország jövőbeni mozgástere felett. Persze lehet a kétharmados felhatalmazásra hivatkozni, de ez az érv csak akkor állná meg a helyét, ha a kétharmados parlamenti felhatalmazást kapó kormány megválasztása előtt nyilvánvalóvá tette volna: ez a szándéka, az szavazzon rá, aki ezt szeretné. Ilyen pedig ebben az ügyben sem mutatható fel.
Még azt is el tudom képzelni (sőt, ez akár egy lehetséges helyzet is), hogy hazánk következő évtizedekre vonatkozó energiaellátása csak atomenergiával oldható meg. Ebben az esetben viszont érdemi társadalmi vitára kellett volna ezt bocsátani. Én például erről a dologról meggyőzhető vagyok, nem utasítom el a dolgot alapból. A sumákolás láttán viszont nehéz megszabadulni a gondolattól, hogy a fő szempont nem ez, hanem a leendő építkezési munkák baráti irányba terelése lenne. Egy ilyen kérdés akár a mostani választáson is középpontba kerülhetne (nem fog), ad abszurdum az ellenzők le is győzhetnék (nem fogják) a Fideszt. Akkor mennyibe kerülne a visszalépés? És bár a kapcsolat nem közvetlen, egy kérdést kötelező felvetni: vajon az INA szóba került a moszkvai találkozón?
Az pedig már csak hab a tortán, hogy 2007-ben a Fidesz szakértője hasonló, de ennél lényegesen kisebb volumenű megállapodások után nevezte elvtelennek az akkori kormányzat Oroszország-politikáját, illetve hogy 2008-ben Orbán emlegetett puccsot a parlament ellen ugyanilyen háttérrel. Hívei - sőt nemcsak ők - nyilván egyetértettek ezzel. És most mi a helyzet? Ez most nem "puccs"?
Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:
Az utolsó 100 komment: