A KARD a Facebook-on

Látogatók

free counter

Őket ajánljuk

Hírfolyam

Friss topikok

Elérhetőség

A KARD blog

e-mail: kard.blog@gmail.com

Facebook: A KARD

Twitter: @KARD_blog

Előre a budapesti fidesz-győzelemért

2019.04.07. 08:16 timargabor

Ennek a szombati baller bejelentésnek, miszerint összefogtak a budapesti önkormányzati választásokra, két elég komoly baja van.

Ez egyik, hogy ez kb. ugyanaz, mint eddig mindig, ami 2010-ben szétment, mert Gyurcsány és a szocik épp nem bírták egymást, újra és újra azt adja elő fő politikai innovációnak, hogy összefognak. Ügyes. Most a Momentum beállt ebbe fügefalevélnek, ezt kíváncsian megnézzük. Elő lehet venni a tavalyi lemezt, hogy ígyazelempé meg a jobbikkalsose. Lehet erről csámcsogni, kb. ki is merítve a bázis képességeit.

És ezalatt sem fogja megkérdezni senki, hogy kikből is áll a lista.

Hogy a kerületi polgármesterekből ki nem volt az MSZP tagja mondjuk 2004-ben? (FYI: én akkor az voltam, tehát pontosan tudom. Aztán nekem 2006 után gyorsan elmúlt ez, ők meg maradtak). Elvárható-e tőlük más, mint amit akkor csináltak?

(fotó: Index. Ugye emlékszünk még?)

Tényleg azt gondolják a régi ballerek, hogy őket sírja vissza a többség Tarlós és a narancsosok helyett? De hát ezt eddig kb. négy-ötször tisztáztuk választásilag, hogy nem. Vagy azt gondolják, hogy a tavalyi budapesti számokból akár ki is lehet ezt sakkozni egy szolid győzelemre még olyan, új szeleket ígérő nevekkel, mint Horváth Csaba vagy Gy. Németh Erzsébet? (szvsz: nem lehet).

A hab a tortán szűkebb pátriám, Ferencváros. Ki is a jelölt? Ja, azt nem tudjuk, de megállapodunk, hogy a Párbeszéd majd hoz valakit. Miközben itt azért lenne akár helyben ismert és népszerű jelölt, nota bene egy hölgy, aki elég sokat tett azért, hogy akár jó helyi jelölt legyen. Pártja kiestével nem pártjelölt, ez igaz. De valószínűleg Krisztina sokkal jobb húzó név lenne, mint a nemtudjukki demajdapárbeszédkitalálja.

Az MSZP, a DK és a Momentum elfelejtette a hódmezővásárhelyi mintát. Mutassatok a listán egy olyan karaktert, mint Márki-Zay Péter. De még azt is elfelejtették, amit láthatóan Szombathelytől Egerig, Pécstől Székesfehérvárig tudnak (a módszert mi is leírtuk). Hányszor kell még a falnak menni?

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

29 komment

Címkék: baloldal önkormányzati választás összefosás Budapest

Országomat 1 Gólért

2019.03.06. 17:11 timargabor

Ez nyilván egy munkacím, lehet rajta csiszolni. A lényeg, hogy ez egy lehetséges neve egy ellenzéki pártszövetségnek. A fociimádatra utalás mellett a rövidítés itt a lényeg, és a csiszolás is e mentén történhet.

Ezt a pártszövetséget - nyilván álomban, mert ilyen úgysem lesz - a Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP, a Momentum és a Párbeszéd hozná létre. Ebben az álomban a fenti pártok megállapodnának, hogy az európai választások ilyen név alatt futó közös listájára hogy delegáljanak úgy jelölteket, hogy egyikük se járjon rosszabbul, mint a külön indulással. Elérhető? Nyilván, hiszen ha - mint a jelenlegi felmérések mutatják - az utolsó három önmagában nem jut be, a rájuk adott szavazatok elvesznének.

focilabda_partok.jpg

Aztán jön az ősz, az önkormányzati választások. Az Országomat 1 Gólért mozgalom egy közös listát állítana a fővárosban és minden kerületben. Egy kerületi polgármester- és egy főpolgármester-jelölt. Minden kerületi egyéni körzetben egy jelölt. A listákat és a jelölteket úgy állítanák össze, hogy mindenki, aki külön indulva eséllyel bejutna, bejusson így is, vitatkozni legfeljebb azon lehetne, hogy az eséllyel megnyerhető többlet-mandátumokat hogyan osszák el. Nyilván minden párt abban a kerületben adna jelöltet, ahol pozíciói a legerősebbek (szerintem hiba lenne a XIII. a XIX. vagy a XX. kerületet nem az MSZP-nek, a IV.-et és a XV.-et nem a DK-nak, a XVII.-et és a XXIII.-at nem a Jobbiknak, az I.-t és az V.-et nem az LMP-nek adni). Lehetetlenség? Pedig van, ahol működni látszik.

Aztán, ha addig sem változik gyökeresen a világ, eljöhet 2022 is, és az Országomat 1 Gólért (akár Márki-Zay Péter szervezésében) egy közös pártszövetségi listát állítana, minden körzetben 1-1 egyéni jelölttel és közös kompenzációs listával. Ahogy tavaly is kellett volna. Ehhez persze kell egy (és csak egy) közös húzó név is, az Országomat 1 Gólért miniszterelnök-jelöltje. Talán egy lehetséges nevet le is írtam. Ezen vitatkozni is kár: ha az összefogó pártok külön-külön állítanának jelöltet, azok közül egyik sem nyerne, ki van próbálva (Vona, Karácsony, Szél miniszterelnök-jelöltek, ugye megvan még?). A közös sem biztos, hogy nyer, de neki azért komoly esélye lenne.

Hogy ez a modell működjön, több más (itt most fel nem sorolt) mellett két fő feltételnek teljesülnie kell, azon túlmenően, hogy az érintett pártok belássák, hogy ezzel sokkal jobb eredményt érnének el, mint külön-külön:

1. El kell kezdeni saját magukat és saját választóikat erre kondicionálni, hogy K. József Jobbik-szavazó ne azt nézze, hogy Kunhalmi Ágnes is azon a listán van, amire ő szavaz, hanem azt, hogy Jakab Péter viszont rajta van - vagyis ne azt nézzük, hogy kit utálunk az ellenzékben, hanem hogy kit szeretünk. Nem könnyű feladat, de enélkül ez nem működik. Ha eleve reménytelen, akkor viszont hagyjuk is az egész ellenzéket a fenébe, és optimalizáljuk szavazatunkat a kutyák farkának száma alapján.

2. Ez eddig még csak technika - amit meg kell tölteni tartalommal. Na ez az, ami nincs, vagy ha van, hát nem látszik. Dolgozni is kell a részt vevő pártoknak elosztani, hogy ki milyen témában lesz otthon, és a fideszes országkép alternatíváját meg kell csinálni - például erre lehetne használni a politikai energiákat a "hogyan fogjunk össze úgy, hogy mégsem fogunk össze" c. összellenzéki cirkusz helyett. Az többször kipróbáltan nagyon kevés, hogy "mi nem vagyunk Orbán". Ezért is kell minél előbb az egy, egyetlenegy és nyilvánvalóvá tett húzó név; hogy pl. a facebook-on a veretes ellenzékiek ne folyton-folyvást Orbán képét osszák a negatív mémekben (bebetonozva ezzel is a rendszert), hanem a saját vezetőt, annak pozitív üzeneteivel.

Lehet, hogy tévedek, de az ellenzéki választók többsége kb. ezt várja, és elég csalódott, hogy a decemberi tüntetések után, sőt azok ellenére, ez eddig nem így alakult. A Jobbik és a Momentum már bejelentette az önálló indulást, a DK is rájött, hogy van ám felesége is, szóval az uniós választást besöpri a Fidesz, 13, vagy akár 14 hellyel is (a 21-ből). De utána tényleg fontos lenne. A gond az, hogy a pártok tagsága nem így működik. Ott inkább hangsúlyos az ellenzék keresztbe-utálata mint a választók körében. És sajnos ebben a kérdésben párttagságok döntenek.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

25 komment

Címkék: ellenzék magyar politika ellenzéki összefogás magyar pártrendszer

Érdekes az Európai Néppárt magyarországi kampánya

2019.02.22. 17:37 timargabor

Európai parlamenti kampány van. Az európai parlamentbe a pártcsaládok tagpártjaikon keresztül próbálnak bejutni. A konzervatív, keresztény, jobboldali pártok pártcsaládja az Európai Néppárt (idegenül: EPP), ennek Magyarországról egy tagpártja van: a Fidesz. Vagyis a hazai Fidesz-kampány az Európai Néppárt uniós kampányának része.

A Fidesz immár sokadszorra plakátozza tele az országot, közpénzből politikai hirdetésekkel. Ez nyilván most, az európai kampány részeként a Néppárt értékrendjét tükrözi: használjunk adóforintokat a saját nézeteink propagálására.

Ennél is érdekesebb, hogy mi van a plakátokon: Juncker úr, aki az Európai Néppárt színeiben  az Európai Bizottság elnöke, azt a pozíciót tölti be, amelyre most, "Spitzenkandidat"-ként, "csúcsjelöltként" Manfred Weber úr pályázik. Juncker úr mögött Soros úr áll, őt talán nem kell bemutatni, a fideszesek egykori támogatója, mostanra az ő felkent univerzális közellenségük. És alatta a feliratok: ezek itt, "Brüsszelként" bizony migránsokat erőltetnének ránk. Ha valaki esetleg nem látta volna:

sorosjuncker.jpg

Hát, elég lökött ez a Néppárt. A saját tisztségviselője ellen uszít, és ad olyasmiket a szájába, amit ő maga azért tagad és hazugságnak nevez. Márpedig a Néppárt nyilván egyetért az uszítással és nem hiszi el Juncker úr cáfolatát, hiszen érdemben semmit nem tesz a dolog ellen.

(És a többi pártcsalád sem százas, mert ezt nem nekem kellene itt megírnom, hanem nekik megzenésíteni Németországban, Franciaországban meg pár olyan helyen, ahol a Néppárt a kb. 12-13 fideszes euroképviselőnél többet bukhat a dolgon.)

(És még egy: ezt, amit itt föntebb írtam, a fideszes kampány kitalálói mind tudták akkor, amikor az egészet kiötlötték. Nehogy valaki azt gondolja, hogy nem tudnak számolni. Ez szándékos volt.)

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

37 komment

Címkék: fidesz plakátkampány Európai Unió Európai Néppárt

Itt a forgatókönyv: nyomás alatt azonnal hibázik a rezsim

2018.12.17. 15:26 garmr

Nem is tudom, hogy mi vagyunk jobban meglepődve vagy Habony Árpád. Már a múlt héten is csak meredten pisloghattunk, amikor a lassan tíz éve kakatón delíriumban vegetáló ellenzék az ébredés jeleit mutatta a túlóratörvény parlamenti szavazásásán, az MTV székháznál zajló események pedig már-már az elképzelhetetlen határait feszegetik.

resistance-is-fertile.jpg

Lényegében semmi olyan nem történik, amire eddig ne lehetett volna példa. Videoképes mobiltelefonnal ma már mindenki rendelkezik, ahogy az Országgyűlésről szóló törvény pedig kimondja:

A képviselői igazolvány valamennyi közigazgatási szervhez, valamint a közintézetekhez és közintézményekhez belépésre jogosít.

Legyünk nagyvonalúak és lépjünk túl azon, hogy miért volt szükség közel egy évtizednyi tehetetlen vergődésre ellenzéki oldalról az ilyen megoldások helyett és nézzük inkább a jövőbe, mi a tanulsága a jelenleg zajló eseményeknek:

  • A rendszer elkényelmesedett

Ne legyen kétségünk afelől, hogy a túlóratörvény valójában a közigazgatási bíróságok felállításának egyik elterelése, ahogy a Karácsony előtti időzítés is. Valószínűleg számoltak azzal, hogy lesz majd némi tiltakozás, esetek valami szakszervezeti tüntetés, de majd a hideg meg az ünnepek megoldják a rezsim pedig egy újabb jogi biztosítékot hoz létre a saját fennmaradásához. Az eddigi alacsony intenzitású látszat tiltakozás helyett azonban napokon át tartó protest események és váratlan húzások történtek, az eredmény pedig: a hatalom teljes bénultsága.

  • A kézzel irányított kontraszelektált adminisztráció képtelen a korrekcióra

Jól látható, hogy amint a központi irányítás bénázik, a rendszert működtető, önálló akarat és felelősség nélküli csinovnyikok azonnal a saját alkalmatlanságuk foglyai lesznek. Mi történt volna, ha tegnap este beengedik a képviselőket, felveszik a közlményüket, vagy akár még ott helyben le is adják hajnal háromkor? Látta volna néhány tucat álmatlan, mindenki megnyugodott és hazament volna, lám működik a demokrácia. Központi engedély nélkül ezt senki nem merte megtenni, így pedig már a hatalom körmén égnek az események.

  • A rendszerbe kódolva van a totális ellenőrzés

A rezsim ostobaságát korrigáló egyéni bátorság hiánya magába a rendszerbe kódolja a totális uralomra való törekvést. A demokratikus működés látszatának fenntartásához szükség lenne gesztusokra, pillanatnyi engedményekre. A kontraszelektált szolgákból álló állami stáb azonban proaktívan már képtelen erre, így a rezsim hatalma, önmaga súlyával vonza magához a diktatórikus elemeket. 

  • A korrekció hiánya utat nyit a hibák kikényszerítésének

Mivel a rendszer képtelen a hibák javítására, a legkisebb nyomás alatt is összeomlik a szervilizmuson álló felépítmény. Ez tulajdonképpen az események legfontosabb tanulsága. A törvényes keretek betartásával, ugyanakkor kezdeményező és eddig nem látott megoldások felmutatásával lényegében azonnal mattot kapott a regnáló hatalom. Minimális nyomásra azonnal megmutatkozik a rendszer valódi arca és nevetségessé válnak a díszletek.

Az ellenzék a mai napon egy olyan eszközt és témát kapott a kezébe, ami némi kreativitással és kitartással az EP választásokig (2019.05.26) fenntartható, mindezt önerőből, saját kezdeményezésre érték el, amire már nagyon régen nem volt példa. 

Az Kunigunda utcában zajló események világosan megmutatták a rezsim gyenge pontját. Az önállóságra képtelen adminisztráció megbicsaklik a nyomás alatt. 

Az ellenzéknek még a jelenlegi állapotában is van esélye állandó hibákra kényszeríteni az adminisztrációt, ha helyi és országos szinten is elkezdik a rendszer túlterhelését. Ehhez pedig nem kell semmi mást tenniük, csak élni a - jelenleg még meglévő - jogosultságaikkal. 

 

 

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

156 komment · 1 trackback

Címkék: fidesz tüntetés demokrácia abszurd ellenzék államhatalom

Ki lesz a Fidesz helyén az Európai Néppártban?

2018.09.14. 06:30 timargabor

Milyen hatással is lesz a hazai belpolitikára a Sargentini-jelentés elfogadása? Rövid távon a vélemények inkább szkeptikusak (ahogy garmr blogtársé is), amelyet igen részletesen tárgyal a hazai közgondolkodás. Van azonban egy - szerintünk érdekes - szempont, ami ebben a diskurzusban eddig nem került elő.

Odáig többen eljutnak, hogy az Európai Néppárt (European People's Party; EPP) esetleg kizárja tagjai közül a Fideszt. Ez egyelőre spekuláció, bár a Sargentini-jelentésről szóló szerdai európai parlamenti szavazás, és különösen a néppárti képviselők szavazatainak megoszlása ezt minden eddiginél valószínűbbé teszi. Eközben, még a Fidesz esetleges kiválása vagy kizárása esetén is esélyes, hogy az EPP marad a legnagyobb európai pártcsalád, és bár euroképviselőinek száma várhatóan fogyatkozni fog, a legnagyobb frakciót adhatja az unió parlamentjében.

Ez a pártcsalád elég érdemi tagpártokat tömörít. Nem valószínű, hogy eleve beletörődnének abba, hogy a 24 magyar euroképviselői helyből egyre se pályázzanak. Márpedig a Fideszen kívül más tagjuk itthon nincs. Nem érdektelen feltenni a kérdést: a Fidesz esetleges kiválása vagy kilépése másnapján mely magyar párt csatlakozik az EPP-hez?

Ha valamelyik ezt képes megtenni (tehát eljutni a szándékig és végigvinni a nem egyszerű csatlakozási folyamatot a Néppártban), a hazai lehetőségekhez képest komoly támogatásra számíthat, ráadásul szigorúan jobbos csomagolásban. Pénzt, paripát, fegyvert, kampányismereteket, médiafelületet, ha kell, akár uniós jogvédelmet tudnak biztosítani esetlegesen a szövetségesek. Akár az Orbán által eddig (migrációs ügyben teljes joggal) sztárolt Sebastian Kurz magyarországi kampányfellépése sem lehetetlen, nyilván a néppárti partner mellett. A sok éve feltett kérdésünk bizony ezzel új és aktuális megvilágításba kerülhet.

Hogy ez a párt a Jobbik, az LMP, az Új Kezdet, a Momentum, a Polgári Konzervatív Párt, esetleg Lázár leendő pártja (a többi parlamenti párt azért nyilvánvalóan nem jön szóba), vagy mégis melyik lesz: nem tudjuk (ahogy az is csak feltételezés, hogy ez a startpisztoly egyáltalán eldördül és a Fidesz nem marad mégis valahogy az EPP-ben). Az első kettő, parlamenti pártként nyilván ígéretesebb a pártcsalád számára, még akkor is, ha most mindkettő más szövetségbe tagozódik. A parlamenten kívüliek, pláne a szinte teljesen ismeretlen mikropártok politikai start-upként felépítése ennél jóval nehezebb, de nem teljesen lehetetlen feladat.

Kérdés még az időzítés. Ha az EPP maga kíván szakítani a Fidesszel, akkor ezt minél korábban érdemes megtennie, hogy a jövő évi választásra legyen valamennyi ideje felkészülni. Ám ugyanígy az is lehetőség, hogy a szakításra (ha ugyan) csak a 2019-es EP-választás után kerül sor, és akkor jó ideig magyar képviselet nélkül marad az EPP. Sok variáció lehetséges, ahogy az is, hogy jó ideig nem változik semmi (bár most erre fogadnánk a legkevésbé). Egy azonban biztos: e lehetőség megragadása bármely potenciális jelölt párt részéről komoly kitörési lehetőség itthon a láthatatlan ellenzéki szerepből. Ha verseny lesz érte (mert ez sem kizárt), akkor arra érdemes akár már most elkezdeni a felkészülést.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Szólj hozzá!

Címkék: Fidesz Európai Unió Európai Néppárt magyar pártrendszer Sargentini-jelentés

Orbán kottájából játszik az Európai Parlament

2018.09.13. 11:50 garmr

Az Európai Parlament elfogadta a Sargentini-jelentést, amivel immáron papírja is van Orbán kormányának arról, hogy Magyarországot levezette a demokratikus országok térképéről. A hazai közösségi médiában és az ellenzéki sajtó maradványain kialakult egyfajta hurrá hangulat, hogy na most aztán jól megkapta a Viktor és na most aztán majd jól ráfázik.

Ki kell ábrándítsunk mindenkit, Orbán számára teljesen irreleváns volt a szavazás kimentele, sőt ez az eredmény felel meg leginkább a stratégiájának. 

Természetesen az is rendben lett volna, ha elbukik a jelentés, hiszen ez esetben az EP lényegében legitimmé tette volna a magyar demokratikus berendezkedés intézményeinek kisajátítására és lebontására tett lépéseit. Ez azonban nem szolgálta volna Orbán hosszútávú terveit az európai politikai színtéren, ezért nem is tett meg semmit, hogy elkerülje a jelentés elfogadását. 

deceive-1299043_1280.pngÉvek óta ebbe az irányba mutatnak a jelek, de Orbán idén Tusványoson nyilvánvalóvá tette, hogy miután itthon gyakorlatilag már több ciklusra előre bebetonozta helyzetét, nem elégszik meg a Kárpát-medence uradalommá alakításával, immáron európai vezetői ambíciókat dédelget. Ezt szolgálja az évek óta tartó migránsozás és a bevándorlás ellenes propaganda, ez az az üzenet, amit hívószóként próbál kiterjeszteni a teljes európai politikai színtérre. 

A migráció problémája köré lassan ki is épült a megfelelő európai bázis, beleértve például a német szélsőjobbos AFD-t és az olasz populistákat. Orbán már befolyásoló tényezőként is megjelenik a vele szimpatizáló pártok támogatójaként, ahogy azt tette legutóbb a szlovéniai választásokon

Nyilvánvaló azonban, hogy az Európai Néppárt egyelőre nagy falat neki, az EPP pedig szintén se lenyelni, se kiköpni nem tudta eddig Orbánt. A jelentés elfogadása után aligha lesz maradása a Fidesznek a pártcsaládban, de szinte biztos, hogy nem fognak maguktól távozni. Minél tovább marad az EPP tagja a magyar államkormánypárt, annál több zavart és széthúzást tud kelteni amivel a jövőbeni pozícióit erősíti az EPP ellenfeleként. 

A Sargentini-jelentés elfogadása tonnányi muníciót szolgáltat Orbánnak az európai politikai kommunikációhoz. Tovább erősítheti mártír szerepét, mint a migrációs válság megoldásának egyetlen hiteles letéteményese, akit azonban elhallgattatni kívánnak a bevándorláspárti brüsszelita politikai erők.

Magyarország elmarasztalása Orbán kitartó és precízen eltervezett munkájának gyümölcse, mely révén kivételesen kényelmes helyzetbe került. A látszattal ellentétben nem ő, hanem immáron a jövőbeni politikai ellenfelei kerültek lépéskényszerbe. Újra róla szól minden, ő adja a témát, világos üzenettel és célokkal rendelkezik, miközben a többi európai pártnak valójában fogalma sincs, hogy mit kellene kezdeni ezzel a helyzettel, vagy pedig hogy milyen üzenet lehet érdekesebb a választók számára a migránsozásnál.

A Sargentini-jelentés után Orbán végre elemébe került, kvázi ellenzéki szerepben halászhat a zavarosban, akár az Európai Néppárton belül, akár egy saját gründolású új formációval. A közpénz jellegüket elvesztett százmilliárdok pedig előkerülhetnek lassan a strómanok párnaciháiból. Egy európai kampány drága mulatság lesz.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

190 komment

Címkék: kampány Orbán Viktor Európai Parlament Európai Néppárt Sargentini-jelentés

Putyin ad nukleáris és rakétatechnológiát Észak-Koreának?

2017.09.06. 21:34 garmr

Hetek óta Észak-Koreától hangos a nemzetközi és a hazai sajtó. Kim Dzsong Un rezsimjének nukleáris és rakétaprogramja az elmúlt időszakban sebesebben hasít, mint a kárpát-medencei gyorsnaszád. Különösen szembetűnő az elmúlt fél évben végrehajtott sikeres tesztek nagy mennyisége, ezzel együtt pedig az északi rezsim magabiztosságának növekedése. Ez az időszak pedig látványosan egybeesik Trump eddigi elnökségének második felével, ami messzire vezető távlatokat nyit meg az események értelmezésében. 

Európai szemmel nehéz értelmezni "mire is játszik" Kim Dzsong Un ezzel az izmozással, de fogadjuk el, hogy egész egyszerűen csak nem akar Szaddam Husszein, vagy Kadhafi sorsára jutni. A nukleáris fenyegetéstől reméli megúszni, hogy hívatlan vendégként megjelenjen az ablaka előtt egy Reaper ami két Hellfire rakétával köszön be hozzá reggelizés közben.

Észak-Korea különleges földrajzi helyzetben van, a déli főváros, Szöul a 25 milliós agglomerációs lakosságával alig 50 kilométerre van a határtól, ami tüzérségi távolság. Még a sokat emlegetett nukleáris csapásmérő eszközök nélkül is elérhető, ami egy háborús konfliktus esetén garantálja az azonnal több százezres polgári áldozatot. 

A szokatlan új elem az elmúlt időszakban, hogy bár az eddig mutatott erejük is elegendőnek tűnt a status quo fenntartásához, mégis fokozzák az erőfeszítéseiket a potens atomarzenál kiépítéséhez; ez a felgyorsult tempó és retorikai magabiztosság viszont már Kína érdekeit is sérti. Az ázsiai szuperhatalomnak egyáltalán nem érdeke, hogy erősödjön az amerikai katonai jelenlét a térségben, hiszen ez az ő mozgásterüket is szűkíti. Az északi nukleáris és rakétatevékenység erősödése azonban egyenes következményként vonzza magával a térségbe az USA anyahajóit és a szövetségeseihez telepített rakétavédelmi rendszereket. 

Az északi gazdaság gyakorlatilag kínai lélegeztető gépen függ, tőlük kapják az olajuk 90%-át és nekik adják el a kevés exportképes terméküket (például szenet). Az a tény, hogy Kim ennek tudatában is vállalja a konfliktust Kínával, azt feltételezi (már persze hacsak nem teljesen őrült, amit azért nem lehet kizárni), hogy képesnek gondolja magát a kínai függés helyettesítésére. 

Ezen logika mentén elindulva feltehetjük a következő kérdéseket. Ki az aki rendelkezik a megfelelő anyagi forrásokkal, hogy akár csak ideiglenesen is életben tartsa Észak-Koreát? Ki az aki emellett rendelkezik a vonatkozó nukleáris és rakétatechnológiával? Ki az akinek elemi érdeke a zűrzavar és konfliktusok generálása a világ bármely pontján? Ki az aki kellő ravaszsággal rendelkezik, hogy egy ilyen projektbe bele is vágjon? Hát sok választásunk nem marad...

Putyin viszonya nem egészen úgy alakult az Egyesült Államokkal, amit az elnökválasztási rendszerbe való beavatkozás után remélt. Az amerikai-orosz viszony a Trump megválasztása utáni mézesheteket követően látványos szabadesésbe kezdett. Az USA nem Magyarország, ahol egy ambiciózus vezető képes megszállni az állam demokratikus intézményrendszerét és kontroll nélkül kitenni saját kénye-kedvének és hagymázas elképzeléseinek kitenni az ország jövőjét. Hiába az extrém retorika, Trump végül lassan kénytelen volt beállni az amerikai politika fősodrába, ami viszont Putyinnak egyáltalán nem érdeke. Ha viszont az együttműködés nem megy, akkor jöhet a szokásos orosz stratégia: a zavar- és félelemkeltés.

Az orosz elnök Észak-Korea támogatásával nem veszít semmit. A térségben eddig sem volt sok keresnivalójuk Kína árnyékában, tehát legrosszabb esetben is fennmarad számára ugyanaz a helyzet, ami eddig is volt. A konfliktus generálásával viszont megnyílik a lehetőség a nagy nyereség elérésére. A háborús pszichózis fényében máris a békés megoldást szorgalmazó megfontolt politikus képében tetszeleg, ami már önmagában is növeli diplomáciai reputációját. Amíg pedig ez a feszültség fennmarad, a világ addig is kevesebb figyelmet fordít Oroszország egyéb üzelmeire. Egy esetlegesen háborúig eszkalálódó konfliktusban pedig már alkalma lenne a zavarosban halászni is, ami pedig az orosz elnök szuperképessége. 

Putyin számára félelmetesen egyszerű és kézenfekvő lehetőség Kim Dzsong Un támogatása. Általa sakkban tarthatja az egész kelet-ázsiai térséget, bizonytalanságot teremt az Egyesült Államokban, nagy mennyiségű amerikai katonai potenciált köthet le, feszültséget kelt a világ vezető hatalmai között, növelheti saját diplomáciai jelentőségét, eltereli a figyelmet az orosz ügyekről. Teheti mindezt egy garantáltan hosszan tartó és szinte feloldhatatlan helyzeten keresztül, amiben bármikor benne van a katasztrófa lehetősége és rajta kívül szinte mindenki csak veszíthet. 

Kihagyna egy ilyen lehetőséget Vlagyimir Putyin? Aligha...

 

 

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

74 komment

Címkék: USA Oroszország Észak-Korea Fallout

Szeged, 1879: a nagy árvíz néhány tanulsága a mának

2017.08.26. 10:47 timargabor

A magyar árvízvédelem egyik legnagyobb, mondhatni ikonikus katasztrófája volt a régi Szeged pusztulása 1879 márciusában. A Tisza-szabályozás hibás időzítése miatt - a felső szakaszt előbb szabályozták, mint az alsót, emiatt oda hirtelen zúdultak le az árvizek és nem igazán tudtak továbbfolyni - ekkor már két évtizede figyelmeztetően emelkedő vízállás-rekordok jelezték a veszélyt. Szeged városa védekezett, gátat épített, ahogy erejéből futotta, levelezett a felsőbb hatóságokkal, segítségért. Végül - és itt adjuk át a szót Károlyi Zsigmond vízügyi szakértőnek, aki 1969-ben írta le a történetet:

Pallavicini őrgróf ugyanis, befolyásának teljes latbavetésével és a fennálló rendelkezések adta lehetőségeket kihasználva, s a tényleges jogviszonyok hamis beállításával, hosszas huzavona után (1856—1859) az osztrák belügyminiszter 1859. évi rendeletével egy olyan új társulatba kényszerítette be Szeged városát, amely lehetővé tette számára, hogy Szeged segítségével, sőt nagyrészt annak terhére, uradalmának egy újabb 11000 holdas vizenyős árterületét mentesíthesse, Az őrgróf és jogtanácsosai semmisnek minősítették a két évtizede működő szerződéses társulás létezését. Annak újjászervezése helyett, a kettős Szeged—Algyő öblözethez harmadikként a percsorai öblözetet is hozzácsatolva, a többi érdekelt, elsősorban Szeged minden tiltakozása ellenére, hosszas viták és küzdelmek után egy új társulat, ún. ,,Percsora-Szegedi Ármentesítő Társulat" létrehozását erőszakolták ki. E társulatban a szavazati többség és így az egész társulat irányítása a Pallavicini uradalom kezébe került, az őrgróf tehát korlátlanul érvényesíthette saját akaratát. A kényszertársulásból, az érdekeltek közül egyedül Dorozsmának sikerült kivonnia magát, de csak azért, mert belépése esetén a Pallavicini-érdekeltség elveszítette volna szavazati többségét. (A társulatokra vonatkozó formális jogi intézkedések ugyanis az árterület kiterjedését vették alapul, és így a Pallavicini uradalom újonnan idecsatolt 11 000 holdnyi lakatlan és vizenyős rétjét egyenjogúnak tekintették a több mint félszázezer lakosú Szegeddel!) Érthető és menthető tehát Szeged magatartása, mely tiltakozásának — a passzív rezisztencia elve alapján — gyakran a társulat megmozdulásaitól való távolmaradással adott kifejezést.

 

Az új társulat megalakításával létrehozott helyzet lehetetlensége a társulati térképre (illetve az árvíz-térképre) vetett egyetlen pillantásból nyilvánvalóvá válik: Szeged városától északra légvonalban mintegy 20, a folyó vonalában mérve több mint 30 kilométerre tolta ki a társulat felső határát, és több mint 8000 méter új —nehezen kiépíthető és teljesen védhetetlen — töltésszakasz építésére és fenntartására kényszerítette a társulatot és ezen belül elsősorban Szeged városát.

 

Ez a rákényszerített többlet-teher — a töltésépítés, fenntartás és a megújuló árvédekezés milliós költségei — tették képtelenné a társulatot, illetve Szeged városát arra, hogy az árvédelmi gátak erősítésének, az árvízi maximumok állandó emelkedésével párhuzamosan növekvő, feladatával megbirkózzék. És e miatt kellett a város közvetlen védelmét szolgáló régi töltések gondozásáról és fejlesztéséről is lemondania. Lényegében tehát ez a kényszertársulás — és ez az új töltés — volt az emlékezetes 1879. évi árvízkatasztrófa legdöntőbb és legközvetlenebb oka.

Összefoglalva:

  • Szeged városának több tízezer lakója egy olyan árvízvédelmi közösségbe kényszerült, amelyben - területalapon - szavazati kisebbségben volt.
  • A szavazattöbbséget birtokló "oligarcha" e helyzetet kihasználva a saját - közösségileg sokkal kevésbé értékes - birtokának védelmét is meg akarta védetni a társulással.
  • Ennek érdekében elérte, hogy a fő árvízvédelmi vonalat a korábbi, kialakult szegedi védtöltés elé, hidrológiailag és logisztikailag nehezebben védhető vonalra tegyék át.
  • A korábbi védelmi vonal (a sövényházi gát) karbantartását ezen túl elhanyagolták.

1879-ben aztán a nehezen védhető  Pallavicini-gát átszakadt, az elhanyagolt sövényházi töltés pedig szintén. A Hódmezővásárhely-Szeged vasút töltése még rögtönzötten tartható volt, de csak pár napig bírta. A több tízezer lakosú Szegedet az éjszaka során pár óra alatt elöntötte a víz. A következmények ismertetésétől eltekintek.

Ha bárki áthallásokat, hasonlóságokat vélne felfedezni egy mai gátépítési vitával, az sajnos nem véletlen. Reméljük, hogy a ma GaraPallavicinijeinek érdeke helyett a közösségé kerül felül és győz a hidrológiai józan ész.

Idézet: Károlyi Zsigmond: Adatok a szegedi árvíz történetéhez, 44. o.. In: Károlyi Zsigmond (szerk.): A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969) 

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

13 komment

Címkék: árvízvédelem Római-part Szegedi árvíz

Mi lesz a Rómaival? - Csárdi Antal (LMP) felszólalása a Fővárosi Közgyűlés ülésén

2017.04.05. 16:35 Csárdi Antal

Tisztelt Főpolgármester Úr, tisztelt Közgyűlés!

A mellékelt prezentációból hiányzik egy lényeges műszaki szempont figyelembe vétele. A tanulmány nem hasonlítja össze a most javasolt parti és a magasabb terepszinten megvalósítható Nánási úti nyomvonalakat az uszadék-veszélyezetetettség tekintetében. Összehasonlítást nem végez, csak megemlíti, hogy „kétségtelenül kevés információval rendelkezünk a jéggel, jégnyomással, uszadékfával szembeni ellenálló képességről, de a mobil árvízvédelmi fal gyártójának az utóbbi hatásokra is méretezni kell a szerkezetet” (3. oldal).

Ebből számomra két dolog derül ki.

  1. A "szakértői vizsgálat", amely kiterjedt – bőven a készítők szakmai kompetenciáján túl – a társadalmi hatásokra, vagy a közvilágításnak és a kerékpárutaknak az árvízi biztonság szempontjából sokadlagos fontosságú kérdéseire – nem vizsgálta részletesen ezt a kérdést, ami azonban a nemzetközi szakirodalom szerint az egyik legfontosabb kérdés a mobilgátak biztonságát illetően. Minthogy ők nem vizsgálták a témát, vagy meg kell kérni őket, hogy pótolják ezt, vagy el kell fogadni, hogy a parti kialakítás esetén, a mederrel, és az árvízkor érkező uszadékkal közvetlenül érintkező parti gát e tekintetben kockázatosabb megoldás, mint a Nánási úti, ahol – ha érkezik is uszadék – annak gáthoz képesti sebessége minimális lehet, és eleve csak másfél méterrel magasabb vízállásnál vetődik fel ez a veszély.
  2. Meg kell állapítsam, tisztelt Közgyűlés, hogy nem készült műszaki terv, hiszen ez a méretezés még nem áll rendelkezésre. Így olyan dologról fogunk most dönteni, amelynek műszaki megvalósíthatósága ezen a ponton kérdéses.

Az is kiderül a mellékletből, hogy a Nánási úti nyomvonalon a gátalap szintje kb. 1,2 méterrel a parti nyomvonalé felett van, ami szintén alapvető fontosságú a teljes öblözet védelme szempontjából.

Ha lehet, még ennél is több kételyt vet fel a melléklet 15. oldalán egy ártatlannak tűnő megjegyzés, a „Havária terv” cím alatt, mely szerint „Havária terv rendszerint a kiviteli terv készítésének idején készül”. Semmi akadálya nem lenne persze ezt most elkészíteni, és akkor látnánk, hogy milyen veszélyek leselkednek gátszakadás esetén az előterjesztés bevezető részében említett 55 ezer emberre. A helyzet viszont az, tisztelt Közgyűlés, hogy a Főváros megrendelt egy tanulmány-sorozatot még 2013-ban az ERBO-PLAN Kft-től, és néhány eleme fel is került a Főváros honlapjára. Sajnálatos módon az akkor elkészült Havária-terv és a kapcsolódó elöntési számítások nem. Bátorkodtam ezen, 2013-ban az Átlátszó által publikált dokumentumok legfontosabb részeinek másolatát tisztelt Képviselő-társaimnak kiosztani, és kérem, hogy ezek mellékletként kerüljenek hozzászólásomhoz kapcsolódóan a mostani ülés jegyzőkönyvébe. A most kiküldött anyag által mondottakkal ellentétben van tehát mérnökök által készített havária-terv, és ez minden, csak nem kellemes olvasmány. Eszerint a most javasolt védvonal és a Nánási úti gát közötti mostani hullámteret gátszakadás esetén 1-2 óra alatt öntené el a víz, amely a figyelmeztetésre sem elegendő, nemhogy a kiürítésre. Emiatt a terv javasolja a Vígadó téri vízmércén elért 800 cm-es vízszintnél e terület kiürítését. És ezt még a 2013-as árvizet megelőző, a mainál 107 centiméterrel alacsonyabb mértékadó árvízszint mellett javasolja!

(Kép forrása)

Az „Elöntési számítás” összefoglalása a következő:

„töltésszakadás esetén a római parti ingatlanok nagyon rövid időn belül elöntésre kerülnek, a rendelkezésünkre álló időelőny meg a figyelmeztetésre sem elegendő. Amennyiben a meglevő árvízvédelmi töltés nyílásai nyitva vannak, akkor azokon keresztül Római fürdő, Csillaghegy és Pünkösdfürdő is elöntésre kerül, az időelőny rövidsége miatt itt sincs lehetőség a lakosság kitelepítésére” (legutolsó bekezdés).

Ennek figyelembe vételével az előterjesztő javaslatai közül a – különben önmagában meglehetősen mulatságos – 3. pont az egyetlen pozitívum, mely szerint a Nánási zárást az első két árvízi védekezés során is meg kell valósítani, bár érdekes, hogy a mostani hullámtérnek a havária tervben javasolt kiürítése nem került határozati javaslatba annak ellenére, hogy arra a szöveges előterjesztési indoklás 10. oldalán „megnyugtatási céllal” említés történik.

A döntés alátámasztásául szolgáló „műegyetemi” anyag (ami úgy műegyetemi, hogy szerzői ott dolgoznak, de az egyetem, mint intézmény képviseletére nem jogosultak) komolyságát pedig ezek után a következő rész teszi erősen kérdésessé (tanulmány, 20. oldal):

„Ha az árvízvédekezés a parti területre, a parti védműre helyeződik át, az árvízi terhelést a mobil fal fogja viselni, akkor a Nánási út és Királyok úti nyomvonalon az eddigi funkcióját a földmű elveszíti, a felszabaduló helyet például kerékpárútra lehetne felhasználni, csökkentve a parti kerékpározás veszélyeit”

Vagyis egy kerékpárút kedvéért feladhatónak tartja azt a tartalék védelmi vonalat, amelyet a parti nyomvonalat preferáló előterjesztés is – ismétlem: igen helyesen – egyelőre megtartani javasol.

A melléklet 16. oldalán, az „Árvízvédekezés legjobb gyakorlata szerinti értékelés és kockázatelemzés” pontban nincs összehasonlítás! Majd később, „a részletes megvalósíthatósági tanulmány keretében” készül el! És az hol van? Pont a legfontosabb szempont hiányában akarunk dönteni? A többi 59 szemponthoz képest számomra – és talán a tisztelt Közgyűlés számára is – ez a legfontosabb: a megvalósított biztonsági szint. És ennek összehasonlító ismerete nélkül akarunk a nyomvonalról dönteni?

Végezetül a melléklet értékén tovább ront, hogy felelősséget nem kíván vállalni a döntésben: „”Tényként kell elfogadni, hogy a tervért a tervező vállal felelősséget, nem a szakértők, vagy külső beavatkozók.” (19. o.).

Terv azonban még nincs, arról dönteni nem tudunk, marad ez a meglehetősen vitatható melléklet.

Összességében: Tisztelt Főpolgármester Úr, tisztelt Főpolgármester-helyettes Urak! Az Önök javaslata kiterjeszti az árvízvédelmet a mostani hullámtérre, preferálva ezzel az ottani tulajdonosok partikuláris érdekeit. Ennek érdekében a teljes öblözet árvízvédelmét egy olyan vonalon javasolja megvalósítani, amely az alternatív nyomvonalnál vélhetően alacsonyabb biztonsági szintet nyújt a mostani védett oldal lakosságának, tehát a többi majdnem 55 ezer embernek. Főpolgármester úr, ez elfogadhatatlan! Rossz esetben ugyanis 20 milliárd forintért megkíséreljük a mostani hullámtér védelmét a jelenlegi védelmi rendszer fenntartásával még két árvíz idejére, még rosszabb esetben, későbbi gátszakadás esetén a teljes öblözetet tesszük ki veszélynek.

Minthogy pedig tényleges műszaki, kivitelezési terv nélkül bármely nyomvonal-javaslat nem a végleges lehetőség, nyomatékosan kérem, hogy ha a közgyűlési többség ne adj’ Isten, el is fogadja ezt a javaslatsort, a műszaki terv elkészültéig, és amíg ki nem derül, hogy van, aki hajlandó azt felelősséggel megvalósítani, és nem is kerül mégis kétszer annyiba, mint a most esetleg elvett alternatív nyomvonal, hozzá ne nyúljanak a parthoz!

Tekintettel az öblözet 55 ezer lakójának biztonságára, amely a véleményem szerint a Nánási úti nyomvonalon biztonságosabban valósítható meg, kérem, hogy a döntés név szerinti szavazással történjen meg.

És még annyit kérdeznék: Főpolgármester Úr nem merte vállalni saját nevével az előterjesztést?

----------

A vita végén a Fővárosi Közgyűlés az alábbi szavazatokkal fogadta el a mobilgátnak a parti nyomvonalon történő megvalósítását:

17760828_10209104931167098_286118337845994565_o.jpg

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

5 komment

A Momentum, avagy támadás középről?

2017.03.18. 14:30 outisz

 Közeledik a 2018-as választás, és már most látszik, sokkal izgibb lesz a verseny a második helyért, mint anno 14-ben volt. A szokásos barátaink is tudnak még újat hozni a porondra, de még izgalmasabb az új arcok. A Momentum sikeres nemzetiálom-szaggatása után úgy tűnik beleáll a dologba - csak még nem tudják hogy melyikbe. Legyinthetünk, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka, vagy ha nem is kevés, de a fókák pártpreferenciája viszonylag stabil és elkeserítő. Az új fókavadász csapat mégis kiáll a jégre, és máris mindenki őket támadja, de annyira mindenki, hogy még a Munkáspárt is. Balról érthető a dolog, az MSZP nem szívesen osztozna azon a maradék kis fókájukon, amivel azért ha minden kötél szakad is, 2022-ig simán bent vannak a parlamentben mint kvázi közép párt. (Addigra meg lehet fel is oszlatják az egészet, és átalakítják a parlament épületét teremfoci-pályává.)

Csakhogy a Fidesz is gyorsan savazni kezdte Momentumékat, a propaganda-osztály meg is találta az új jelszót:

Az új SZDSZ. Naná, rátolni a dolgot a ballibekre, osztozzatok ti. 

Csakhogy én elmentem a Momentum debreceni eseményére, és (azon túl, hogy a terembe nem fért el mindenki, az utcán álltak a későn érkezők, pedig nem osztogattak ingyen semmit, még egy lila tollat sem) igen sok magyar zászlós dekort láttam magam körül. Vegyes társaság, ahogy a végére kiderült, a Momentum is úgy saccolja, az érdeklődők fele talán balos, fele talán jobbos, de igazából ki nem szarja le ezeket a kiüresedett frázisokat. Mert aki ott megjelent, annak nagyrésze magasról szart rá, hogy a mellette álló libsi-e vagy náci-e. Egyik se, egyszerűen csalódottak. Érik a protest hangulat? 

dsc_0310_1.jpg

Volt már ilyen, jajj, de sokszor. Sok ilyen kezdeményezés pár hónap, egy év alatt elfekszik, de nézzük csak meg, hogyan is nézett ki 89? Mármint 1989, ó de régen volt. És a későn születettek kedvéért tisztázom, a mai populista maffiavezér Orbán Viktor nem a rendszerváltó, fiatal, lángoló tekintetű Orbán fia, csak ő régen olyan volt. Olyan, aki szembeszállt a végtelenül korrupt, sunyi és gátlástalanul hazudozó, sőt a saját hazugságaikba belefulladó komcsikkal. Aki fel akart építeni egy szabad, decentralizált országot, ahol az embereket a saját teljesítményük alapján mérik, ahol igazságosság van és jogbiztonság. Jujj, de nagy szavak, így 2017-ben már olvasni is fárasztó, nemhogy visszaemlékezni rá. 

Furcsamód a Momentum most ezt a képet mutatja. Nem az új SZDSZ, hanem az új Fidesz lehet. Nem (csak) a baloldalról szívhat el szavazókat, hanem a jobboldalról is. Ezt tudják a Fidesz propaganda osztályán is. Mi van ha bukik a centrális erőtér? Mi van ha a baloldal után a jobboldal is megoszlik? Magyarországon a rendszerváltás óta a választásokat nem nyerik az ellenzékiek, itt a választásokat a kormánypártok bukják el. 

Ma egy olyan régi barátom üzent rám, akivel évek óta nem beszéltem. Sosem volt balos, sokkal inkább jobbos, de a Fidesz maffiától undorodik. Annyit kérdezett, voltam-e a Momentum rendezvényén, és ha igen, mi a véleményem. Annyit tudtam mondani, sok a kérdés, kevés a válasz, de a baloldali pártokkal nem fognak összefogni.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

84 komment

Címkék: 2018 Momentum Mozgalom