A KARD a Facebook-on

Látogatók

free counter

Őket ajánljuk

Hírfolyam

Friss topikok

Elérhetőség

A KARD blog

e-mail: kard.blog@gmail.com

Facebook: A KARD

Twitter: @KARD_blog

Vagy kvóta, vagy Schengen - a kettő együtt nem megy

2015.11.28. 15:22 timargabor

Pár hete folyamatosan visszatér, hol érvként hogy fenyegetésként az a fordulat, hogy a kvótarendszert megtorpedózó országok kimaradhatnak Schengenből, és nekik ismét visszaáll az ellenőrzés az Unió belső határain vagy azok egy részén. Legutóbb pl. a HVG-n jelent meg ez a hír, amelynek forrása most épp a holland pénzügyminiszter, de kis kutakodással számok nyugat-európai vezető hasonló kijelentéseire bukkanhatunk.

Én ezt az egészet viszont nem értem, és három percre tegyük félre, ki "bevándorlásellenes" és ki "migránspárti", azt pedig pláne, hogy ki hogy viszonyul a magyar belpolitikához. Én ezen árukapcsolásban mindezektől függetlenül komoly logikai bukfencet látok:

Mi is Schengen? Elvileg az, hogy a schengeni övezet országainak polgárai (ez kb. az Unió mínusz Egyesült Királyság, Írország, Románia, Bulgária, Horvátország, Ciprus, plusz Norvégia, Svájc, Izland Lichtenstein) az említett országok területén belül határellenőrzések nélkül mozoghatnak. Ebből legtöbbször az marad meg a fejünkben, hogy nincs határellenőrzés, az viszont, hogy ez a főszabály csak az érintett országok polgáraira, és az ide vízummal rendelkezőkre igaz, már nem. Pedig így van, másokra, így a menekültekre/migránsokra nem vonatkozik ez a jog most sem.

Forrás: BBC

Ez pedig már önmagában hordoz egy nehezen feloldható gyakorlati dilemmát. Ha a szabad mozgás nem vonatkozik mindenkire, aki itt van, akkor akire nem vonatkozik, azzal hogy tartatom be, mármint határellenőrzés nélkül?

Ez már most is dilemma. Egy ilyen rendszer akkor stabil, ha a határán megoldom, hogy csak az jöjjön be, akit beengedek - és az mehet bent bárhová. Most attól inog a rendszer, hogy százezrével jönnek be a migránsok, miközben nekik rögtön regisztrálniuk kell, ujjlenyomattal, mindennel, és utána is csak külön papírokkal mehetnek más országokba. Ha nincs határellenőrzés, akkor persze bárki bárhová, ha meg napi hétezren vannak, akkor meg kb. lehetetlen is az ellenőrzés (illetve ekkora létszámnál csak az "európai értékekkel" nehezen összeegyeztethető eszközökkel kényszeríthető ki).

Feltéve, de meg nem engedve, hogy megvalósul a kvótázás és "ez menti meg Schengent", az hogy működne a gyakorlatban? Valahogy beosztjuk, hogy Ali Rotterdamba, Ahmed Münchenbe, Iszmail Poznanba, Abdullah Karcagra. Jó, idáig megvagyunk. És mi fogja meggyőzni Iszmailt és Abdullahot, hogy a nem ellenőrzött határokon át két napon belül Stuttgart-külsőn legyenek? Semmi - hacsak nem lesz mégis valami kis határállomásocska, meg határőröcske, hogy ellenőrizze őket. Vagyis akkor mindenkit.

Ha olyan rendszert találunk ki, amelyben a belső mozgás A-nak szabad B-nek meg nem, akkor ez a rendszer nem fog működni. Eddig is csak azért működött, mert nem volt zavaróan sok a potyautas - most meg százezrével vannak.

Értem én, hogy nincs ötletük, és valamit mégis mondani kell az egyre elégedetlenebb német, svéd, holland választóknak. De ez rossz mondás, mert nem működik a gyakorlatban. Fenyegetni pláne kár ilyesmivel. Schengen akkor tartható fenn, ha minden jogosan itt-tartózkodó mehet belül, ahová akar. Szóval vagy ez, vagy kvóta.

És akkor a végére mégis egy kis politikai állásfoglalás: szóval akkor tényleg a kvóta az Unió megmentője?

KARD a Facebook-on

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

33 komment · 1 trackback

Címkék: Európai Unió Schengen menekültügy menekültkérdés

Jelentések...

2015.11.05. 11:47 outisz

...avagy Pintér elvt… bocsánat Pintér úr álma 2015, Magyarország

“A Bartók rádió logójából kimaradt a csöpögő adrenalin, és ez nem véletlen. Bősze Ádám nem egy morningsós Balázs, a számok, bocsánat zenéknél pedig néha tovább tart felolvasni az előadókat, mint maga a zene -- vezényelte, szerezte, játszották, szólózik, filharmónikázik, melyik mű melyik opusz melyik oposszumának hányadik részlete ésatöbbi -- zenére marad két perc. Nincs itt semmi látnivaló -- ha már épp egy rádiót említettem. Bősze Ádám mégis mintha mindig a nemzeti szó előtt köszörülné a torkát… Véletlen? Régóta itt van már, régebb óta, mint… mint mi.”

“A múlt héten békaembereket láttak úszni az árral -- tehát nyugatról! -- Budapesten. Talán véletlen egybeesés, hogy a kettős mérce blog takarítónője este a buszon arról panaszkodott, hogy kétszer kellett felmosnia a padlót a szerkesztőségben, mert csurom víz és hínár volt minden, ráadásul a fogason búvár ruhák lógtak.”

“Szaniszló Ferenc ma csak 2345-ször utalt a háttérhatalomra és Gyurcsányra, közben pedig mintha megbocsátóan vonta volna meg szemöldökét.”

“Bayer Zsolt ma venni akart egy túrórudit a folyosón álló automatából. A gép elnyelte a pénzét, erre azt morogta maga elé: Egy túrórudi nekem is járt volna abból az automatából. Na de melyik automatából?”

“A Magyar Nemzetnél a szerkesztő kihúzta a kisszinesek közül, hogy Simicska készül megvenni egy spermabankot, amelyet megvétele után rögvest szeretne átnevezni.“

“Az index szerkesztőségében valaki odament a közös kávéhoz. Felemeli a kancsót, üres. Sóhaj. Szétnéz. Főzni kéne, nyílván, más megoldás nincs. Hangosan: ki ma a soros?  Hoppá…. A soros. Az a soros? Mármint Soros. Jaj dehogy csakis soros, nehogy már magamra haragítsak valakit, soros, mint nemecsek, kis betűvel. Ú, de Nemecsek velünk van, ráadásul a vörösök intézték el, nem kéne egy mondatba keverni a sor..., izé Sor… á, inkább azt írom hogy ki főz ma kávét.”

“Ma a kívánságműsorban a következő hangzott el: Bogárka küldi Rákosra Vikinek, lesz maga juszt is az enyém. A hallgató a bogár fajtáját nem részletezte, sem pedig a rágcsáló… vagyis az ízeltlábú semmilyen egyéb tulajdonságát, személyi datait nem említette.”

“Az RTL Klub híradójában a következő hangzott el. Victor Ponta, román miniszterelnök  lemondott. Orbán Viktor a következő … vendége a Szlovéniában megrendezett stb... A Barátok köztben pedig elhangzott, hogy Magdi anyusnak a rezsicsökkentés miatt kellett meghalnia.”

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

5 komment

Szolgálati közlemény: ez a KARD nem az a KARD

2015.10.03. 21:01 KARD blog

Mai hír, hogy Magyar György ügyvéddel, Havas Henrikkel és másokkal tagjai közt első fórumát tartotta a "KARD egyesület".

Na. Hát annak ellenére, hogy a lassan 5 éve regisztrált és 2011. decembere óta posztokat közlő, az Index, a Mandiner, a Kapu, a Hírkereső és más portálok által rendszeresen szemlézett blogunk neve jogilag nem védett, mégis meglep, hogy az urak nem tudtak rólunk, vagy ha mégis, ez nem befolyásolta a névválasztásukat. Most mindenesetre abba a helyzetbe kerültünk, hogy kimondjuk:

Mi nem "ők" vagyunk, közöttünk semmilyen kapcsolat nincs, és az eddigi megnyilvánulások szerint nézetazonosság sem sok.

A Schmitt Pál legszebb napjait idéző tempó pedig nyilván nem is lehet baráti kapcsolat alapja.

Tisztelettel: a KARD blog szerzői közössége

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

7 komment

Címkék: elhatárolódás Havas Henrik KARD blog KARD egyesület Magyar György

Európa: most már érdemi döntés kell (tldr!)

2015.09.18. 06:29 timargabor

"Last time I was sober man I felt bad, worst hangover that I ever had" via

Az elmúlt napok menekültügyi fejleményei, így a német befogadóképesség megkérdőjeleződése, a görögországi útvonal áteresztőképességének növekedése, és az útba eső országok, elsősorban Szerbia, Magyarország és Horvátország egymás rovására meghozott egyéni intézkedéseinek a közösségre tett hatásai miatt égetően fontossá vált egy valódi érdemi, európai döntés meghozatala menekültügyben. Nem a semmire nem alkalmas "kvóta vagy nem kvóta" idő- és energiapazarlásra gondolok, hanem annak az eldöntésére: kell ez nekünk vagy nem kell? Ez ugyanis az eldöntendő kérdés, minden más ebből levezethető. A kérdés összetettsége miatt előre is bocs a hosszért.

Erre pedig nagyon nagy szükség van, mert a teljesen más körülményekre tervezett közösségi jogi keretek eltérő értelmezése gyorsan erodálja magát a közösséget, az Uniót is. Mert mi is történik most:

  1. Részben eredetileg háborús körülmények elől menekülve, részben gazdasági előnyök, a jobb élet reményében az év elején havonta 10-20 ezer, mára inkább havi 150 ezer ember áramlik folyamatosan Törökország felől elsősorban Németország irányába.
  2. Ezek az emberek Németországba (esetleg azon is túl) akarnak menni, a túlnyomó többségnek határozott elképzelése van a célországról. Elhagyják Törökországot Görögország irányába (ez a lépés a genfi menekültügyi konvencióval már nem indokolható, hiszen nem közvetlenül a háborús övezetből menekülnek), ott bekerülnek az "átszállító országokba". A görögök, makedónok, szerbek semmi mást nem tesznek, mint - a migránsok akaratának megfelelően - továbbítják őket Németország felé. Aztán jön maga az EU, Schengennel vagy anélkül (amihez Görögország is hozzátartozik, de hát a németek most szuttyongatták őket a föld alá, Merkel emiatt inkább nem szurkálja őket), tehát mindaz, ami még Ausztriáig, a másik klasszikus tranzitországig útban van. A magyar kerítés megépítéséig ez az út Budapesten át vezetett, pár napja a horvát-szlovén irány alakult ki, de már most látszik, hogy ez is tele lesz konfliktusokkal. Itt az uniós országokban a szabályok szerint mindenkit regisztrálni kellene, és innen nem is mehetnének tovább. Igen, a szigorúan vett EU-jog betű szerinti betartása esetén azonnal el kell kapni, regisztrálni kell, ujjlenyomatot venni, és elhelyezni, vele valamit csinálni - be nem zárhatom, de a schengeni utazási könnyítések sem vonatkoznak rá. Ez ilyen létszámú, nem együttműködő ("we want Germany") tömeggel nem valósítható meg. Nálunk sem valósult meg - ezért épült a kerítés - és a horvátoknál sem. A horvát helyzet fényesen bizonyítja, mennyire alulméretezett az unió kvóta-terve: a horvát "kvóta" többszörösére tehető elhelyezési kapacitásuk egy nap alatt betelt.
  3. A németek maguk sem tudják, mit akarnak. A bajorok a francba kívánják az egészet, legszívesebben minden eszközzel lezárnák a határt. A szövetségi kormány határellenőrzést vezet be, de továbbra is gyakorlatilag bárkit beenged, legfeljebb megpróbálkozik a regisztrációval (ujjlenyomat-vétel), és azon tűnődik, hogy milyen jogi eszközökkel kerülje el, hogy az egész áradat a nyakán maradjon. A tranzitállamok (tehát mindenki, aki a törökök és a németek között van) meg árgus szemekkel figyelik, mikor nyomja padlóig a féket Németország, nehogy a már útra keltek meg őrajtuk maradjanak. Ebbéli igyekezetükben mindent elkövetnek, hogy ezt elkerüljék (a magyar kerítés éppúgy erre tett kísérlet, mint a szerbek olajozott buszos szállítási rendszere), és ezt máshogy nem is tudják megtenni, mint egymás rovására. Ha a magyar kerítést épít, akkor a szerb nem a magyar hanem a horvát határra irányítja a buszokat, ha a horvát nem bír az áradattal a Szerémségben, a baranyai határára kéri őket, ahonnan kerítés nélkül elérhető Magyaroroszág.
  4. És közben folyamatosan, napi szinten cseszegetjük egymást, mintha mi lennénk minden baj okozói. A románok, a horvátok, szerbek a magyar "embertelenséget" kommunikálják kormányszinten, mi cserébe - teljesen feleslegesen és súlyos hibát elkövetve - külügyminiszterünk által Horvátországot gyalázzuk olyan dolgokért, amelyről egyrészt nem tehetnek másrészt együtt kéne megoldanunk. A balkáni útvonal országai, minket és az osztrákokat beleértve a német/európai döntésképtelenség miatt, részben saját történelmi hagyományainkat felelevenítve egymást kezdjük rágni.

Az alap-problémát én a következőben látom:

Növekvő trendet mutatva, most havi kb. 150 ezer ember érkezik az EU-ba úgy, hogy nem tudom, kik ezek. Egy részük kibombázott szír, akik megelégelték a törökországi táborok kilátástalanságát, egy részük a tálibok elől menekülő afgán, akik inkább Németországban élnének mint iráni vagy török sátortáborban. Aztán jönnek Bangladesből, a szubszaharai Afrikából, egy részük tényleg háborús zónából, de a többi is valami, a mi szemünkkel elég borzalmas helyről. Esetleg vannak köztük kevésbé jó fiúk is (akik pl. nemcsak a németeknek, de a dánoknak, svédeknek, finneknek sem adnak ujjlenyomatot, esetleg nem azért teszik, mert már nyilván vannak tartva, és nem a faszagyerekek közt?) Jön ez a massza. És mit tegyünk vele? A szabályok szerint egyenként, darabra el kell dönteni: a bonyolult nemzetközi, uniós és helyi szabályok értelmében milyen védettségi státuszra jogosult, illetve jogosult-e bármire is, aki pedig nem, azt visszavinni, ahonnan jött. Ez a nagyon emberi jogi szemléletű szabályrendszer úgy-ahogy működött napi 300 érkezőnél (de legalábbis a működésképtelenség nem volt látványos), és a horvát határon levő Tovarniktól Röszkén át a bajor Freilassingig mond látványosan csődöt napi 3000 felett.

Itt egy "A vagy B" típusú döntést kell meghozni, nem maszatolható a dolog tovább. Darabra nem tudom leellenőrizni, kikből áll ez a massza, egységes döntést kell hozni: alapértelmezésben minek tekintem őket MINDET? Háborús menekültnek vagy gazdasági migránsnak?

Az "európai humanizmus" meg a "polkorrektség" alapján látatlanban mindegyik szegény kibombázott aleppói szír, aki a halálból menti magát és családját, és ha csak egy ilyen is van, akit esetleg elutasítunk a hozzájuk csapódó, az ő szerencsétlenségéből magának jobb életet kovácsolni akarók közt, nem tehetjük meg, hogy visszautasítsuk: tehát mindenki jöhet.

Ennek ellenkezője mindaz, amire a hatályos EU-jog és intézményrendszer (tehát a "menekültként nem mehetsz országok közt" Schengen és a "belépési ponton regisztrálj és maradj" Dublin) épült: látatlanban mindenki gazdasági migráns - tehát vízum nélkül senki nem jöhet -, a kivételek igazolhatják magukról, hogy nem azok, és jöhetnek.

Az európai "humanizmus" áll tehát szemben az európai jogrenddel. Mondom, ez a szembenállás napi 300 érkezőig nem tűnik fel, alapvetően azért, mert a jogrendet nem tartotta be senki, se mi, se az osztrákok, se a németek. A 300-ról 3000-re növekedés oka alapvetően ez, és kezdetben nem is volt ugrásszerű a növekedés, tehát külön döntés nélkül ragadtunk benne a "mindenki jöhet" gyakorlatába.

Dönteni kell tehát ebben, és a kvótásdira nem azért vagyok mérges, mert ígyazunijó meg úgyazorbán, hanem azért, mert erre a legfontosabb kérdésre: mindenki jöhet vagy senki? - nem ad választ, elsősorban Németország nem. EZT DÖNTSÉK MÁR EL, mielőtt a tutyimutyiságuk - és a saját kisszerűségeink - miatt szétmegy Európa, ahogy egymásnak lapátoljuk az áradatot.

Ha úgy döntenek, hogy ÁLLJ, akkor kell egy érkeztetőpont valahol a török-görög határ környékén (Izmirt tudnám javasolni), ahová a kibombázott aleppói odamehet, igazolhatja, hogy ő az és a családja is, megtudja, hogy egy, teszem azt, ezek után nyugodtan életbe léptethető kvótarendszer alapján neki az észtországi Parnut dobta a gép, indulhatunk-e? És ehhez a döntéshez kell egy "magyar típusú" határzár és határvédelem, vagy a görög-török, vagy a görög-makedón határon, utóbbi a görögöknek nem jó, de fizikailag könnyebb.

Ha meg úgy döntenek a németek, hogy befogadnak mindenkit (vagy nem döntenek sokáig sehogy, ami ugyanez), akkor viszont nagyon kérem őket, hogy - a józan ész és a balkáni béke jegyében - ugyanott, a görög-török határ térségében béreljenek egy kikötőt, és indítsanak napi 3000 fős kapacitással hajójáratot Hamburgba és vigyék el maguknak. Lehetőleg addig, amíg erre a lehetőségre a csempészek nem gyűjtik össze a tőkét.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

25 komment · 1 trackback

Címkék: Európai Unió menekültügy menekültkérdés

Menekültválság: vannak tervszámok az európai tervhez?

2015.09.02. 06:30 timargabor

Kavarog rendesen az utóbbi napokban a menekültválság: Merkel minden szírt befogadna, de aztán azt mondja, ez így félreértés, mehetnek is a vonatok tőlünk nyugatra meg nem is, a menekültügyi főbiztos nem érti, miért nem engedjük ki őket, az osztrákok pedig (a jelenlegi EU-joggal összhangban) azért bírálnak, mert kiengedjük, miközben húszezer tüntető várná őket tárt karokkal Bécsben. A többi nyolcmillió osztrák véleményéről nem tudunk.

Az ilyen kavarodásról egy dolog biztos: hogy nem vezet optimális megoldáshoz - amelynek jellegéről nem mellesleg nagyon megoszlanak a vélemények. Biztosan lesz pár héten belül egy európai csúcs-konferencia erről, és nagyjából biztos, hogy ez egyfajta nyugat-keleti ellentétet fog hozni: az unió befogadáspárti régi és a migrációt elutasító újabb tagjai között. Az eddig megfogalmazott szinte egyetlen terv - a német - kötelező befogadási kvótákat javasol, másfél hónapja ránk pl. a befogadottak 1,57%-át szabták volna befogadandó kvótának.

Ha én lennék valamely új uniós tagország (pl. Magyarország, Szlovákia vagy Lengyelország) egy képviselője e csúcson, én egy kérdés egyértelmű megválaszolásához kötném ennek egyáltalán a megfontolását is:

Mennyi a tervszám? Mekkora menekültlétszám befogadására készül a terv?

keep-calm-and-guess-the-number.jpg

Számomra egész egyszerűen hihetetlen, hogy ez az alapvető kérdés még komolyan nem merült fel, miközben minden, ehhez képest másodlagos és harmadlagos részproblémával hajlandók vagyunk egymásnak esni, mi, európai szövetségesek. És most tegyük félre, hogy "ki a felelős", és azt is, hogy ha a németeket célozza a migránsok többsége, akkor miért rekesztjük meg őket az EU-jog erejével a határállamokban, és azt is, hogyan verik az unió gazdag mag-államai a dublini protokollal mint csalánnal a határállamok ivarszerveit. Csak ez a kérdés: milyen létszámra tervezünk?

Tudtommal eddig ez a szám a kétmillió körül alakult, azon az alapon, hogy van egy becslés, hogy ennyi ember tudja a válságövezetekben finanszírozni az utat. Hagyjuk most azt is, hogy ezt a számot én elképesztő alulbecslésnek tartom, és azt is, hogy a szám változik annak függvényében, mit nyilatkoznak a németek és a franciák "európai szándék" címszó alatt, vagy hogy a közösségi média információmegosztó funkciója miatt egyre olcsóbban szervezhető az út. Tegyük ki az asztalra a számot. Kétmillió? Ötmillió? Tíz? Ennek az 1.57%-a a lényeges nekünk. És lényegében az egész a németeknek, úgyis ott köt majd ki nagyjából mind, mihelyt vonatkoznak rájuk a schengeni jogok. A választóknak, az európai polgároknak joguk van tudni, pontosan miről is folyik az egyezkedés.

És persze még valami, ami hasonlóan fontos: meg kell mondani azt is már most, hogy mi is van akkor, ha a tervszám bukik, és a megvalósult bevándorlás kombinálva az aktuális bevándorlási ütemmel bármikor is nyilvánvalóvá teszi a tervszám tarthatatlanságát. Politikát vált-e akkor az Unió? Változzon-e akkor az "elosztás"? A terv része kell legyen egy ilyenkor kötelezően, előre megállapodottan megvalósítandó automatizmus is, amelyben már az "alulbecslők" felelőssége is megjelenik. És ha ez is megvan, beszélhetünk a konkrét "hogyanokról" is.

Elismerem, nem könnyű kérdések, de ha nem akarunk nagyobb bajt, beszéljünk ezekről őszintén és mielőbb. Ha mindig csak azt nézzük, hogy az adott pillanatban mi a legkönnyebb, leginkább konfliktusmentes megoldás, akkor hosszú távon akkora bajba tornászhatjuk magunkat, hogy a fal adja a másikat.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

61 komment

Címkék: migráció Európai Unió menekültügy menekültlétszám

Európai menekültválság: egy hiányzó válasz

2015.08.31. 06:30 timargabor

Tragédiák övezik a többszázezres népmozgást Nyugat-Európa felé, és általában a tragédiák azok, amelyek esetleg felrázzák a sokszor mocsárba süppedő vitákat, hogy mi is lenne a megoldás. Ám arról most sem érdemes vitatkozni, ki a felelős 71 ember szörnyű kínhaláláért, ezúttal nem egy mediterrán lélekvesztőben, hanem egy magyar rendszámú teherautó rakterében Ausztriában. A tragédiák oka leginkább az, hogy Európa nem, mostanáig nem döntötte el, hogy pontosan mit és hogyan akarna tenni napi többezer érkező emberrel.

Merkel válasza, hogy Németország minden Szíriából érkezőt befogad, a "mit" kérdésére egyfajta válasz (hogy ebből mi lehet, azt most hagyjuk), de a hogyan, az még mindig meg nem válaszolt kérdés - pedig a tranzitútvonalon érintetteket, így Magyarországot ez foglalkoztatja leginkább. Nálunk jobban már csak az úton levő tíz-, esetleg százezreket.

Létesüljenek befogadópontok, ahol eldőlhet, menekültstátuszt kaphatnak-e az érkezők. Ezt a javaslatot mi is megfogalmaztuk jópár hete, most a német alkancellár javaslatában köszön vissza. Mintha a magyar kormány is valami hasonlóban gondolkodna. Két generális kérdés nincs azonban megválaszolva ezen "befogadópontok" körül, ami nélkül pedig a projektbe sem szabad belevágni, hiszen az világos, hogyan telnek meg az ilyen táborok, de valahol "ürülniük" is kell:

  1. Ki és mit csinál azokkal, akik megkapják a befogadóponton a menekült-státuszt?
  2. Ki és mit csinál azokkal, akik viszont nem kapják meg?

Az első kérdésre ma úgy-ahogy megvan a válasz: megmondják, hová szeretnének menni, és odavisszük őket. Angliát nem mondhatják, oda nem engedik be őket, a Csatorna meg nagyon keveseknek átúszható csak. Az érkezők láthatóan Németországba, esetleg a franciákhoz, svédekhez igyekeznek, ők a befogadás bajnokai, nyilván be is fogadják őket. Persze az már most eszükbe jut, hogy fogadjanak be mások is, de ezt egyrészt nem lesz egyszerű keresztülvinni (idegen testrésszel csalánverés minősített esetéről lenne szó), másrészt az annyit hangoztatott európai jogokkal is ellentmond, mert hát beírhatom én Ali papírjaiba, hogy Csengersimán, Radomban vagy Zsolnán lakik, ha már beengedtük, kb. oda megy, ahová akar. Itt a feladat "csak" annyi lenne, hogy szervezzük meg a menekültek eljutását a céljukhoz a leggyorsabban és legkényelmesebben, a lélekvesztőkön hajózás, a kirablás és a teherautóban heringként megfulladás veszélye nélkül.

"Germany, help us" (Index/Dombóvári Judit)

De a második kérdés: ez a legnehezebb, szinte lehetetlen pont, ebben ugyanis az "európai értékrendet" követve nagyon súlyos morális ellentmondások vannak. Mostanában napi 2000 vagy még több érkezővel kalkulálhatunk csak a szerb-magyar határon. Utasíttassék el csak a negyede: napi 500 ember. Velük pontosan ki és mit fog csinálni? Ezt kell eldönteni, és nem nekünk, hanem Merkelnek, Junckernek, Hollande-nak és Fabius-nek, meg az összes európai vezetőnek együtt. Ugyanis azt a napi 500 embert akarata ellenére kell visszavinni valami olyan helyre, ami a mi mércénkkel mérve igencsak förtelmes, még ha az életük ott nincs is közvetlen veszélyben. Erőszakot kell velük szemben alkalmazni, mert maguktól, többezer kilométeres út után erre nyilván nem lesznek rávehetők. Kitűnő fotótéma! ENSZ menekültügy, Amnesty International, nemzetközi bulvársajtó mind ezzel lesz tele. Ezt csak Európa közösen vállalhatja fel. Van is egy olyan sejtésem, hogy Németország nagy nyitottságában az "egyedileg nem dönthető el ennyi emberről a státusz megalapozottsága" mellett pont ettől a döntéstől és következményeitől való húzódozás is szerepet játszik. Amit Merkel mond most már, hogy "meg kell mondani nekik", az szükséges, de nem elég: vissza is kell vinni őket, maguktól nem mennek.

Amíg pedig ez nincs eldöntve, tehát hogy ki és hogyan viszi vissza őket: kedves magyar kormány, addig semmit ne építsünk a magyar határra, legyen az nyitott vagy zárt akármerre, mert mi egyedül nem vállalhatjuk fel se azt, hogy visszavisszük őket, se azt, hogy továbbengedjük, tartósan itt pedig nem szívesen marasztalnánk őket. Napi pár száz, mondom, és összeadódik. Nem jó megoldás.

A fenti kérdés: döntsük el minden érkezőről: igen vagy nem, és aki igen, mehessen (vigyük) oda, ahová igyekszik, aki nem, azt vigyük vissza de tényleg, ez a lényeg. Ehhez képest elvileg másodlagos, de gyakorlatilag nagyon fontos, hogy hol döntsük ezt el. A magyar-szerb határ erre nem jó, ahogy a szerb-makedón vagy a makedón-görög sem (könnyű kitörni, és akkor ott vagyunk mint most). Technikailag egy-két nagyobb görög sziget már szóba jöhet, vagy a törököket kellene megkérni vagy kifizetni, hogy csinálhassuk ezt ott, a tengerparton. Közelebb is van a "forráshoz", nincs is olyan hideg télen, hajóval könnyebb onnan nagyobb tömegeket elvinni, akinek nemet mondunk, kevesebb energiája vész kárba, és a visszavitel sincs annyira szem előtt. Egy következménye persze van ennek: kisebb az odaút visszatartó ereje: aki Magyarországig pl. a kevés pénze miatt nem vállalta az utat, Izmírig a negyedéből is eljut: és úgy nyilván a potenciális jelentkezők száma is jócskán emelkedne. Ám ha ilyen állomást, pl. a fenti kérdés meg nem válaszolása miatt nem csinálunk, akkor praktikusan mindenkiről Németországnak kell döntenie, Németországban. Az odavezető utat, a napi 2000 emberrel, nem lehet lezárni, nem sikerült a macedónoknak, és nem fog nekünk sem. Nem is kell megpróbálni.

De egyszer végre világos választ kell adni legalább erre az egy, nagyon kellemetlen kérdésre. A többi már könnyebb lesz. Az pedig, hogy a magyar parlament egyetlen pártja sem teszi ezt az alapkérdést a kommunikációja központi elemévé, számomra nehezen felfogható.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

99 komment

Címkék: Európai Unió menekültügy

Professzor doktori nélkül: a Batthyány Kör meghívja-e?

2015.08.19. 16:37 timargabor

Mocsai Lajost egyetemi tanárrá avatta fel az egyre inkább Schmitt-féle motor-üzemmódba visszaváltó köztársasági elnök úr - jegyezzük meg: a teljes felsőoktatási szféra "főnöke", Balog miniszter úr javaslatára. Nincs persze MTA doktori fokozata, meg valójában semmilyen se, leszámítva egy erősen vitatott hátterű debreceni díszdoktorságot. Pedig publikációi vannak, akár meg is próbálhatta volna.

Csak jelzem, a mi egyetemünkön ehhez azért lényegesen több kell. Nagyon sokkal több. Ha jól számolom, 13 évi oktatómunka a minimum, munkaköri alkalmazáshoz a Nemzeti Felsőoktatási Törvény értelmében is kötelező a tudományos fokozat (28. § (5) pont), de a gyakorlatban az akadémiai doktori cím is előfeltétel - amihez nemzetközileg is látszó tudományos kutatómunka sem árt. Mocsai mindezekkel nem rendelkezik, de - mint anno, 1990 előtt, a megfelelő elvtársak - mégis professzor lehet.

Kérdésem már csak egy maradt: ha a "konzervatív" kurzus ezt így gondolja jónak, akkor a Professzorok Batthyány Köre ugye már meg is hívta tagjai közé Mocsait? De legalább mondott róla véleményt?

Az pedig már az én véleményem, hogy egy országról fontos bizonyítványt állít ki, hogy a professzori cím rangját mennyire őrzi meg. És bár nem vagyok egyetemi tanár, ha az lennék, most kicsit lefokozva érezném magam.

 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

93 komment

Címkék: professzor egyetemi tanár professzorok batthyány köre Mocsai Lajos

Menekültügy: civilizációs kihívás Európának

2015.07.15. 06:30 timargabor

Őrnaszád a Földközi-tengerre: 300 millió euró - Műholdas, repülőgépes és hajós megfigyelőrendszer a Földközi-tengerre: évi 4 milliárd euró - Amikor a csúcstechnikád mutatja az 1000 fős menekülthajót közeledni Olaszországhoz, és fogalmad sincs, mihez kezdj vele: az élmény megfizethetetlen. Minden másra ott a bankkártyád.

Az európai identitás

Európa önmeghatározásakor előkerül két tulajdonság: keresztény és liberális. Utóbbit nem a hazai szitokszóként értem, "mindössze" úgy, hogy nem akar mást azért megölni, mert más a véleménye. Van némi gyakorlata a görög demokráciák és a római jog óta. Az összesített eredményt nevezhetjük akár humanizmusnak is. Az a lehetőség tehát, hogy a menekülteket bárki lelője, ezzel elrettentse a mögöttük sorban álló milliókat, komolyan fel sem merülhet. Ha ezt valaki megteszi, a mai értelemben vett európai identitását adja fel. Van egyébként ennek egy morálisan talán enyhébb, de azért szintén kemény oldala is. Nézzük csak meg az alábbi térképet: a termékenységi mutató világtérképét. A vörös és narancssárga területek népessége gyorsan nőne, és bőven meghaladja az adott területek eltartóképességét, így az áramlás a "zöld" régiók felé minden más folyamattól függetlenül is önfenntartó.

Ha ennek az útjába állunk, azzal bizony a szaporulat egy részét (kattoghatnak a fotósok gépei ezerrel: többségük pici gyerek) halálba küldjük. Ha ennyien helyben maradnak, abból vagy háború lesz, vagy járvány, de leginkább mindkettő. Nagyjából ez is a helyzet ott, ezért menekülnek. Ez persze eddig is így volt, csak Európa és a túlszaporodó régiók közt működött egy elég hatékony arab ütközőállam-rendszer végig a Földközi-tenger partján és a Közel-Keleten, Szaddam Irakjától Asszad Szíriáján, Mubarak Egyiptomján és Kadhafi Líbiáján át Tunéziáig, Algériáig és Marokkóig. Ezek innen nézve elég kemény diktatúrák voltak (én voltam még anno néhányban, turistaként vagy rövidebb ideig ott dolgozóként viszonylag élhetőnek látszottak, kicsit a 60-70-es évek Kádár-rendszerét idézték, mondjuk az alap-közbiztonság nagyon rendben volt). Aztán ahogy a nyugati beavatkozás és az arab tavasz (helyenként pedig a kettő kombinációja) ennek a rendszernek két kulcspontját, Irakot és Kelet-Szíriát, illetve Líbiát kiütötte, megindult az áradat: az előbbi irányból felénk, az utóbbiból Olaszország felé.

A dolog másik oldala, hogy bár egyenként minden migráns egy-egy személyes vagy családi tragédiát képvisel, ha ilyen sokan jönnek, az még egy Európa-méretű rendszerben is komoly működési zavarokat okozhat, hosszabb távon akár magát a rendszert is veszélyeztetve. Ez így együtt egy igazi civilizációs kihívás, esetleg csapda: gyilkolhatunk-e, akárcsak közvetetten is (migrációs stoppal ilyen sok embernek élhetetlen körülmények közt tartása), hogy megvédjük a rendszerünket, amely a gyilkosság tilalmán alapul?

Mit tehetne Európa ebben a helyzetben?

Először is fel kell ismernie a fenti kihívást és annak a súlyát. Hirtelenjében az utóbbi fél évszázadból biztosan nem tudok olyan civilizációs kihívást találni Európa számára, ami akár nagyságrendjében felérne ezzel. Ha az Unió csak a fele időt-energiát fektetné ebbe, mint a lehetséges következményeiben azért enyhébb görög válság kezelésébe, már nyugodtabb lennék. A felismerést pedig követnie kell a korlátozás, szabályozás szándékának, eszközei megtalálásának. A legelső, hitelkártyás "poénban" leírt helyzetre: jön a migránsok hajója 1000 emberrel, mit tegyek vele? - vagy tudnom kell a választ, vagy el kell érjem, hogy a szituáció ne következzék be.

A probléma alapjait azzal lehetne megfogni, ha a Szaharától délre fekvő afrikai és a közép-keleti térség irreális termékenységi rátáját csökkenteni lehetne. Ha erre van valakinek ötlete, szóljon. Az ebolának és társainak sajnos van, na nem a termékenységre de az ellentétére.

Harmadsorban valahogy fel kell éleszteni az arab ütközőállam-rendszert. Hát ez nagyon drága dolog lesz, és lényeges, hogy a katonai erő itt nem sokat számít: nem igazán tudok példát arra, hogy egy demokráciateremtést próbáló nyugati katonai beavatkozás az arab világban a korábban meglévőnél élhetőbb társadalmi berendezkedést hozott volna. Jobb volt Kadhafi Líbiája az ott élőknek mint az Iszlám Állam káosza? Jobb volt Szaddam vagy Asszad diktatúrája a tömeges lefejezéseket szállító, az egyetemes (köztük az iszlám) kultúra örökségét szándékosan pusztító "államvírusnál"? A választ döntse el mindenki, de szerintem nagyon is. Eddig, ha belenyúltunk erővel, a vége rosszabb lett. A helyreállítás legnyilvánvalóbb útja elég bátor: tárgyalni az Iszlám Állammal. A minket is érintő irányban a kulcs Törökország: velük kell megállapodni a migránsok visszatartó erővel is bíró kezeléséről, és ez sem lesz olcsó. Figyelem, kedves humanisták: ez is gyakorlatilag az erőszak exportja (ahogy az volt az utóbbi 30 évben is), őrizze más az útvonalat, mindegy hogyan, addig se nekem kell erőszakoskodnom.

A következő lépés a menekültáradat logisztikájának kiiktatása. A bevándorlóhajók (nem a bevándorlók!) kivonása a forgalomból, esetleg a kikötők ellenőrzése. Az embercsempész bandák kiiktatása pedig kőkemény titkosszolgálati feladat.

Aztán persze kezelni kell a saját határt is. Pillanatnyilag a humanista elveknek rendelünk alá mindent: mivel minden migránst lehetséges tényleges menekültként kezelünk (tehát akit hazájában, már ha van még ilyen, létében, méltóságában fenyegetnek - ne felejtsük a fenti térképet: ez mind-mind következmény), nem küldünk el mindenkit a zöldhatárról vissza, ahonnan jön. Nem hallottam olyan hajókról sem, amelyek azokat vinnék vissza Líbiába, akiknek a menekültkérelmét elutasították.

Meggondolandó, hogy a határátkelőkön, de a dolgot megkönnyítendő, még akár Afrikában és Törökországban érkeztető pontokat állítsunk fel. Itt - egységes EU-politika hiányában - minden uniós tagállam megjelenne egy pár fős hivatalnok-különítménnyel. Az érkezők megjelölik, melyik országban kérik ügyük elbírálását, és annak az országnak a képviselői ott helyben elbírálják a kérelmet, mondjuk pár nap alatt, addig az érkező és családja az érkeztetőpont melletti tábor vendége. Akit az illető EU-tag ország képviselői elfogadnak menekültnek, már mehet is a célországba, rendes hajón vagy repülőn, fulladásveszély-mentesen. Akit meg nem, annak vissza kell mennie. Humanisták, figyelem: ez lehet, hogy erőszakos fellépést igényel. A zöldhatár viszont innentől zárva - tessék a határátkelőkhöz fáradni - a menekülthajók utasait pedig vissza lehet vinni Afrikába, egy ottani érkeztető pontra.

Nem működik, ugye? Persze, hogy a migránsok 99%-a Németországot, Franciaországot, Skandináviát vagy a Benelux-államokat jelölné meg célként (ahogyan ma is), így ezen államok humanista közvéleménye elég gyorsan - a mostani helyzetnél mindenesetre sokkal gyorsabban - felmérhetné, hogy havi hány embert is tud befogadni, az EU kevéssé célzott "határállamai" pedig kikerülnek a szórásból. És mihelyt kiderül, hogy X országnak sok a havi 10000 fő, szólnak az érkeztető pontokon levő embereiknek, hogy "kevesebbet", és menne a licit lefelé. Vissza az első ponthoz: foglalkozzon már Európa ezzel egységesen és rendszerszinten.

És akiket befogadunk

Ez a következő nehéz pont, ahol megütközést fogok kiváltani sok liberálisnál. A menekült azért menekül ide, mert élni akar. Mi viszont azt szeretnénk, ha Európa az unokáinknak is nagyjából a mai, a római jogon, a liberális tolerancián alapuló és a keresztény értékeket tiszteletben tartó társadalom hazája lenne. Az érkezők egy része azonban nyilvánvalóan nem ilyen.

Megint civilizációs kihívás. A "vallásszabadság" Európája kérheti-e az iszlám menekülttől, hogy rendben barátom, befogadunk hogy ne öljenek meg otthon a hittestvéreid, de itt semmi sária, semmi dzsihád, és hát a mecsetépítés sem biztos, hogy preferencia itt? Kérheti-e, hogy tanulja meg a nyelvet? Mondhatja-e neki, hogy ugye Te sem akarod, hogy az ükunokádnak innen is menekülnie kelljen begőzölt fanatikusok elől? Erre ma a humanisták nagy része valamiért (majd kommentben megmondják, miért) rávágja: nem kérheti. Akkor viszont javasolt lenne ehhez szabni a kvótákat, mert mi sem szeretnénk, ha az ükunokánknak kellene mennie.

(Kis kitérő: a "vallásszabadság" Európában nagyrészt olyan filozófiai környezetben alakult ki, ahogy ez azt jelentette: szabadon választhatsz a keresztény vallás egyes válfajai, illetve később az ateizmus között. A most befogadott iszlám menekülők vallása azonban teljesen más: vallási ügyekben elég rövid a türelme. Egyáltalán nem lelkesít, ha a túlzsúfolt debreceni tábor szerencsétlen lakói tiltakozásképp kórusban "Allah akbár"-oznak. Bocsánat, tényleg nem lelkesít, szólt az itt 150 évig.)

Konklúzió

Kedves Európa! Tessék megnézni fent azt a térképet! Amíg ennyire nincs az embereknek gyerekük (igen, tudom, mindenkinek joga van megválasztani az életformáját, akár gyerek nélkül, bla bla bla), akkor abból ez lesz, és akkor hosszú távon bármit csinálunk, ez nem nyerhető. Nálunk ez még sokkal inkább igaz, mert mi félmillió magyart elengedtünk/kitoltunk Nyugatra. Az öregedő, gazdag társadalmaknak hosszú távon a történelem kevés babért adományoz.

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

82 komment · 1 trackback

Címkék: humanizmus Európai Unió menekültügy menekültkérdés

Fidesz a porcelánboltban

2015.06.26. 06:30 outisz

Lassan kezdhetünk aggódni, a kormány ugyanis öles léptekkel halad afelé, hogy megmutassa Európának, milyen az, amikor egy magyarok mellébeszélnek. Volt már ilyen, az úgy történt, hogy mi elkezdtünk futni, és mikor futottak utánunk, mi hátrafelé nyilaztunk, lóháton, persze. Akkor sokszor bejött, mígnem belefutottunk egy-két pofonba, nyugatról, persze. 

A menekültügy levezénylése - sajnos - eddig nem volt több mint hagyományos kormányzati kommunikációs cselfogás. A recept klasszikus, hirtelen, egyeztetés nélkül mondjunk valami nagyot, aztán napról napra vegyünk vissza a hangerőből, innen már kiabálni fognak az utánunk jövők. A szerb fal pont ilyen volt. A szerbek épp csak lefordultak a székről, mire kiderült, hogy mindez milliárdokba kerülne, Ausztria hőbörögni kezdett, mire Trócsányi elgondolkozott azon, lehet csak néhány hónapra kellene a fal. Az EU már képletesen a haját tépte, mire meglebbent a hír, hogy a fal ötlete igazából szimbolikus... A vicc kategóriája, hogy már a földikutyák miatt is kérdéses az egész. 5 millió menekült/bevándorló nem számít, 200 földikutya igen. Én kérek elnézést, nekem kellemetlen. Nincs itt semmi látnivaló, a Fidesz ezt csinálja évek óta a magyar ellenzékkel. De ami itthon vihar a biliben, az nemzetközi szinten rosszul is elsülhet, ott már nem Gyurcsányok és Tóbiások ülnek a padokban. A Dublini egyezség felfüggesztése, pardon fel nem függesztése, azaz felfüggesztésének felfüggesztése detto. Szimbolikus, persze. Ha Orbán ennyire szimbolizálni akar, akkor menjen el Brüsszelbe, és ajándékozzon két fasza kis kardot Juncker úrnak. Egy szablyát az Oszmán birodalomból, mondjuk amit az 1529-es bécsi ostromnál forgattak, és egy magyar végvári szurkálót. Ez kevésbé lenne bunkóság, de legalább valóban szimbolikus lenne. (Még megfejelné egy Jurisics Miklós vésettel, és készen is vagyunk. (Apropó, Jurisics: horvát nemes magyar területen az osztrákokért harcolt, na, ilyen is volt egyszer.) 

Magyarország helyzete most - sajnos - adott ahhoz, hogy az Európa figyelmének középpontjában legyünk. Finoman fogalmazva, a mi fenekünket nyomják délről (bár nem a miénket akarják, ezt se felejtsük), mégsem nekik fáj. Most lehetne kérni, akár követelni, felmérni, bemutatni, tárgyalni. Most lehetne számon kérni Európán a szolidaritást, az összefogást, hogy segítjük egymást a bajban. Ügyes kommunikációval a magyarokból most egy Európát védő, humánus, de a problémákról nyíltan beszélő nép képét tudnánk felvázolni az EU kék-csillagos egére. (Azt írtam nyíltan beszélő, és nem uszító.) És hogy miért erőltetném ezt, szemben a Fidesz elefánt-a-porcelánboltban stratégiája ellenében? Mert hatékonyabb.

Tudtommal Európa a szövetségesünk, és nem az ellenségünk. Ha elkezdjük őket szívatni, nehogy ők is elkezdjenek szívatni minket. Mi sem szeretjük az ultimátumokat, ugye? Most pipogya és tehetetlen bagázsnak tűnik az egész EU-s vezetés, de vigyázzunk, attól még egy kontinensnyi ország van alattuk, jóval komolyabb érdekérvényesítő kapacitásokkal, mint mi. Ha pedig nem jó a rendszer, meg kell változtatni, nem szétverni. Bojkottálhatjuk mi az egész EU-t, sőt, ki is léphetünk belőle, de egy dolgot ne feledjünk. Attól az illegális bevándorlók/menekültek problémája nem fog megoldódni. Felhúzhatunk mi akár két falat is márványból - mozgólépcsős metróval a földikutyáknak - egyedül nem fogjuk megoldani ezt a problémát, közben pedig rámegy ingünk, gatyánk.

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

21 komment · 1 trackback

Címkék: bevándorlás fal szolidaritás földikutya Fidesz Európai Unió illegális bevándorló outisz menekültügy szerb-magyar viszony

A menekültügy lesz az új rezsicsökkentés?

2015.06.25. 06:30 timargabor

Ha a "demokratikus baloldal", de legalább egy része nem változtat nagyon gyorsan a menekültkérdésben látszólag elfoglalt stratégiáján, akkor ezt az idióta fideszes kampányt fogjuk hallgatni a választásokig. Ez bejön nekik, sok jót más ügyben nem fognak tudni mondani, tehát ezt mondják. És majd nyernek is vele.

Nézzük az ügyben rendelkezésre álló közvélemény-kutatási adatokat a Tárkitól. Nagyjából ugyanannyian vannak a bevándorlást teljesen elutasítók és a "mérlegelők", míg mindössze nagyjából egytizednyien a bevándorlás hívei. Ez valószínűleg a dolog leegyszerűsítése, de most úgy tekintem, hogy egytized fogad el korlátok nélküli bevándorlást, 45% pedig a "null-megoldás" híve. A mérlegelő-tábor is nyilván sok-sok véleményből áll össze, messze nem egységes, teljesen eltérő ugyanis az egyes nemzethez tartozó bevándorlók megítélése. Mégis talán mondhatom azt, hogy őket értem meg leginkább: magam is "mérlegelek", bár nem nációk, hanem habitus és képzettség szerint teszem.

Forrás: Tárki

És akkor most nézzük a hazai politikai pártok véleményét. A Fidesz és a Jobbik láthatóan a "nullmegoldás" híve. A Jobbiknál a Tárki adatai szerint ezt a párt szimpatizánsainak véleménye is követi, a Fidesz ebben a sorban nincs kiemelve, sőt a kutatás szerint arányaiban az MSZP hívei inkább kiemeltek a teljes tiltás hívei közt. A magát előszeretettel "demokratikus ellenzéknek" nevező alakulatok véleménye - és itt most a médiából átszűrődő véleményre gondolok, ki mit tart fontosnak elmondani, milyen rendezvényeken jelenik meg - viszont gyakorlatilag a liberális, megengedő tartományba esik.

Ismétlem, a Tárki eredményeiből elképzelt "társadalommodell" elképesztően leegyszerűsített, de jobb nem áll rendelkezésemre. Ha azt elfogadom, akkor több következtetés adódik:

  1. mintegy 45%-nyi "mérlegelőnek" nincs képviselete ebben a vitában;
  2. ha a baloldal beleáll a "teljesen megengedő" véleménybe, a választójogosultak 10%-át fogja csak képviselni, és ami talán a legrosszabb, hogy ezzel:
  3. feladja a labdát a fideszes és kormányzati propaganda folytatásához, és ezzel hosszabb távon a teljesen elutasító tábor bővülését kockáztatja.

Ebből az elsőre még visszatérek. A második, a baloldal szokásos öngyilkos taktikája, ahogy kiszámíthatóan beugrik minden habonyi csapdába. Hiszen ők műveltek, európaiak és szolidárisak. Nekik őszintén az a véleményük, hogy minden szerencsétlenen segíteni kell, függetlenül attól, hogy ez mennyire ösztönöz további százezreket a felkerekedésre. És emellett őszinték is, tehát ezt ki is kell mondaniuk, véleménnyé kell tenniük. Így aztán szinte felkínálják a témát a Fidesznek: nyomassák a kampányt folyamatosan, még három évig, plakátokon, "társadalmi célú" hirdetésekben, újságban, mindenütt. Minden fideszes közleményben lesz egy mondat a "Magyarországot fenyegető migrációs veszély"-ről, szóljon az egy közbeszerzés zárttá nyilvánításának indoklásáról vagy később bármiről. Ezt akarjuk hallgatni három évig? Ráadásul ha ez megy, tényleg egyre több embert érhet el a pánik és válhat a "nullmegoldás" hívévé, amiről azért feltételezem, hogy ezek a pártok nem tekintik céljuknak.

Mit lehet tehát tenni? Venni kell egy nagy levegőt, és - tetszik, nem tetszik - célszerű a kormány egyes lépései mellé látványosan odaállni, és ezt kommunikálni, persze az így megszerzett médiafigyelmet arra használva, hogy finoman, nem erőszakosan rámutassanak a kampány gyűlöletkeltő jellegére és az esetleg bekövetkező, kapcsolódó korrupciós témákra. Esetleg a brüsszeli EP-frakció látványosan felhívja a figyelmet, hogy hazánk helyzete tényleg könnyen tarthatatlanná válhat. Felajánlani a segítséget a külügyi kommunikáció hiányosságai és egyéb amatőr hibák esetén esetén. Mindeközben éreztetve, hogy a dolgot nagy fontosságúnak és kezelendőnek tartja, amelyben még a kormánnyal együttműködés sem tabu. A lényeg, hogy a kormány kritikáját nem a teljes liberalizálás, hanem a megfontolt mérlegelés alapjáról lenne érdemes tenni, egyes kérdésekben vele egyetértve, mintegy nemzeti egységet javasolva, de a teljes tiltást és a kapcsolódó hangulatkeltő kampányt vitatva. Ez nem könnyű, szakítani kell az "Orbán mondja, tehát eleve rossz" automatizmussal.

Erre a lépésre leginkább az MSZP és az LMP, mint parlamenti frakcióval bíró, és talán a teljes liberalizáció felé nem annyira elkötelezett pártok lennének alkalmasak - mint láttuk, az előbbi esetében a saját bázis is megértőbb lehetne. Persze ez egyiküknek sem könnyű manőver: az MSZP eddig ilyesmit nem nagyon csinált, az LMP pedig mindenképp el akarja kerülni az "őfelsége ellenzéke" szerepet. Ugyanakkor ha a Fidesz ráül a témára, akkor egy ilyen manőver, ha jól megtervezik, könnyen megteremtheti a Fidesz kihívóját is, ami eddig nem igazán van meg (illetve a Jobbik lehet az, de a fideszes menekültügyi kommunikáció az ő taccsra tételéről is szól).

Hadd térjek még vissza a fenti három pontból az elsőre. Ha továbbra sem lesz képviseletük, az egyrészt elég luxus a politikai rendszernek, másrészt egy kizárólag polarizált, "fekete-fehér", csak a teljes tiltást és a teljes liberalizációt kínáló vitában számuk tovább fog fogyatkozni, nyilván ahhoz pártolva, amely vélemény hozzájuk közelebb áll. Ez az eddigi trendek alapján nem a liberális irány. És nem, nem fog számítani, hogy különbség van a "migráns", a "gazdasági menekült", az életveszélyben levő "tényleges menekült" és ad abszurdum a "terrorista" között. A gépezet nyomni fogja a feketefehért, és nem igazán van alternatív kommunikációs csatorna. A kétfarkúak esetleges megoldását a jövő héten kíváncsian várom ez ügyben (is).

A Fidesznek pedig sok más, ekkora támogatottságú, ennyire tuti babér nem fog teremni az elkövetkező években, ha ezzel jól sáfárkodik, megúszhat egy elkerülhetetlennek látszó rezsinövelést, ahogy a boltzár miatti ellenszenvet és a korrupciós ügyeket is. Hogy ezt előre kiszámolták, ahogy Gazda Albert tippeli, vagy menet közben ébredtek rá a lehetőségre, mindegy. Nem fogják elengedni a témát, úgy fogják nyomni, mint két éve a rezsicsökkentést. Ismétlem: ha ezt a kampányt a választásig akarjuk hallgatni a végén egy Fidesz-győzelemmel, akkor csak hajrá, legyen mindenki emberjogi és európéer alapon liberális ebben az ügyben.

Ha egyetértesz, lájkold a Facebook-oldalunkat is és nem maradsz le a posztokról.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

40 komment · 1 trackback

Címkék: politikai kommunikáció menekültügy