A KARD a Facebook-on

Látogatók

free counter

Őket ajánljuk

Hírfolyam

Friss topikok

  • l ember: Ha hírre reagálsz, jó lenne linkelni. Persze ismerem a sztorit, de akkor is jó, ha egyeztetjük a f... (2016.05.14. 16:14) Nekünk épül az ország...
  • hagyd már abba: kimaradt Egyetért ön azzal, hogy a baloldali pártok a Fidesz Tettestársai? a, igen b, aha c, ja (2016.05.13. 20:20) Népszavazást... akármiről!
  • Kuviklacz: @Fekete Pestis: Ugyanezt megkérdezheted Magyarországra (mint felvettre) vonatkoztatva is. (2016.02.23. 23:16) Vagy kvóta, vagy Schengen - a kettő együtt nem megy
  • Moin Moin: @jágör68: Aha, Ulfkotte! ...Ő a német Szaniszló Ferenc: szép pénzt húz az orosz titkosszolgálattól... (2015.11.08. 13:52) Jelentések...
  • Anna Major: 496 komment! Nem akartok inkább csinálni is valamit? www.facebook.com/groups/1536361276654460/153... (2015.11.04. 13:53) Már rólatok szól

Elérhetőség

A KARD blog

e-mail: kard.blog@gmail.com

Facebook: A KARD

Twitter: @KARD_blog

Népszavazást... akármiről!

2016.05.12. 18:01 outisz

Tombol a népszavazási láz az országban. Bár a vasárnapi nyitvatartás eltörlésével a Fidesz egy tök jó házibuliban kapcsolta fel a villanyt még éjfél előtt, azért van még itt miért izgulni. Kíváncsi vagyok hogy az MSZP/Liberális kérdések elérik-e a 200 000 aláírót (és ha nem, az mit jelent az ellenzék számára? Sírjunk, vagy nevessünk? Rajtuk, vagy magunkon?) Na persze a Fidesznek is megvan a magához való hatalommechanikai érzéke - a hatalomért bármit és bárkit, óvszer nélkül felárral - rá is cuppant a népszavazósdira. Nekem azért lenne pár ötletem a kérdésekre:

A Fidesz kérdése például meglepően polkorrekt, igazából az alábbi kérdést szerették volna feltenni:  

Egyetért ön azzal, hogy Angela Merkel lóháton, félmeztelen amazonként muzulmán tatárokat hordáit vezesse az országba, ahol felgyújtják templomainkat, leölik jószágainkat, megeszik gyermekeinket és stadionjainkban halomra nyilazzák futballistáinkat - a betelepítési kvóta ürügyén?

 

Az MSZP a boltzárral és a kopaszokkal az évtized sanszát kapta meg, hogy talpra álljon. Ezt a Fidesz is meglátta, úgyhogy kirúgta alóluk a széket. (Bevállalták, mert tudták, hogy azok a finom lelkű, jogbiztonságot kereső és elvek mentén politizáló jobboldali, centralista szavazók, akiket ez a gerinctelenség esetleg zavarna, már régen nem Fidesz szavazók.) Azért az MSZP még megkérdezné:

Egyetért ön azzal, hogy a Fidesz állítsa vissza a vasárnapi boltzárat, hogy mi eltöröltethessük, majd a győztes népszavazás estéjén kimondhassuk, hogy milliók támogatják az MSZP-t, szóval mindenki mehet a picsába, mi vezessük a kormányváltók listáját 2018-ban is?

 

Persze a DK sem maradna ki a jóból, noha be kell vallanom, mostanság kevesebb hülyeséget képesek kitermelni. Ezeknek nincs elég szabad idejük politizálni? Legalább valami gitáros mémet dobjatok már össze. Addig is a DK azzal küzd amivel nemhogy megalakulása óta, de már annál jóval korábban is küzdött, a politikusaival szembeni khm… előítéletekkel. Ha egyszer népszavazásra bocsájthatnának egy kérdést, azt tuti hogy Vágó Pista arcképével adnák el a szavazó lapon - akkor kérdezzük meg a közönsége!:

Egyetért ön azzal, hogy mindenki felejtse el a politikusok 2009 előtti botrányait? Amúgy meg nem volt sokkal jobb, hogy mi másfél évig legalább nem csináltunk semmit?

A) egyetértek                       C) megállnék

B) igen                                D) mindenki mondjon le!

 

A Jobbik úgy tűnik kezd belefáradni a cukiságkampányba. Furcsamód a menekültválság pont rosszkor jött. A mainstream médiában váltig állítják magukról,hogy mekkora józan életű néppártok - azért még másnaposan fel-fel büfögnek egy kis rasszizmust, fasiszta ideológiát, o pardon...  Két út áll előttük. Vagy visszahúzódnak radikálisba, (ahol épp két erős bástya, Kövér és Kósa spricceli olyan erővel a tudást mint egy trágyaszóró - jajj nektek, muzulmánok, nők, bevándorlók és kivándorlók!) és felteszik az alábbi kérdést:

Egyetért ön azzal, hogy Angela Merkel, Orbán Viktor hátán, félmeztelen amazonként muzulmán tatárokat hordáit vezesse az országba, ahol felgyújtják templomainkat, leölik jószágainkat, megeszik gyermekeinket és stadionjainkban halomra nyilazzák futballistáinkat - a betelepítési kvóta ürügyén?

 

Vagy pedig most csendben maradnak, és várják hogy a Fideszt végleg maga alá temesse a korupció. Esetleg egy szimbolikus népszavazással tudnák ébren tartani a zárt sorokban meneteléshez szokott szavazóbázisukat, egyben utalna a Jobbik új irányvonalára:

Egyetért ön azzal, hogy a Feszty körképen a honfoglaló magyar vezérek ruháját fessük át öltönyre, nyakkendőre és üvegzsebre, a kép alján (majdnem azt írtam, hogy a szélén) pedig fessünk egy honfoglaló elszámoltatási bizottságot, amely épp a vezérek által a honfoglalásra fordított összeget könyveli el hiánytalanul.

 

A korrupció persze a kispártokat is érdekli - ha már kihagyták őket,ne lopjon más se. Végül is bármelyik párt kezdeményezhetné az alábbi érdést:

Egyetért ön azzal, hogy adóztassuk meg a korrupcióból származó jövedelmet?

 

Az LMP persze továbbra is új rendszerváltásban gondolkodik, ők felette állnak a rendszernek. Ehhez már szinte minden megvan egy kivételével: a választók bizalma. Az LMP tehát egyetlen kérdésben érdekelt, hogy valóban más lehessen a politika:

Egyetért ön azzal, hogy a Lehet Más a Politika párt 2018-as parlamenti választásokon elért eredményében a tizedesvesszőt egy helyiértékkel jobbra tolja a választási bizottság?

 

A végére hagytam azt a pártot, amelyiken a legtöbbet tudok nevetni, ez a Munkáspárt. Nem ide tartozik, de láttam a Május elsejei Munkáspárt programot: Reggel gyülekező valahol Pesten. Beszédet mond Thürmer Gyula. Séta a Népligetbe. Megérkezés, beszédet mond Thürmer Gyula. Majális. Emberek, hát nincs két, azaz kettő nyomorult munkáspárti politikus, aki beszédet tudna tartani? Úgy tűnik a Munkáspártnak nincs is olyan receptje, ami megoldaná a mai helyzetet. Hihetetlen, de a szlogen a régi: világ proletárjai egyesüljetek. Nem is várnék más népszavazási kezdeményezést:

Egyetért ön azzal, hogy építsünk egy időgépet, és Thürmer Gyula utazzon vissza 1936-ba, hogy Magyarország felvételét kérje a Szovjetunióba? És ha már ott van, fogná a kis  Gorbacsovot, elcipelné a moszkvai pártház elé, ahol bucira pofozná a fejét, hogy az élete végéig elkerülje még a kommunista párt környékét is.  

Én kérek elnézést, nekem kellemetlen.

 

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

1 komment

Címkék: népszavazás abszurd Fidesz magyar ellenzék

Nekünk épül az ország...

2016.05.11. 16:02 outisz

Örömmel olvasom, hogy a Központi Statisztikai Hivatal ismét az országot, és ezáltal engem, közepesen levegőnek nézett állampolgárát szolgálja. Emberek, megszüntetjük a szegénységet. Sokan mondták már ezt, jaj istenem, de sokan… drága világtörténelmünk utóbbi szakaszában aki nem így kezdte, az inkább bele se kezdett! (Bár ha belegondolunk, faramuci módon talán pont azokkal volt a legnagyobb baj, akik éppen így kezdtek neki a nagy világmegváltó délutáni foglalkozásokhoz.)

Azért a KSH sokat tanult a múltból. Sokan belebuktak abba, hogy a szegénység helyett csak a szegényeket sikerült eltüntetni, vagy a közéletből, vagy a föld felszínéről - hát nem lehet minden diktátornak ugyanannyira véres a keze, na. De mi ezen már túlléptünk, mi ezt már meghaladtuk. Csak ámulok azon, hogy a KSH bejelentette, változtatni óhajt a számítási módszerein, mert túl sok a szegény. Ennyi. Éhes vagy? Ne legyél. Vagy legalábbis ha már reggeliztél - teszem azt tegnap reggel -, akkor voltaképp te már nem lehetsz 100%-ban éhes, esetleg ha úgy 50%-ban. Na most, ha elmúlt 11, de még nincs dél, akkor azért vagy éhes, mert még nem ebédeltél, és nem azért, mert nem reggeliztél… egyáltalán nem mindegy, innen már jó ha csak 25%-ban vagy éhes, ami ugye ebéd előtt inkább csak étvágy érzete, nem éhség, ugyan már… Hát minek építenénk stadionokat, hogy halljuk egymás gyomrának korgását? Csak azt nem értem, az a sok hüly… bocsánat, tehetségtelen, ortodoxiába fulladó nyugati ország miért küszködik még a jóléti államok alulról jövő felépítésében, tudniillik úgy, hogy aki éhes azt - többnyire - megpróbálják jóllakatni. Ja, persze, tudom már. Mert ott vannak még választó polgárok, és nem csak szavazók. Mert a zsivány, vadkapitalista angolok, németek, amerikaiak, akárkik vannak olyan aljas, elvtelen és gerinctelen senkik, hogy foggal körömmel ragaszkodnak ahhoz a pénzhez, ami az övék. Gusztustalan harácsolás ez, hogy minden adófillérjükért úgy jajgatnak, mintha fogukat húznák, és a közpénzre nem átallanak úgy tekinteni, mintha az az ő pénzük lenne, amiből az ő országukat finanszírozzák. Jó hogy nem már ráhímeztetik a nemzeti lobogóra, hogy sponsored by John Smith. Szörnyű, nem? A közpénz ilyen fertő, kizsákmányoló helyeken elveszíti közpénz jellegét, és mindenki úgy tekint rá, mintha az övé is lenne, és ha lopnak, akkor úgy érzi tőle is lopnak, ha pedig hazudnak, akkor úgy érzi neki is hazudnak, az ő pénzéből hazudnak. És ha egy állami szerv hazudik, fel vannak háborodva, hogy az én pénzemből ezt ne... Pfuj, pénzközpontú, kapitalista söpredék.

Bezzeg nálunk. Ha a KSH azt mondja, sok a szegény - és nyilván nincs pénzünk etetni a szegényeket, horribile dictu költeni a gazdaságra, felzárkóztatásra (azért az alapjövedelemmel, meg a hasonló hülyeségekkel hagyjatok békén), oktatásra - hát valamit tennünk kell. Nem is értem, miért nem hozzák törvénybe, hogy mától szegénynek nevezzük a társadalom legszegényebb 10%-át. Nem kellene itt csűrni csavarni, kész. A többi lehetne a középosztály, úgyis azért jajgatnak, hogy ilyen meg nincs. Ezután pedig, ahogy fogy az ország lakosainak száma, úgy fogyna évről évre a szegények száma is. Ennyire egyszerű! Kádár beájulna. Mi pedig tapsolunk hozzá. Ha esetleg kevesen tapsolnának, a KSH majd megváltoztatja a módszereit, és az ökölbe szorított kézzel való hadonászást is tapsolásnak fog minősülni. A végén pedig megjutalmazzák a vezetőket, néhány strómant, hogy ím, milyen szépen sikerült megcsinálni a statisztikákat: nincsenek szegények, és nincsenek elégedetlenkedők. A tények azonban - még mindig - makacs dolgok, elvtársak. Bocsánat, polgártársak. Bocsánat, bűntársak.

Az unortodoxia diszkrét, öntömjénező éteri fellege lassan matériává válik. Mondhatni, valósággá válik, igen, itt a Földön. Talán a Kárpát-medence vonulatai azok, amelyek hatására a felfelé szálló éteri unortodoxiából kicsapódik a java, és visszacsorog ide, a nyakunkba. Nem kell kiabálni, én is érzem ám hogy büdös, csak félek, hogyha még jobban csapkodok, még több ömlik a nyakamba. Sose lehet tudni, holnap kit akar megmenteni a kormány… saját magától. Én a következő lépésben a nemzeti konzultációt is a KSH berkein belül folytatnám. (Csak egy dologra figyelnék oda. A leveleket  sokkal finomabb papírra nyomtatnám, három rétegűre, hogy az is fel tudja használni otthon, aki nem akarja visszaküldeni.) A fárasztó kérdezések, meg propaganda anyag helyett eleve csak a válaszokat küldeném ki, és egy rövid bemutatót, hogy a KSH milyen számítási módszerekkel érte el a kívánt eredményt, de ez pusztán a hogyan készült műsor rajongóinak szólna, nem lényeges...

Látva a magyar társadalom rezignáltságát, szerintem már csak egy fontos kérdésre kellene választ adni. A következő nemzeti konzultációban egy A4-es lapot küldenék ki, az alábbi feladattal. Kérem, nyissa ki a száját a lehető legnagyobbra. Még nagyobbra, fog az menni. Még egy kicsit. Nyomja a laphoz a száját, majd ceruzával, vagy tollal rajzolja körbe az ajkai körvonalát a papíron. Köszönjük.

Hogy miért? Jó lenne már tudni, mi az a legnagyobb dolog, ami még belefér a szánkba, végre a kormányzat sem aprózná el magát. Persze úgy 25%-ot rá kellene számolni, mert éles helyzetben mi magyar polgárok mindig többre vagyunk képesek.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

2 komment

Címkék: cinizmus abszurd szegénység ksh államhatalom nemzeti konzultáció outisz

Vagy kvóta, vagy Schengen - a kettő együtt nem megy

2015.11.28. 15:22 timargabor

Pár hete folyamatosan visszatér, hol érvként hogy fenyegetésként az a fordulat, hogy a kvótarendszert megtorpedózó országok kimaradhatnak Schengenből, és nekik ismét visszaáll az ellenőrzés az Unió belső határain vagy azok egy részén. Legutóbb pl. a HVG-n jelent meg ez a hír, amelynek forrása most épp a holland pénzügyminiszter, de kis kutakodással számok nyugat-európai vezető hasonló kijelentéseire bukkanhatunk.

Én ezt az egészet viszont nem értem, és három percre tegyük félre, ki "bevándorlásellenes" és ki "migránspárti", azt pedig pláne, hogy ki hogy viszonyul a magyar belpolitikához. Én ezen árukapcsolásban mindezektől függetlenül komoly logikai bukfencet látok:

Mi is Schengen? Elvileg az, hogy a schengeni övezet országainak polgárai (ez kb. az Unió mínusz Egyesült Királyság, Írország, Románia, Bulgária, Horvátország, Ciprus, plusz Norvégia, Svájc, Izland Lichtenstein) az említett országok területén belül határellenőrzések nélkül mozoghatnak. Ebből legtöbbször az marad meg a fejünkben, hogy nincs határellenőrzés, az viszont, hogy ez a főszabály csak az érintett országok polgáraira, és az ide vízummal rendelkezőkre igaz, már nem. Pedig így van, másokra, így a menekültekre/migránsokra nem vonatkozik ez a jog most sem.

Forrás: BBC

Ez pedig már önmagában hordoz egy nehezen feloldható gyakorlati dilemmát. Ha a szabad mozgás nem vonatkozik mindenkire, aki itt van, akkor akire nem vonatkozik, azzal hogy tartatom be, mármint határellenőrzés nélkül?

Ez már most is dilemma. Egy ilyen rendszer akkor stabil, ha a határán megoldom, hogy csak az jöjjön be, akit beengedek - és az mehet bent bárhová. Most attól inog a rendszer, hogy százezrével jönnek be a migránsok, miközben nekik rögtön regisztrálniuk kell, ujjlenyomattal, mindennel, és utána is csak külön papírokkal mehetnek más országokba. Ha nincs határellenőrzés, akkor persze bárki bárhová, ha meg napi hétezren vannak, akkor meg kb. lehetetlen is az ellenőrzés (illetve ekkora létszámnál csak az "európai értékekkel" nehezen összeegyeztethető eszközökkel kényszeríthető ki).

Feltéve, de meg nem engedve, hogy megvalósul a kvótázás és "ez menti meg Schengent", az hogy működne a gyakorlatban? Valahogy beosztjuk, hogy Ali Rotterdamba, Ahmed Münchenbe, Iszmail Poznanba, Abdullah Karcagra. Jó, idáig megvagyunk. És mi fogja meggyőzni Iszmailt és Abdullahot, hogy a nem ellenőrzött határokon át két napon belül Stuttgart-külsőn legyenek? Semmi - hacsak nem lesz mégis valami kis határállomásocska, meg határőröcske, hogy ellenőrizze őket. Vagyis akkor mindenkit.

Ha olyan rendszert találunk ki, amelyben a belső mozgás A-nak szabad B-nek meg nem, akkor ez a rendszer nem fog működni. Eddig is csak azért működött, mert nem volt zavaróan sok a potyautas - most meg százezrével vannak.

Értem én, hogy nincs ötletük, és valamit mégis mondani kell az egyre elégedetlenebb német, svéd, holland választóknak. De ez rossz mondás, mert nem működik a gyakorlatban. Fenyegetni pláne kár ilyesmivel. Schengen akkor tartható fenn, ha minden jogosan itt-tartózkodó mehet belül, ahová akar. Szóval vagy ez, vagy kvóta.

És akkor a végére mégis egy kis politikai állásfoglalás: szóval akkor tényleg a kvóta az Unió megmentője?

KARD a Facebook-on

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

35 komment · 1 trackback

Címkék: Európai Unió Schengen menekültügy menekültkérdés

Jelentések...

2015.11.05. 11:47 outisz

...avagy Pintér elvt… bocsánat Pintér úr álma 2015, Magyarország

“A Bartók rádió logójából kimaradt a csöpögő adrenalin, és ez nem véletlen. Bősze Ádám nem egy morningsós Balázs, a számok, bocsánat zenéknél pedig néha tovább tart felolvasni az előadókat, mint maga a zene -- vezényelte, szerezte, játszották, szólózik, filharmónikázik, melyik mű melyik opusz melyik oposszumának hányadik részlete ésatöbbi -- zenére marad két perc. Nincs itt semmi látnivaló -- ha már épp egy rádiót említettem. Bősze Ádám mégis mintha mindig a nemzeti szó előtt köszörülné a torkát… Véletlen? Régóta itt van már, régebb óta, mint… mint mi.”

“A múlt héten békaembereket láttak úszni az árral -- tehát nyugatról! -- Budapesten. Talán véletlen egybeesés, hogy a kettős mérce blog takarítónője este a buszon arról panaszkodott, hogy kétszer kellett felmosnia a padlót a szerkesztőségben, mert csurom víz és hínár volt minden, ráadásul a fogason búvár ruhák lógtak.”

“Szaniszló Ferenc ma csak 2345-ször utalt a háttérhatalomra és Gyurcsányra, közben pedig mintha megbocsátóan vonta volna meg szemöldökét.”

“Bayer Zsolt ma venni akart egy túrórudit a folyosón álló automatából. A gép elnyelte a pénzét, erre azt morogta maga elé: Egy túrórudi nekem is járt volna abból az automatából. Na de melyik automatából?”

“A Magyar Nemzetnél a szerkesztő kihúzta a kisszinesek közül, hogy Simicska készül megvenni egy spermabankot, amelyet megvétele után rögvest szeretne átnevezni.“

“Az index szerkesztőségében valaki odament a közös kávéhoz. Felemeli a kancsót, üres. Sóhaj. Szétnéz. Főzni kéne, nyílván, más megoldás nincs. Hangosan: ki ma a soros?  Hoppá…. A soros. Az a soros? Mármint Soros. Jaj dehogy csakis soros, nehogy már magamra haragítsak valakit, soros, mint nemecsek, kis betűvel. Ú, de Nemecsek velünk van, ráadásul a vörösök intézték el, nem kéne egy mondatba keverni a sor..., izé Sor… á, inkább azt írom hogy ki főz ma kávét.”

“Ma a kívánságműsorban a következő hangzott el: Bogárka küldi Rákosra Vikinek, lesz maga juszt is az enyém. A hallgató a bogár fajtáját nem részletezte, sem pedig a rágcsáló… vagyis az ízeltlábú semmilyen egyéb tulajdonságát, személyi datait nem említette.”

“Az RTL Klub híradójában a következő hangzott el. Victor Ponta, román miniszterelnök  lemondott. Orbán Viktor a következő … vendége a Szlovéniában megrendezett stb... A Barátok köztben pedig elhangzott, hogy Magdi anyusnak a rezsicsökkentés miatt kellett meghalnia.”

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

5 komment

Szolgálati közlemény: ez a KARD nem az a KARD

2015.10.03. 21:01 KARD blog

Mai hír, hogy Magyar György ügyvéddel, Havas Henrikkel és másokkal tagjai közt első fórumát tartotta a "KARD egyesület".

Na. Hát annak ellenére, hogy a lassan 5 éve regisztrált és 2011. decembere óta posztokat közlő, az Index, a Mandiner, a Kapu, a Hírkereső és más portálok által rendszeresen szemlézett blogunk neve jogilag nem védett, mégis meglep, hogy az urak nem tudtak rólunk, vagy ha mégis, ez nem befolyásolta a névválasztásukat. Most mindenesetre abba a helyzetbe kerültünk, hogy kimondjuk:

Mi nem "ők" vagyunk, közöttünk semmilyen kapcsolat nincs, és az eddigi megnyilvánulások szerint nézetazonosság sem sok.

A Schmitt Pál legszebb napjait idéző tempó pedig nyilván nem is lehet baráti kapcsolat alapja.

Tisztelettel: a KARD blog szerzői közössége

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

7 komment

Címkék: elhatárolódás Havas Henrik KARD blog KARD egyesület Magyar György

Európa: most már érdemi döntés kell (tldr!)

2015.09.18. 06:29 timargabor

"Last time I was sober man I felt bad, worst hangover that I ever had" via

Az elmúlt napok menekültügyi fejleményei, így a német befogadóképesség megkérdőjeleződése, a görögországi útvonal áteresztőképességének növekedése, és az útba eső országok, elsősorban Szerbia, Magyarország és Horvátország egymás rovására meghozott egyéni intézkedéseinek a közösségre tett hatásai miatt égetően fontossá vált egy valódi érdemi, európai döntés meghozatala menekültügyben. Nem a semmire nem alkalmas "kvóta vagy nem kvóta" idő- és energiapazarlásra gondolok, hanem annak az eldöntésére: kell ez nekünk vagy nem kell? Ez ugyanis az eldöntendő kérdés, minden más ebből levezethető. A kérdés összetettsége miatt előre is bocs a hosszért.

Erre pedig nagyon nagy szükség van, mert a teljesen más körülményekre tervezett közösségi jogi keretek eltérő értelmezése gyorsan erodálja magát a közösséget, az Uniót is. Mert mi is történik most:

  1. Részben eredetileg háborús körülmények elől menekülve, részben gazdasági előnyök, a jobb élet reményében az év elején havonta 10-20 ezer, mára inkább havi 150 ezer ember áramlik folyamatosan Törökország felől elsősorban Németország irányába.
  2. Ezek az emberek Németországba (esetleg azon is túl) akarnak menni, a túlnyomó többségnek határozott elképzelése van a célországról. Elhagyják Törökországot Görögország irányába (ez a lépés a genfi menekültügyi konvencióval már nem indokolható, hiszen nem közvetlenül a háborús övezetből menekülnek), ott bekerülnek az "átszállító országokba". A görögök, makedónok, szerbek semmi mást nem tesznek, mint - a migránsok akaratának megfelelően - továbbítják őket Németország felé. Aztán jön maga az EU, Schengennel vagy anélkül (amihez Görögország is hozzátartozik, de hát a németek most szuttyongatták őket a föld alá, Merkel emiatt inkább nem szurkálja őket), tehát mindaz, ami még Ausztriáig, a másik klasszikus tranzitországig útban van. A magyar kerítés megépítéséig ez az út Budapesten át vezetett, pár napja a horvát-szlovén irány alakult ki, de már most látszik, hogy ez is tele lesz konfliktusokkal. Itt az uniós országokban a szabályok szerint mindenkit regisztrálni kellene, és innen nem is mehetnének tovább. Igen, a szigorúan vett EU-jog betű szerinti betartása esetén azonnal el kell kapni, regisztrálni kell, ujjlenyomatot venni, és elhelyezni, vele valamit csinálni - be nem zárhatom, de a schengeni utazási könnyítések sem vonatkoznak rá. Ez ilyen létszámú, nem együttműködő ("we want Germany") tömeggel nem valósítható meg. Nálunk sem valósult meg - ezért épült a kerítés - és a horvátoknál sem. A horvát helyzet fényesen bizonyítja, mennyire alulméretezett az unió kvóta-terve: a horvát "kvóta" többszörösére tehető elhelyezési kapacitásuk egy nap alatt betelt.
  3. A németek maguk sem tudják, mit akarnak. A bajorok a francba kívánják az egészet, legszívesebben minden eszközzel lezárnák a határt. A szövetségi kormány határellenőrzést vezet be, de továbbra is gyakorlatilag bárkit beenged, legfeljebb megpróbálkozik a regisztrációval (ujjlenyomat-vétel), és azon tűnődik, hogy milyen jogi eszközökkel kerülje el, hogy az egész áradat a nyakán maradjon. A tranzitállamok (tehát mindenki, aki a törökök és a németek között van) meg árgus szemekkel figyelik, mikor nyomja padlóig a féket Németország, nehogy a már útra keltek meg őrajtuk maradjanak. Ebbéli igyekezetükben mindent elkövetnek, hogy ezt elkerüljék (a magyar kerítés éppúgy erre tett kísérlet, mint a szerbek olajozott buszos szállítási rendszere), és ezt máshogy nem is tudják megtenni, mint egymás rovására. Ha a magyar kerítést épít, akkor a szerb nem a magyar hanem a horvát határra irányítja a buszokat, ha a horvát nem bír az áradattal a Szerémségben, a baranyai határára kéri őket, ahonnan kerítés nélkül elérhető Magyaroroszág.
  4. És közben folyamatosan, napi szinten cseszegetjük egymást, mintha mi lennénk minden baj okozói. A románok, a horvátok, szerbek a magyar "embertelenséget" kommunikálják kormányszinten, mi cserébe - teljesen feleslegesen és súlyos hibát elkövetve - külügyminiszterünk által Horvátországot gyalázzuk olyan dolgokért, amelyről egyrészt nem tehetnek másrészt együtt kéne megoldanunk. A balkáni útvonal országai, minket és az osztrákokat beleértve a német/európai döntésképtelenség miatt, részben saját történelmi hagyományainkat felelevenítve egymást kezdjük rágni.

Az alap-problémát én a következőben látom:

Növekvő trendet mutatva, most havi kb. 150 ezer ember érkezik az EU-ba úgy, hogy nem tudom, kik ezek. Egy részük kibombázott szír, akik megelégelték a törökországi táborok kilátástalanságát, egy részük a tálibok elől menekülő afgán, akik inkább Németországban élnének mint iráni vagy török sátortáborban. Aztán jönnek Bangladesből, a szubszaharai Afrikából, egy részük tényleg háborús zónából, de a többi is valami, a mi szemünkkel elég borzalmas helyről. Esetleg vannak köztük kevésbé jó fiúk is (akik pl. nemcsak a németeknek, de a dánoknak, svédeknek, finneknek sem adnak ujjlenyomatot, esetleg nem azért teszik, mert már nyilván vannak tartva, és nem a faszagyerekek közt?) Jön ez a massza. És mit tegyünk vele? A szabályok szerint egyenként, darabra el kell dönteni: a bonyolult nemzetközi, uniós és helyi szabályok értelmében milyen védettségi státuszra jogosult, illetve jogosult-e bármire is, aki pedig nem, azt visszavinni, ahonnan jött. Ez a nagyon emberi jogi szemléletű szabályrendszer úgy-ahogy működött napi 300 érkezőnél (de legalábbis a működésképtelenség nem volt látványos), és a horvát határon levő Tovarniktól Röszkén át a bajor Freilassingig mond látványosan csődöt napi 3000 felett.

Itt egy "A vagy B" típusú döntést kell meghozni, nem maszatolható a dolog tovább. Darabra nem tudom leellenőrizni, kikből áll ez a massza, egységes döntést kell hozni: alapértelmezésben minek tekintem őket MINDET? Háborús menekültnek vagy gazdasági migránsnak?

Az "európai humanizmus" meg a "polkorrektség" alapján látatlanban mindegyik szegény kibombázott aleppói szír, aki a halálból menti magát és családját, és ha csak egy ilyen is van, akit esetleg elutasítunk a hozzájuk csapódó, az ő szerencsétlenségéből magának jobb életet kovácsolni akarók közt, nem tehetjük meg, hogy visszautasítsuk: tehát mindenki jöhet.

Ennek ellenkezője mindaz, amire a hatályos EU-jog és intézményrendszer (tehát a "menekültként nem mehetsz országok közt" Schengen és a "belépési ponton regisztrálj és maradj" Dublin) épült: látatlanban mindenki gazdasági migráns - tehát vízum nélkül senki nem jöhet -, a kivételek igazolhatják magukról, hogy nem azok, és jöhetnek.

Az európai "humanizmus" áll tehát szemben az európai jogrenddel. Mondom, ez a szembenállás napi 300 érkezőig nem tűnik fel, alapvetően azért, mert a jogrendet nem tartotta be senki, se mi, se az osztrákok, se a németek. A 300-ról 3000-re növekedés oka alapvetően ez, és kezdetben nem is volt ugrásszerű a növekedés, tehát külön döntés nélkül ragadtunk benne a "mindenki jöhet" gyakorlatába.

Dönteni kell tehát ebben, és a kvótásdira nem azért vagyok mérges, mert ígyazunijó meg úgyazorbán, hanem azért, mert erre a legfontosabb kérdésre: mindenki jöhet vagy senki? - nem ad választ, elsősorban Németország nem. EZT DÖNTSÉK MÁR EL, mielőtt a tutyimutyiságuk - és a saját kisszerűségeink - miatt szétmegy Európa, ahogy egymásnak lapátoljuk az áradatot.

Ha úgy döntenek, hogy ÁLLJ, akkor kell egy érkeztetőpont valahol a török-görög határ környékén (Izmirt tudnám javasolni), ahová a kibombázott aleppói odamehet, igazolhatja, hogy ő az és a családja is, megtudja, hogy egy, teszem azt, ezek után nyugodtan életbe léptethető kvótarendszer alapján neki az észtországi Parnut dobta a gép, indulhatunk-e? És ehhez a döntéshez kell egy "magyar típusú" határzár és határvédelem, vagy a görög-török, vagy a görög-makedón határon, utóbbi a görögöknek nem jó, de fizikailag könnyebb.

Ha meg úgy döntenek a németek, hogy befogadnak mindenkit (vagy nem döntenek sokáig sehogy, ami ugyanez), akkor viszont nagyon kérem őket, hogy - a józan ész és a balkáni béke jegyében - ugyanott, a görög-török határ térségében béreljenek egy kikötőt, és indítsanak napi 3000 fős kapacitással hajójáratot Hamburgba és vigyék el maguknak. Lehetőleg addig, amíg erre a lehetőségre a csempészek nem gyűjtik össze a tőkét.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

25 komment · 1 trackback

Címkék: Európai Unió menekültügy menekültkérdés

Menekültválság: vannak tervszámok az európai tervhez?

2015.09.02. 06:30 timargabor

Kavarog rendesen az utóbbi napokban a menekültválság: Merkel minden szírt befogadna, de aztán azt mondja, ez így félreértés, mehetnek is a vonatok tőlünk nyugatra meg nem is, a menekültügyi főbiztos nem érti, miért nem engedjük ki őket, az osztrákok pedig (a jelenlegi EU-joggal összhangban) azért bírálnak, mert kiengedjük, miközben húszezer tüntető várná őket tárt karokkal Bécsben. A többi nyolcmillió osztrák véleményéről nem tudunk.

Az ilyen kavarodásról egy dolog biztos: hogy nem vezet optimális megoldáshoz - amelynek jellegéről nem mellesleg nagyon megoszlanak a vélemények. Biztosan lesz pár héten belül egy európai csúcs-konferencia erről, és nagyjából biztos, hogy ez egyfajta nyugat-keleti ellentétet fog hozni: az unió befogadáspárti régi és a migrációt elutasító újabb tagjai között. Az eddig megfogalmazott szinte egyetlen terv - a német - kötelező befogadási kvótákat javasol, másfél hónapja ránk pl. a befogadottak 1,57%-át szabták volna befogadandó kvótának.

Ha én lennék valamely új uniós tagország (pl. Magyarország, Szlovákia vagy Lengyelország) egy képviselője e csúcson, én egy kérdés egyértelmű megválaszolásához kötném ennek egyáltalán a megfontolását is:

Mennyi a tervszám? Mekkora menekültlétszám befogadására készül a terv?

keep-calm-and-guess-the-number.jpg

Számomra egész egyszerűen hihetetlen, hogy ez az alapvető kérdés még komolyan nem merült fel, miközben minden, ehhez képest másodlagos és harmadlagos részproblémával hajlandók vagyunk egymásnak esni, mi, európai szövetségesek. És most tegyük félre, hogy "ki a felelős", és azt is, hogy ha a németeket célozza a migránsok többsége, akkor miért rekesztjük meg őket az EU-jog erejével a határállamokban, és azt is, hogyan verik az unió gazdag mag-államai a dublini protokollal mint csalánnal a határállamok ivarszerveit. Csak ez a kérdés: milyen létszámra tervezünk?

Tudtommal eddig ez a szám a kétmillió körül alakult, azon az alapon, hogy van egy becslés, hogy ennyi ember tudja a válságövezetekben finanszírozni az utat. Hagyjuk most azt is, hogy ezt a számot én elképesztő alulbecslésnek tartom, és azt is, hogy a szám változik annak függvényében, mit nyilatkoznak a németek és a franciák "európai szándék" címszó alatt, vagy hogy a közösségi média információmegosztó funkciója miatt egyre olcsóbban szervezhető az út. Tegyük ki az asztalra a számot. Kétmillió? Ötmillió? Tíz? Ennek az 1.57%-a a lényeges nekünk. És lényegében az egész a németeknek, úgyis ott köt majd ki nagyjából mind, mihelyt vonatkoznak rájuk a schengeni jogok. A választóknak, az európai polgároknak joguk van tudni, pontosan miről is folyik az egyezkedés.

És persze még valami, ami hasonlóan fontos: meg kell mondani azt is már most, hogy mi is van akkor, ha a tervszám bukik, és a megvalósult bevándorlás kombinálva az aktuális bevándorlási ütemmel bármikor is nyilvánvalóvá teszi a tervszám tarthatatlanságát. Politikát vált-e akkor az Unió? Változzon-e akkor az "elosztás"? A terv része kell legyen egy ilyenkor kötelezően, előre megállapodottan megvalósítandó automatizmus is, amelyben már az "alulbecslők" felelőssége is megjelenik. És ha ez is megvan, beszélhetünk a konkrét "hogyanokról" is.

Elismerem, nem könnyű kérdések, de ha nem akarunk nagyobb bajt, beszéljünk ezekről őszintén és mielőbb. Ha mindig csak azt nézzük, hogy az adott pillanatban mi a legkönnyebb, leginkább konfliktusmentes megoldás, akkor hosszú távon akkora bajba tornászhatjuk magunkat, hogy a fal adja a másikat.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

61 komment

Címkék: migráció Európai Unió menekültügy menekültlétszám

Európai menekültválság: egy hiányzó válasz

2015.08.31. 06:30 timargabor

Tragédiák övezik a többszázezres népmozgást Nyugat-Európa felé, és általában a tragédiák azok, amelyek esetleg felrázzák a sokszor mocsárba süppedő vitákat, hogy mi is lenne a megoldás. Ám arról most sem érdemes vitatkozni, ki a felelős 71 ember szörnyű kínhaláláért, ezúttal nem egy mediterrán lélekvesztőben, hanem egy magyar rendszámú teherautó rakterében Ausztriában. A tragédiák oka leginkább az, hogy Európa nem, mostanáig nem döntötte el, hogy pontosan mit és hogyan akarna tenni napi többezer érkező emberrel.

Merkel válasza, hogy Németország minden Szíriából érkezőt befogad, a "mit" kérdésére egyfajta válasz (hogy ebből mi lehet, azt most hagyjuk), de a hogyan, az még mindig meg nem válaszolt kérdés - pedig a tranzitútvonalon érintetteket, így Magyarországot ez foglalkoztatja leginkább. Nálunk jobban már csak az úton levő tíz-, esetleg százezreket.

Létesüljenek befogadópontok, ahol eldőlhet, menekültstátuszt kaphatnak-e az érkezők. Ezt a javaslatot mi is megfogalmaztuk jópár hete, most a német alkancellár javaslatában köszön vissza. Mintha a magyar kormány is valami hasonlóban gondolkodna. Két generális kérdés nincs azonban megválaszolva ezen "befogadópontok" körül, ami nélkül pedig a projektbe sem szabad belevágni, hiszen az világos, hogyan telnek meg az ilyen táborok, de valahol "ürülniük" is kell:

  1. Ki és mit csinál azokkal, akik megkapják a befogadóponton a menekült-státuszt?
  2. Ki és mit csinál azokkal, akik viszont nem kapják meg?

Az első kérdésre ma úgy-ahogy megvan a válasz: megmondják, hová szeretnének menni, és odavisszük őket. Angliát nem mondhatják, oda nem engedik be őket, a Csatorna meg nagyon keveseknek átúszható csak. Az érkezők láthatóan Németországba, esetleg a franciákhoz, svédekhez igyekeznek, ők a befogadás bajnokai, nyilván be is fogadják őket. Persze az már most eszükbe jut, hogy fogadjanak be mások is, de ezt egyrészt nem lesz egyszerű keresztülvinni (idegen testrésszel csalánverés minősített esetéről lenne szó), másrészt az annyit hangoztatott európai jogokkal is ellentmond, mert hát beírhatom én Ali papírjaiba, hogy Csengersimán, Radomban vagy Zsolnán lakik, ha már beengedtük, kb. oda megy, ahová akar. Itt a feladat "csak" annyi lenne, hogy szervezzük meg a menekültek eljutását a céljukhoz a leggyorsabban és legkényelmesebben, a lélekvesztőkön hajózás, a kirablás és a teherautóban heringként megfulladás veszélye nélkül.

"Germany, help us" (Index/Dombóvári Judit)

De a második kérdés: ez a legnehezebb, szinte lehetetlen pont, ebben ugyanis az "európai értékrendet" követve nagyon súlyos morális ellentmondások vannak. Mostanában napi 2000 vagy még több érkezővel kalkulálhatunk csak a szerb-magyar határon. Utasíttassék el csak a negyede: napi 500 ember. Velük pontosan ki és mit fog csinálni? Ezt kell eldönteni, és nem nekünk, hanem Merkelnek, Junckernek, Hollande-nak és Fabius-nek, meg az összes európai vezetőnek együtt. Ugyanis azt a napi 500 embert akarata ellenére kell visszavinni valami olyan helyre, ami a mi mércénkkel mérve igencsak förtelmes, még ha az életük ott nincs is közvetlen veszélyben. Erőszakot kell velük szemben alkalmazni, mert maguktól, többezer kilométeres út után erre nyilván nem lesznek rávehetők. Kitűnő fotótéma! ENSZ menekültügy, Amnesty International, nemzetközi bulvársajtó mind ezzel lesz tele. Ezt csak Európa közösen vállalhatja fel. Van is egy olyan sejtésem, hogy Németország nagy nyitottságában az "egyedileg nem dönthető el ennyi emberről a státusz megalapozottsága" mellett pont ettől a döntéstől és következményeitől való húzódozás is szerepet játszik. Amit Merkel mond most már, hogy "meg kell mondani nekik", az szükséges, de nem elég: vissza is kell vinni őket, maguktól nem mennek.

Amíg pedig ez nincs eldöntve, tehát hogy ki és hogyan viszi vissza őket: kedves magyar kormány, addig semmit ne építsünk a magyar határra, legyen az nyitott vagy zárt akármerre, mert mi egyedül nem vállalhatjuk fel se azt, hogy visszavisszük őket, se azt, hogy továbbengedjük, tartósan itt pedig nem szívesen marasztalnánk őket. Napi pár száz, mondom, és összeadódik. Nem jó megoldás.

A fenti kérdés: döntsük el minden érkezőről: igen vagy nem, és aki igen, mehessen (vigyük) oda, ahová igyekszik, aki nem, azt vigyük vissza de tényleg, ez a lényeg. Ehhez képest elvileg másodlagos, de gyakorlatilag nagyon fontos, hogy hol döntsük ezt el. A magyar-szerb határ erre nem jó, ahogy a szerb-makedón vagy a makedón-görög sem (könnyű kitörni, és akkor ott vagyunk mint most). Technikailag egy-két nagyobb görög sziget már szóba jöhet, vagy a törököket kellene megkérni vagy kifizetni, hogy csinálhassuk ezt ott, a tengerparton. Közelebb is van a "forráshoz", nincs is olyan hideg télen, hajóval könnyebb onnan nagyobb tömegeket elvinni, akinek nemet mondunk, kevesebb energiája vész kárba, és a visszavitel sincs annyira szem előtt. Egy következménye persze van ennek: kisebb az odaút visszatartó ereje: aki Magyarországig pl. a kevés pénze miatt nem vállalta az utat, Izmírig a negyedéből is eljut: és úgy nyilván a potenciális jelentkezők száma is jócskán emelkedne. Ám ha ilyen állomást, pl. a fenti kérdés meg nem válaszolása miatt nem csinálunk, akkor praktikusan mindenkiről Németországnak kell döntenie, Németországban. Az odavezető utat, a napi 2000 emberrel, nem lehet lezárni, nem sikerült a macedónoknak, és nem fog nekünk sem. Nem is kell megpróbálni.

De egyszer végre világos választ kell adni legalább erre az egy, nagyon kellemetlen kérdésre. A többi már könnyebb lesz. Az pedig, hogy a magyar parlament egyetlen pártja sem teszi ezt az alapkérdést a kommunikációja központi elemévé, számomra nehezen felfogható.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

99 komment

Címkék: Európai Unió menekültügy

Professzor doktori nélkül: a Batthyány Kör meghívja-e?

2015.08.19. 16:37 timargabor

Mocsai Lajost egyetemi tanárrá avatta fel az egyre inkább Schmitt-féle motor-üzemmódba visszaváltó köztársasági elnök úr - jegyezzük meg: a teljes felsőoktatási szféra "főnöke", Balog miniszter úr javaslatára. Nincs persze MTA doktori fokozata, meg valójában semmilyen se, leszámítva egy erősen vitatott hátterű debreceni díszdoktorságot. Pedig publikációi vannak, akár meg is próbálhatta volna.

Csak jelzem, a mi egyetemünkön ehhez azért lényegesen több kell. Nagyon sokkal több. Ha jól számolom, 13 évi oktatómunka a minimum, munkaköri alkalmazáshoz a Nemzeti Felsőoktatási Törvény értelmében is kötelező a tudományos fokozat (28. § (5) pont), de a gyakorlatban az akadémiai doktori cím is előfeltétel - amihez nemzetközileg is látszó tudományos kutatómunka sem árt. Mocsai mindezekkel nem rendelkezik, de - mint anno, 1990 előtt, a megfelelő elvtársak - mégis professzor lehet.

Kérdésem már csak egy maradt: ha a "konzervatív" kurzus ezt így gondolja jónak, akkor a Professzorok Batthyány Köre ugye már meg is hívta tagjai közé Mocsait? De legalább mondott róla véleményt?

Az pedig már az én véleményem, hogy egy országról fontos bizonyítványt állít ki, hogy a professzori cím rangját mennyire őrzi meg. És bár nem vagyok egyetemi tanár, ha az lennék, most kicsit lefokozva érezném magam.

 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

93 komment

Címkék: professzor egyetemi tanár professzorok batthyány köre Mocsai Lajos

Menekültügy: civilizációs kihívás Európának

2015.07.15. 06:30 timargabor

Őrnaszád a Földközi-tengerre: 300 millió euró - Műholdas, repülőgépes és hajós megfigyelőrendszer a Földközi-tengerre: évi 4 milliárd euró - Amikor a csúcstechnikád mutatja az 1000 fős menekülthajót közeledni Olaszországhoz, és fogalmad sincs, mihez kezdj vele: az élmény megfizethetetlen. Minden másra ott a bankkártyád.

Az európai identitás

Európa önmeghatározásakor előkerül két tulajdonság: keresztény és liberális. Utóbbit nem a hazai szitokszóként értem, "mindössze" úgy, hogy nem akar mást azért megölni, mert más a véleménye. Van némi gyakorlata a görög demokráciák és a római jog óta. Az összesített eredményt nevezhetjük akár humanizmusnak is. Az a lehetőség tehát, hogy a menekülteket bárki lelője, ezzel elrettentse a mögöttük sorban álló milliókat, komolyan fel sem merülhet. Ha ezt valaki megteszi, a mai értelemben vett európai identitását adja fel. Van egyébként ennek egy morálisan talán enyhébb, de azért szintén kemény oldala is. Nézzük csak meg az alábbi térképet: a termékenységi mutató világtérképét. A vörös és narancssárga területek népessége gyorsan nőne, és bőven meghaladja az adott területek eltartóképességét, így az áramlás a "zöld" régiók felé minden más folyamattól függetlenül is önfenntartó.

Ha ennek az útjába állunk, azzal bizony a szaporulat egy részét (kattoghatnak a fotósok gépei ezerrel: többségük pici gyerek) halálba küldjük. Ha ennyien helyben maradnak, abból vagy háború lesz, vagy járvány, de leginkább mindkettő. Nagyjából ez is a helyzet ott, ezért menekülnek. Ez persze eddig is így volt, csak Európa és a túlszaporodó régiók közt működött egy elég hatékony arab ütközőállam-rendszer végig a Földközi-tenger partján és a Közel-Keleten, Szaddam Irakjától Asszad Szíriáján, Mubarak Egyiptomján és Kadhafi Líbiáján át Tunéziáig, Algériáig és Marokkóig. Ezek innen nézve elég kemény diktatúrák voltak (én voltam még anno néhányban, turistaként vagy rövidebb ideig ott dolgozóként viszonylag élhetőnek látszottak, kicsit a 60-70-es évek Kádár-rendszerét idézték, mondjuk az alap-közbiztonság nagyon rendben volt). Aztán ahogy a nyugati beavatkozás és az arab tavasz (helyenként pedig a kettő kombinációja) ennek a rendszernek két kulcspontját, Irakot és Kelet-Szíriát, illetve Líbiát kiütötte, megindult az áradat: az előbbi irányból felénk, az utóbbiból Olaszország felé.

A dolog másik oldala, hogy bár egyenként minden migráns egy-egy személyes vagy családi tragédiát képvisel, ha ilyen sokan jönnek, az még egy Európa-méretű rendszerben is komoly működési zavarokat okozhat, hosszabb távon akár magát a rendszert is veszélyeztetve. Ez így együtt egy igazi civilizációs kihívás, esetleg csapda: gyilkolhatunk-e, akárcsak közvetetten is (migrációs stoppal ilyen sok embernek élhetetlen körülmények közt tartása), hogy megvédjük a rendszerünket, amely a gyilkosság tilalmán alapul?

Mit tehetne Európa ebben a helyzetben?

Először is fel kell ismernie a fenti kihívást és annak a súlyát. Hirtelenjében az utóbbi fél évszázadból biztosan nem tudok olyan civilizációs kihívást találni Európa számára, ami akár nagyságrendjében felérne ezzel. Ha az Unió csak a fele időt-energiát fektetné ebbe, mint a lehetséges következményeiben azért enyhébb görög válság kezelésébe, már nyugodtabb lennék. A felismerést pedig követnie kell a korlátozás, szabályozás szándékának, eszközei megtalálásának. A legelső, hitelkártyás "poénban" leírt helyzetre: jön a migránsok hajója 1000 emberrel, mit tegyek vele? - vagy tudnom kell a választ, vagy el kell érjem, hogy a szituáció ne következzék be.

A probléma alapjait azzal lehetne megfogni, ha a Szaharától délre fekvő afrikai és a közép-keleti térség irreális termékenységi rátáját csökkenteni lehetne. Ha erre van valakinek ötlete, szóljon. Az ebolának és társainak sajnos van, na nem a termékenységre de az ellentétére.

Harmadsorban valahogy fel kell éleszteni az arab ütközőállam-rendszert. Hát ez nagyon drága dolog lesz, és lényeges, hogy a katonai erő itt nem sokat számít: nem igazán tudok példát arra, hogy egy demokráciateremtést próbáló nyugati katonai beavatkozás az arab világban a korábban meglévőnél élhetőbb társadalmi berendezkedést hozott volna. Jobb volt Kadhafi Líbiája az ott élőknek mint az Iszlám Állam káosza? Jobb volt Szaddam vagy Asszad diktatúrája a tömeges lefejezéseket szállító, az egyetemes (köztük az iszlám) kultúra örökségét szándékosan pusztító "államvírusnál"? A választ döntse el mindenki, de szerintem nagyon is. Eddig, ha belenyúltunk erővel, a vége rosszabb lett. A helyreállítás legnyilvánvalóbb útja elég bátor: tárgyalni az Iszlám Állammal. A minket is érintő irányban a kulcs Törökország: velük kell megállapodni a migránsok visszatartó erővel is bíró kezeléséről, és ez sem lesz olcsó. Figyelem, kedves humanisták: ez is gyakorlatilag az erőszak exportja (ahogy az volt az utóbbi 30 évben is), őrizze más az útvonalat, mindegy hogyan, addig se nekem kell erőszakoskodnom.

A következő lépés a menekültáradat logisztikájának kiiktatása. A bevándorlóhajók (nem a bevándorlók!) kivonása a forgalomból, esetleg a kikötők ellenőrzése. Az embercsempész bandák kiiktatása pedig kőkemény titkosszolgálati feladat.

Aztán persze kezelni kell a saját határt is. Pillanatnyilag a humanista elveknek rendelünk alá mindent: mivel minden migránst lehetséges tényleges menekültként kezelünk (tehát akit hazájában, már ha van még ilyen, létében, méltóságában fenyegetnek - ne felejtsük a fenti térképet: ez mind-mind következmény), nem küldünk el mindenkit a zöldhatárról vissza, ahonnan jön. Nem hallottam olyan hajókról sem, amelyek azokat vinnék vissza Líbiába, akiknek a menekültkérelmét elutasították.

Meggondolandó, hogy a határátkelőkön, de a dolgot megkönnyítendő, még akár Afrikában és Törökországban érkeztető pontokat állítsunk fel. Itt - egységes EU-politika hiányában - minden uniós tagállam megjelenne egy pár fős hivatalnok-különítménnyel. Az érkezők megjelölik, melyik országban kérik ügyük elbírálását, és annak az országnak a képviselői ott helyben elbírálják a kérelmet, mondjuk pár nap alatt, addig az érkező és családja az érkeztetőpont melletti tábor vendége. Akit az illető EU-tag ország képviselői elfogadnak menekültnek, már mehet is a célországba, rendes hajón vagy repülőn, fulladásveszély-mentesen. Akit meg nem, annak vissza kell mennie. Humanisták, figyelem: ez lehet, hogy erőszakos fellépést igényel. A zöldhatár viszont innentől zárva - tessék a határátkelőkhöz fáradni - a menekülthajók utasait pedig vissza lehet vinni Afrikába, egy ottani érkeztető pontra.

Nem működik, ugye? Persze, hogy a migránsok 99%-a Németországot, Franciaországot, Skandináviát vagy a Benelux-államokat jelölné meg célként (ahogyan ma is), így ezen államok humanista közvéleménye elég gyorsan - a mostani helyzetnél mindenesetre sokkal gyorsabban - felmérhetné, hogy havi hány embert is tud befogadni, az EU kevéssé célzott "határállamai" pedig kikerülnek a szórásból. És mihelyt kiderül, hogy X országnak sok a havi 10000 fő, szólnak az érkeztető pontokon levő embereiknek, hogy "kevesebbet", és menne a licit lefelé. Vissza az első ponthoz: foglalkozzon már Európa ezzel egységesen és rendszerszinten.

És akiket befogadunk

Ez a következő nehéz pont, ahol megütközést fogok kiváltani sok liberálisnál. A menekült azért menekül ide, mert élni akar. Mi viszont azt szeretnénk, ha Európa az unokáinknak is nagyjából a mai, a római jogon, a liberális tolerancián alapuló és a keresztény értékeket tiszteletben tartó társadalom hazája lenne. Az érkezők egy része azonban nyilvánvalóan nem ilyen.

Megint civilizációs kihívás. A "vallásszabadság" Európája kérheti-e az iszlám menekülttől, hogy rendben barátom, befogadunk hogy ne öljenek meg otthon a hittestvéreid, de itt semmi sária, semmi dzsihád, és hát a mecsetépítés sem biztos, hogy preferencia itt? Kérheti-e, hogy tanulja meg a nyelvet? Mondhatja-e neki, hogy ugye Te sem akarod, hogy az ükunokádnak innen is menekülnie kelljen begőzölt fanatikusok elől? Erre ma a humanisták nagy része valamiért (majd kommentben megmondják, miért) rávágja: nem kérheti. Akkor viszont javasolt lenne ehhez szabni a kvótákat, mert mi sem szeretnénk, ha az ükunokánknak kellene mennie.

(Kis kitérő: a "vallásszabadság" Európában nagyrészt olyan filozófiai környezetben alakult ki, ahogy ez azt jelentette: szabadon választhatsz a keresztény vallás egyes válfajai, illetve később az ateizmus között. A most befogadott iszlám menekülők vallása azonban teljesen más: vallási ügyekben elég rövid a türelme. Egyáltalán nem lelkesít, ha a túlzsúfolt debreceni tábor szerencsétlen lakói tiltakozásképp kórusban "Allah akbár"-oznak. Bocsánat, tényleg nem lelkesít, szólt az itt 150 évig.)

Konklúzió

Kedves Európa! Tessék megnézni fent azt a térképet! Amíg ennyire nincs az embereknek gyerekük (igen, tudom, mindenkinek joga van megválasztani az életformáját, akár gyerek nélkül, bla bla bla), akkor abból ez lesz, és akkor hosszú távon bármit csinálunk, ez nem nyerhető. Nálunk ez még sokkal inkább igaz, mert mi félmillió magyart elengedtünk/kitoltunk Nyugatra. Az öregedő, gazdag társadalmaknak hosszú távon a történelem kevés babért adományoz.

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és nem maradsz le a későbbiekről sem:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

82 komment · 1 trackback

Címkék: humanizmus Európai Unió menekültügy menekültkérdés