A KARD a Facebookon

Hirdetés

Látogatók

free counter

Őket ajánljuk

Hírfolyam

Friss topikok

  • Blogger Géza: @dr kotász: Szerintem ha valaki eleve ellenségének tekint bármilyen állami intézkedést, az vagy eg... (2014.04.23. 11:25) Csak a Fidesz
  • borzimorzi: @Késes Szent Alia: Tudod, mit, igazad van. Nem fogok itt kiselőadást tartani a kiszivárogtatás mód... (2014.04.18. 16:32) Putyin figyelmeztet - mi lehet az európai válasz?
  • timargabor: @tesz-vesz: a sztorihoz az tartozik hozzá, hogy a megszállás előtti Horthy-rendszer igyekezett tom... (2014.04.15. 10:47) Emlékmű-gumicsont
  • alte trottel: @MSZP Afrika Korps: Pedig tényleg nem lehetetleníti el... Csak az odajutást, és a szavazóhelyiség... (2014.04.03. 20:02) Életüket és vérüket - de szavazatukat nem!
  • borzimorzi: @Peszt Lajos: Köszi! Remélem, többen is elgondolkodnak rajta... Üdv: b (2014.03.23. 21:15) Vita

Elérhetőség

A KARD blog

e-mail: kard.blog@gmail.com

Facebook: A KARD

Twitter: @KARD_blog

kard2.jpg

Csak a Fidesz

2014.04.16. 06:47 outisz

Hajrá Magyarország!

 

Sikerült! Megcsináltuk! Megtartottuk! Megvan a kétharmad! Az ország többsége - mármint a szavazóképes állampolgárok kétharmadának kevesebb mint a fele - velünk van! Kicsit piszkítja a képet, hogy 500 000 Fidesz-szavazó eltűnt, cserébe viszont az új választási rendszer bebetonozta a rendszert (tudom hogy a régi rendszerben is győztünk volna, de nem ennyire…)

 

Jól van ez így. Igaz magyar ember csak örülhet a második kétharmadnak.

 

...legalábbis ebben a helyzetben. Úgy látszik a demokratikus ellenzék (ide sorolom az összes, nem szélsőséges pártot) megszűnt az országban. Nem most, most csak kiderült végre. Megszűnt már az évekkel ezelőtt. Ebben persze nagy szerepe van Fidesz központosító hajlamának, hogy a kétharmad tudatában a parlamentből gyakorlatilag gittegyletet csinált - az ellenzék pedig képtelen volt új hadszíntereket, témákat nyitni. Persze, el voltak foglalva azzal, hogy a 2010-es bukta után saját, és a mellettük ülők sebeiket nyalogatták - több-kevesebb sikerrel.

 

Most persze megint ostorozhatnám a fideszt azért, hogy tudatosan a politika részévé tette azokat az eszközöket, amivel saját korán túlmutatóan is roncsolta a magyarok demokráciatudatát (média, eu-ellenesség, anti-kapitalizmus, államosítás, alkotmány eltörlése CÖF, párbeszéd, mutyik stb) - de nem teszem. Rá kellett jönnöm, felesleges a fidesz orra alá dörgölni a múltat, Orbán sosem fog a homlokára csapni: “basszus, tényleg… “. Ez csak demokratikus pártoknál működhetne… a fidesz pontosan tudja mit csinál. És tudta már 2010-ben is… Most már mindenki tudja, és azt is tudjuk, hogy meg fogják csinálni. Beszántják Kishantost? Senkinek a szemöldöke nem rándul - az agrártárca vezetőjének kellene verni az asztalt, nem néhány önkéntesnek meg ellenzéki vezetőnek… Nem veri, vagy legalábbis nem munkaidőben; vagy veri, csak nem az asztalt, azt viszont munkaidőben.

 

 

Mégis azt mondom, a legjobb dolog ami történhetett - pusztán a realitásokkal számítva - hogy a fidesz megtartotta a kétharmadot. Gondoljunk csak bele: a rendszer velejéig romlott, de még nem annyira, hogy a közemberek azt a saját bőrükön tapasztalják. Egy-egy Simon ügy most még elég arra, hogy a gonosz politikusokra éhező tévéközönséget kielégítse. Most még dúl a rezsiharc, dúl a szabadságharc, dúl a forradalom. Kell még néhány év, mire a gazdasági lemaradásunk már szembetűnő lesz - az állami média ellenében is. És itt nem az USA-ra, meg a nyugatra gondolok, hanem mondjuk Szlovákiára, Lengyelországra, horribile dictu Romániára. (Merthogy Románia a mi nemezisünk. Történelemben, fociban, trianonban, erdélyben, szegénységben, mindenben.) Csak akkor fog megindulni a nép, mert kétségeink efelől ne legyenek: a demokráciaféltés sosem fog tömegeket az utcára vezényelni - sem itt, sem máshol a világon. Félreértés ne essék, nem az ország pusztulására várok, és nem is osztom azt a csalódott véleményt miszerint “jólvan, hadd tegye csak tönkre az országot a fityesz, legalább megtudja a sok marha…” . Ennyire nem súlyos a helyzet. Orbánék nem hülyék, tudják, hogy valami koloncot most már a népnek is dobni kell, és a rezsicsökkentés blöffje nem tarthat örökké. Itt most 1-2 százalékos gazdasági növekedés fog következni, állami beruházásokkal, munkahely teremtés további államosításokkal, közmunkaprogram unatkozó közmunkásokkal, látványos belvárosi építkezések, eltitkolt kistelepülési problémák, stb. Azért örülök a kétharmadnak, mert 4 év múlva - remélem - már látszani fog, hogy mindez a stabil demokratikus alapok és külföldi tőke nélkül a régióban egyre haloványabb teljesítményre lesz elég. És akkor már nem lehet másra mutogatni, elmúltnyócévezni. Illetve lehet, de az már róluk fog szólni.

 

Csakhogy a fidesz leváltásához kellene még valami, mondjuk egy másik párt, amire érdemes szavazni. Csodálatos volt látni a kormányváltók féléves küszködését, és most ne menjünk bele abba, hogy ki hol hibázott, megtették már ezt nálam okosabbak (és hülyébbek) is. De hogyan tovább?

 

A demokratikus koalíció - gyak. Gyurcsányék - igazi hardcore kis csapat. Néhány éve azt írtam, nem értem Gyurcsány miért nem hagy fel az egésszel, és nem nyit egy lángosost. Fenntartom a kérdést, még meg is pályázhatna valami EU-s támogatást. Abban, hogy a dk bevétele az összefogásba csak rontott a helyzeten szinte biztos vagyok. Lehet ugyan arra hivatkozni, hogy a fidesz karaktergyilkossága, meg ilyenek, de valljuk be, Gyurcsányt magától is utálja a baloldali szavazók túlnyomó többsége. És ez már nem lárifári. Mindazonáltal kár lenne kihagyni a buliból, egyetlen értelme a dk-nak, hogy ha az mszp szembefordul a korábbi önmagával, a régi rend hívei (politikusok, de a szavazók is) már csak Gyurcsányhoz menekülhetnek.

 

Ó, az mszp. A baloldal. Mármint a Baloldal. Közhely, mivel 4 éve erről beszél mindenki, hogy a baloldalnak meg kell újulnia. Mesterházy vitathatatlan érdeme, hogy a krétakori (vagy kádárkori) dinoszauruszok nagyrészét eldugta a nyílvánosság elől, cserébe viszont berakta a saját embereit. Mint az okos lány meséje. Jöttem is meg nem is, hoztam is meg nem is. Nyertem is meg nem is, de inkább nem is. Azt mondja, nem értettük meg a társadalom elvárásait… Dehogynem, csak a társadalom elvárása 2010-ben az volt, hogy gyújtsátok magatokra a pártházat. Ezt pontosan meg is értettétek szerintem… És ezután jött a “jó, gyújtsuk magunkra, de csak egy kicsit, meg ne sérüljünk, oké?” Nem oké, ez most kiderült, tessék csak magatokra gyújtani a pártházat rendesen. Mesterházyról ezt nehezen tudom elképzelni. Hogy csak év végén lesz tisztújítás nekem már gyanús. Jön a kicsit önkritikázunk, kicsit megbánjuk, kicsit megújulunk. Végülis az mszp nem nullázta le magát, valószínűleg még mindig többszázezres szavazóbázisa van, A legújabb mszp-s fordulat - rendpárti mszp - valami iszonyatos baklövésnek indul, jelezve, hogy Mesterházy ha lehet mégsem gyújtaná magára a pártházat. Cserébe viszont ad valamit a választóinak: felveszi a harcot a szélsőségesekkel. De basszátok meg, nem abban kell legyőzni a fasisztákat, hogy ki a nagyobb fasiszta! Mi jöhet még? Vasszekfűs Gárda? Vörösingesek? Ja nem, az a Pál utcai fiúkban volt, bocs. Mi lenne, ha a vezetőség inkább egyszerűen szétverné az mszp-t? Teljes tisztújítás, megyei szinten is, belső klikkek felülvizsgálata, a múlt bevállalása, és újrakezdeni a párt felépítését vidéken is, szemben a jobbikkal, nem versenyezve velük. Na mondjuk ehhez dolgozni is kellene, és nem elég szépen megkötni a piros nyakkendőt. Nem beszélve arról, hogy a begyöpösödött réteg, - aki 2008 óta mint becsületében jogtalanul sértett fél tűnik fel mindenhol - simán átvándorolna gyurcsányékhoz. Másfelől a felemás reformokat megunó, katarzisra hajlamosak meg simán átugranának bajnaiékhoz. Ez is süllyed, az is süllyed, nem mindegy?

 

Együtt 2014, akarom mondani Külön 2018. Újabb sikertörténet egy bal és jobb oldalon felülemelkedő baloldali kezdeményezésről. Sokan már akkor szidták, mikor az egyesületi szintről beléptek a politikába. Bár a választási törvények cudar megváltoztatása miatt más lehetőségük nem volt, szerintem ez még ésszerű döntés volt. A kezdeti sikereken szerintem még látszott a választók igénye valami újra, aztán jött a posványszagú valóság. Nyílván benne volt ebben a fidesz, akarom mondani a cöf mókás kis propagandája, de ugyanennyire felelős maga bajnai is. Először is minek politizál az ilyen, másodsorban miért áll össze azzal a baloldallal, amely nem gyújtotta magára a pártházat. Na persze, utólag könnyű okosnak lenni, és - bár jogosan - szidni az új választási rendszert, fel kellett volna ismerni, hogy szélesebb (mármint egy utca szélességénél szélesebb) támogatói kör nélkül nem lehet alkudozni az mszpvel, tudjátok a Baloldallal. Bajnainak egy dologban igaza van, nem ül be a parlamentbe. Mégis minek? Hogy még négy évig statisztáljanak, hangszórózzanak, molinózzanak, léggömböket eregessenek? Az ilyen finom performanszokra az átlag magyar választó nem reagál, tudjátok, demokráciatudat…

 

Hogy mi lesz bajnaiék sorsa nem tudom. Nagyban függ attól, mit lép az mszp. Ha marad a “próbálgatjuk megértegetni a társadalom igényeit” duma, sokan átpártolhatnak, amivel 2018-ban akár az 5% is meglehet! Ennél többre már csak akkor számíthatnak, ha az utcán politizáló Bajnai otthon hagyja a nyugtatóit.

 

A kedvencem Fodor. Fogta magát, és beült a parlamentbe, mondván, újra van liberális értékrend a parlamentben. Nem mondom, az ország jelen állapotában a liberalizmus akár még hasznos is lehet. Na persze ehhez el kellene hitetni az emberekkel, hogy ez itt nem az szdsz, és hogy a fent említett pártokhoz semmi, de semmi közük (többes számot használjak?) nincs. Nem lesz könnyű dolga, szerintem Fodor egy hatalmas táblával fog beülni a parlamentbe mindennap, amin ez fog állni: “Nem SzDSz”. A cöf meg majd hoz egy molinót: “Fodor=SzDSz”

 

Ja igen, itt van még az lmp. Újráztak, megint van 4 évük, hogy eldöntsék, akkor most szélsőbalos, vagy szélsőjobbos centralisták. Nem mondom hogy lehetetlen az, miszerint 2018-ra jelentős erőt fognak képviselni, bár ehhez nyílván össze kell hogy omoljon valamelyik nagyobbacska párt mellettük. Az a vicces az lmp-ben, hogy gyakorlatilag akárhonnan kaphatnak szavazókat, mondjuk ez nem jelenti azt hogy fognak is.

 

Amúgy meg egyáltalán nem értem, miért keresi a szavazóit a baloldal. Emberek, baloldali kormányunk van! Méghozzá nem is akármennyire balos. Keleti nyitás, államosítás, rezsicsökkentés, paternalizmus minden szinten… Mégis min csodálkoznak ennyit? A fidesz szépen belenőtt a kádári balos rendbe, megspékelve a populizmussal - ez maradt a jobboldaliságból. Épp ezért felmerült bennem az a sanda gyanú, hogy ha 2018-ban a “hagyományos” baloldal nem tudja leváltani a fideszt, akkor 2022-ben egy jobboldali párt fog itt fát vágni.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

139 komment · 3 trackback

Címkék: magyar demokrácia Fidesz outisz abszurd?

Putyin figyelmeztet - mi lehet az európai válasz?

2014.04.15. 06:00 timargabor

Putyin nagyvonalúan, bár eléggé fenyegető hangon figyelmezteti Európát, pontosabban Európa orosz gázt használó országait: gond lehet a gázellátással, ha Ukrajna nem fizet rendben az orosz nyersanyagért. Akkor ugyanis a jószándékú Oroszország hiába küldi majd Ukrajnán át az európai fogyasztóknak szánt szállítmányt, ha azok a fránya ukránok majd jól megcsapolják azt.

Aki visszaemlékszik 2008/2009 hideg telére, emlékezhet arra is, hogy volt már ilyen. A mostani helyzet azonban több szempontból, mondhatni gyökeresen más. Emiatt Európa nem igazán tehet mást, minthogy azt mondja válaszul: na most elmész a francba, Vlagyimir! Ennek azonban lennének bizonyos műszaki feltételei. Dolgozunk már legalább rajta?

2009-cel ellentétben a mostani problémának nem a lényege, csak a következménye az orosz-ukrán gázvita és gázár-vita. Most Ukrajna népe forradalmi, vagy más narratíva szerint polgárháborús körülmények közt elhajtotta az oroszbarát vezetést, amelyre válaszul Oroszország - az 1995-ös budapesti memorandum megsértésével - elfoglalta Ukrajna orosz többségű területét, a Krímet és harckészültségben tartja serege egy részét Ukrajna keleti határain. A krími akcióra és a kelet-ukrajnai fenyegetésre az EU és főként a NATO, benne a mostani figyelmeztetéssel érintett államokkal, elutasító választ adott, gyenge szankciókkal és erősebb szankciók gyenge kilátásba helyezésével. Ennél Putyin mostani licitje erősebb - különösen, ha üzenetét teljes mélységében értjük.

Ő ugyanis a saját olvasata szerint azt üzeni: gyerekek, nézzétek, mekkora katyvaszt csináltatok az ukrán felkelők támogatásával meg Ukrajna felheccelésével amikor én elfoglaltam a Krímet! Most aztán nem tudnak fizetni, és én annyira szívesen szállítanék, nektek meg nem lesz gázotok. Bár nem mondja, de a sztoriban az is benne van, hogy az orosz gáz árát, amely az oroszbarát ukrán vezetés idején alacsonyabb volt, most hirtelen megemelték. A fő üzenet azonban mégis az: ne nagyon ugráljatok, mert nem lesz gáz. De ki is fizethetitek az ukrán haverjaitoknak most megemelt gázszámláját, és akkor nincs miért aggódnotok. És akkor sem, ha Harkovtól a magyar és a lengyel határig az orosz hadsereg lenne az úr.

Még szerencse, hogy áprilist írunk, és legközelebbi időpont, amikor ez tényleg húsbavágó gondot okozhat, bő fél év múlva lesz. Nem mondom azt, hogy műszakilag fél év időelőny mindenre elég, de azért pár dologra, elsősorban a politikai döntésekre, igen. Európának erre ugyanis kötelező a lépés, ha nem akar a következő években úgy táncolni, ahogy Putyin fütyül. Első körben függetlenedni az orosz gáztól, második körben pedig magától a gáztól is. Utóbbi sok szempontból (például a gáz nem-megújuló erőforrás jellege miatt) amúgy is feladat lenne valamikor, hát akkor most lesz ez a valamikor.

Az orosz gáztól függetlenedés kulcsa az LNG-szállítókapacitás, a folyékonyra hűtött földgázt bárhonnan szállítani képes hajók és a ki- és berakodásukra alkalmas kikötői terminálok. A jelenlegi szállítóképesség nyilván nem elég, a járművek és az infrastruktúra építését - ha már a konfrontációt Putyin így megelőlegezi - el kell kezdeni. Persze nem elég, ha a gáz csak az európai kikötőkig jut: a belső vezetékrendszert is fejleszteni, de inkább építeni kell. Olyan, országok közti hálózati elemekkel, mint amilyent Magyarország és Szlovákia közt még bőven félkész állapotban adott át a választások előtt Orbán és Fico.

Második körben érdemes a gázról is leválni, és az már egy általam nehezen átlátható európai szintű gazdaság-stratégiai döntés, hogy nem éri-e meg jobban rögtön leválni. Európa energetikai jövője a Dél napenergiáján, az atlanti part szelén és a geotermikus potenciálon, illetve az ezeket mindenhová eljuttató vezetékrendszeren és mai igényeink mellett esetleg az ezeket támogató, az igények szerint változtatható teljesítményű atomreaktorokon állhat, tessék elolvasni ezt a 4 oldalas tanulmányt (a minket érintő rész a 3. oldal tetején). Még pénze is lenne Európának, hogy belevágjon, kérdés, hogy politikai szándéka és egysége van-e? Az borítékolható ugyanis, hogy ha Európa már csak megmutatja, hogy szándékában áll azonnal - még az orosz-kínai gázvezeték megépülte előtt! - erre az útra lépni, az oroszok hirtelen minden gázszállítási probléma megoldásában készséges partnerré válnak. A gázért kapott dollár nekik legalább annyira kell, mint most Európának az orosz gáz. Ha Európa átirányítja fejlesztési pénzeit az (orosz) gázhoz képest alternatív energiákra való áttéréshez, az a jelenlegi konfliktusban offenzívabb lépés lenne, mint akárhány hadosztály és repülőcsoport készenlétbe állítása.

Mivel pedig nem a magyar politika az egyetlen, amelynek ilyen-olyan okokból nem érdeke az orosz konfrontáció, a kérdés igazából az, hogy meglesz-e erre az európai szándék. És nagyon nem illene nekünk vétóval próbálkozni ebben a helyzetben.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

103 komment

Címkék: energetika Európai Unió Oroszország Ukrajna NATO orosz-ukrán konfliktus

Emlékmű-gumicsont

2014.04.09. 18:05 timargabor

Hiszti? Handabandázás? Megy az indulatos vita Schiffer András és Kálmán I. V. Olga tegnapi ATV-beli csörtéjén, de véleményem szerint - bár a többi megfogalmazással is egyet lehet érteni - egy faék-egyszerűségű gumicsontról van szó, amire a baloldal bukott része újra és újra ráharap. Addig, amíg újra bukott lesz. És nem jönnek rá, hogy át vannak verve.

kalmanolga.jpg(Forrás: atv.hu)

Véleményem szerint Orbán nem azért nyomatja ezt az emlékmű-dolgot, mert enélkül ne tudna aludni. Azért (is) nyomatja, mert az MSZP és csatolt részei arra megbízhatóan, kiszámíthatóan, óramű-pontossággal rárepülnek. Ma lekerítik az emlékmű helyét, 101%, hogy holnap lesz egy néhány tíz vagy egy-kétszáz tüntető, szoci meg DK-s zászlók alatt, amit aztán lehet mutatni a köztévében, letudni ezzel az ellenzék bemutatását. Ha netán mondanának valami olyant, ami esetleg érdekli a vidéki szimpatizánsaikat is (mostanában mintha nem tennék), az majd nem kerül be, ez meg igen. Még rá is bólintanak, hogy naná, ez a fontosabb. Még Kálmán Olga szerint is ez a fontosabb.

Aztán egyszercsak előugrik egy választás, és vidéken a Jobbik lesz a második.

Pedig csak oda kéne figyelni arra, amit Schiffer mond, mondhatni súg. Elmondja négyszer is, hála az értetlen műsorvezetőnek: ez egy szűk körön kívül nem érdekel senkit. Ami persze nem azonos azzal, hogy mindenki támogatná az emlékműtervet - de hogy ez a hiszti arra tolja a nagy átlagot, az biztos. Azt is mondja Schiffer, hogy inkább foglalkozzunk a munkahelyteremtéssel. Elsőre innen Pestről demagógnak is tűnhet, de gondoljunk csak bele. Akinek van munkája, netán olyan, ami odafigyelős, az arra fog figyelni, aztán meg a családjára, barátaira, hobbijára, mert a pénzére olyan nagyon nem kell. De akinek nincs munkája, az mit fog csinálni a kocsmában? Kit is fog szidni? Majd a Jobbik megmondja, mert más mintha nem foglalkozna vele. 1-2 év így, és aki eddig szoci volt, szépen jobbikos lesz.

És ehhez nem kell valami baromi nagy habonyárpis tehetség, ez annyira kiszámítható. És mégis, újra és újra belemennek a csapdába. Orbán meg jót röhög rajtuk, és persze csinálja tovább, majd hülye lenne nem.

Ahhoz, hogy ne legyen annyira őszinte a mosolya, ahhoz a szociknak át kellene menniük támadásba. Ilyent már rég csináltak, tehát leírom, ez az, amikor ők mennek előre, a szemben állók pedig hátra. Az ellenkezéssel nem lehet nyerni (vö: Mario és a varázsló). Feleségem adott egy tippet: javasolni kellene egy másik monumentet; az orosz megszálláskor megerőszakolt nők emlékművét. Aki beleolvasott Polcz Alaine könyvébe, feltehetően nem fog ellenkezni. Nehéz ezt "balról", tudom - de azért éppen most kavarna egy kis zűrt odaát is. Vagy valami ilyesmit. Csak könyörgöm, ne tiltakozzatok már, dühítően szánalmas. Ha tényleg azt akarjátok, hogy legalább majd 10-20 év múlva százezer öntudatos polgár menjen ki egy ilyen ötlet ellen, most hagyjátok abba.

Azt pedig látni kell, hogy Schiffer ezzel a beszélgetéssel többet tett a Jobbik előretörése ellen, mint Kálmán Olga és az egységpárti baloldal együttvéve.


Meta-adatok
1. A szerző LMP-szimpatizáns, ezért amikor Schiffert dícséri, a 0,75-ös szorzót ajánlott alkalmazni.
2. A szerző szerint Ungváry mondja meg a tutit az emlékműről.
3. A szerző apai ágon maga is "túlélők leszármazottja", és ahhoz, hogy ezt a sok marhaságot leírhassam, kellett apám és nagyapám ügyes dekkolása a japán hírszolgálati irodán majd a túlélése fegyveres ellenállóként és a gettóban, közben Horthy és Koszorús ezredes akciója ugyanúgy, ahogy az észak-erdélyi visszavonulást végigcsináló anyai nagyapám szökése a jászberényi orosz fogolytáborból (na majdnem, mert anyám akkor már pólyásként megvolt). Ez mind kellett - de ez akkor volt. Most meg előre kellene nézni.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

126 komment

Címkék: emlékmű magyar baloldal Schiffer András Kálmán Olga

Életüket és vérüket - de szavazatukat nem!

2014.03.23. 17:46 timargabor

Egészen elképesztő visszásságról tudósít az Index: az afganisztáni magyar katonai kontingens tagjai nem szavazhatnak az országgyűlési választáson. Választójogú magyar polgárok, akik nyilvánvalóan "hivatalos" ügyben járnak el, van magyarországi lakcímük - amelyről nem is mondanának le - tehát a külképviseleten adhatják le szavazatukat. Illetve csak adhatnák, mert ott - egyébként indokolható biztonsági okokból - erre nem lesz lehetőség. Klasszikus "22-es csapdája". Lehet persze mondani, hogy 150 fő "nem számít", de a konkrét esetben ez vérlázítóan cinikus lenne.

Lehet ugyanis arról vitázni, hogy valóban nemzeti érdek-e katonáink afganisztáni küldetése. A kormány szerint viszont biztosan az, hiszen négy évi kormányzás után is "ott tartja" a kontingenst. Elemi kötelessége lenne a kormánynak és az általa vezetett államigazgatásnak, hogy lehetővé tegye számukra a szavazatuk leadását, ha ezt ők igénylik. Ők olyan módon szolgálják a nemzetet, hogy naponta kockáztatják az életüket a zászlóért. Mindenkinek evidens lenne, hogy szavazhassanak, csak a magát kizárólagosan "nemzetinek" tartó kormánynak nem.

Nem, én nem gondolom azt, hogy azért tennék, mert bármilyen felmérés azt mutatná, hogy a kormány ellen szavaznának, sokkal inkább azt, hogy a nagy fene egyéni indítványos törvénygyárban erre nem figyelt fel senki, most meg mintha senkinek nem lenne fontos: nagyon nagy hiba! Csak jelzem, hogy erre (módszerre és hozzáállásra) is mondta Orbán Viktor, hogy "folytatjuk".

Még egyszer: ilyen nincs! Aki fegyverrel, életét kockáztatva szolgálja a hazáját, annak (is) mindenképp lehetővé kell tenni, hogy szavazatát leadja. Ha ezért a parlamentnek kell összeülnie a héten, akkor is! Legalább legközelebb odafigyelnek, mit is szavaznak meg.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

84 komment · 3 trackback

Címkék: választások abszurd szavazójog afganisztáni kontingens

Elfogult Nemzeti Választási Bizottság?

2014.03.19. 06:30 timargabor

Kedden határozott a Kúria, hogy a TV2-n - mily meglepő, hogy pont ott - sugárzott rezsicsökkentéses "társadalmi célú hirdetés" sugárzása törvénysértő, mert az valójában politikai reklám. Mondjuk aki egyszer is találkozott vele - nekem ma este pont egyszer sikerült - annak nem lehet kérdéses, hogy ez egy nyílt Fidesz-reklám, és talán nemcsak jogászok számára érdekes a Kúria részletesebb indoklása, amely eredetiben itt olvasható el, és amelyből kiderül, hogy ezt hogyan lehet paragrafusokból is pontosan levezetni.

Ezzel a döntésével a Kúria felülbírálta a Nemzeti Választás Bizottság (NVB) határozatát, amely ezeket a paragrafusokat nem találta, és amely szerint ez a hirdetés alapjában véve rendben van. Azért annak örülök, hogy bár az NVB veretes szőrszálhasogatással megmagyarázta, hogy ez nem pártreklám, a magyar jogrendből azonban kijött, hogy mégis az (ami nyilvánvalóan látszik), ráadásul van is olyan jogrendszere az országnak, amely ezt végső soron érvényesíti is.

Ilyenkor nagyon kellemetlen, hogy az NVB tagjait gyakorlatilag (de hát lehetne másképp? talán igen) kizárólag a Fidesz politikai rendszere választotta meg. Merthogy most, amikor azt mondták a Fidesz-reklámra, hogy az nem az, és engedélyezték a folytatását, majd a Kúria az orrukra koppintott, gyakorlatilag papírjuk is van az elfogultságukról. Mindaz a szép ajánlás-sorozat, amelyet Áder elnök úr mellékelt a kinevezési javaslatukhoz, ennek a fényében kissé átértékelődik. És hát elég kellemetlen, hogy ha van is olyan jogi fórum, amely végső soron jól dönt választási ügyekben, az ezzel foglalkozó szervben most megingott a bizalmunk.

És még majd' kilenc évig, két választásig (!) ők lesznek ott, miközben nem tudnak megkülönböztetni egy társadalmi célú hirdetést egy pártreklámtól.

Egy kattintás és nem maradsz le posztjainkról:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

19 komment

Címkék: politikai reklám magyar igazságszolgáltatás Kúria Nemzeti Választási Bizottság

A névtelen rezsiharcos szobra

2014.03.18. 06:30 outisz

Örömmel tapasztaltam, hogy Columbo hadnagy - végre - szobrot kapott a fővárosban. Lám, még a legforróbb kampányidőszakban is futja a kultúrára, ezért szeretem ezt a kormányt. Bár meg nem erősített források szerint Orbán mondta már azt, hogy minek járna színházi ősbemutatókra, ott a foci, többen nézik. De hogy miért pont Columbo és kutyája?? Biztos nem jobbikosok döntöttek, különben Derrick lett volna a befutó.

Nem mintha nem lenne elég lehetőség. Nem is értem, hogy nem született még szobor a rezsiharcról. Valami hagyományos, mondjuk az ismeretlen katona emlékműve, rezsisítve. Ott lenne maga az ismeretlen katona, a csekkek súlya alatt épp összerogyva, kezét szívéhez szorítva. Vagy merítsünk a hanyatló nyugattól, csináljuk meg a Calais-i polgárokat, ahogy egy-egy év végi elszámoló csekkel mennek be a helyi áramszolgáltató cég várótermébe. Aki viszont a modernebb dolgokat szereti, tudom ajánlani H. R. Giger munkásságát. Elég lenne egy-két alien szobrot lefűrészelni a talapzatáról, rájuk adni egy gázszolgáltató cég egyenruháját, és kész is a mű. Gyengébbek kedvéért oda lehetne írni a mű címét is: KAPITALISTÁK! Aki a trendibb dolgokra bukik, annak lehetne csinálni egy 3 méter magas, élethű sárga csekket, amihez ha valaki közelebb megy, morogni kezd. Ha viszont spórolósra vennénk a dolgot, elég lenne odaültetni valakit a Batthyány örökmécseshez, aki 5 percenként belelógat egy csekket a tűzbe - ha már 1848 úgyis a rezsiharcról szólt. És bocsánat, ha megsértettem az ősök szellemét, de nem én kezdtem. Én eddig azt hittem, 48 a polgári fejlődésről, a közteherviselésről, meg úgy általában a fejlődésről, különösen a modern gazdasági keretek megalkotásáról szólt. Ezzel szemben most kellett megtudnom, hogy a gazdaság kiherélése, az államosítás az igazi fejlődés. Biztosan.

Azt pedig nem tudom elhinni, hogy a Kossuth tér így kész ahogy van. Na ne már. A tér igazi fókuszpontja nem lehet más, mint a gázár-sárkányölő Szent Viktor. Még jó is, a sárkány úgyis tüzet fúj, egyértelmű kapcsolat a gázszolgáltatókkal. Pikkelyek helyett nyílván sárga csekkek borítanák a fertelmes lényt, míg a szent lándzsájára rá lehetne írni: KÉTHARMAD. Tovább vinném a gondolatot, eredetileg Szent György ugye lovon ül, ahogy a hagyományos rezsicsökkentő lovagok általában ültek a középkorban. Ám nekünk ez nem elég. Viktor vagy egy jó másfél tonnás szürkemarhán ülne, jó két méteres terpesztéssel, és akkor végre megértené mindenki, hogy Orbán Viktor olyan hatalmas, hogy csak saját maga bírja el a súlyát. A másik lehetőség - szerintem reálisabb - hogy Orbán egy átlagember nyakában ülne. Egy amolyan, tévé elől felállított, bemelegítős, bármelyikünk lehetne nyakában. A szerencsétlen persze küszködne a teher alatt, de mily édes teher lenne ez! Technikai dolog, de jó lenne ha a sárkány feje lecsavarozható lenne. Egyfelől így kampány idején körbe lehetne vinni az országban, másfelől ki tudja mit hoz a jövő. Jövőre már lehet más lesz a mumus, ne kelljen már az egész szobrot cserélni, elég csak a dög fejét és kész.

Csak a tisztánlátás végett: Nem azokon próbálok poénkodni, akiknek a havi rezsi befizetése komoly probléma - magam sem vagyok multimilliomos. De ahogy korábban írtam, a rezsicsökkentés nem lehet más,mint egy tűzoltásra alkalmas, ideiglenes mutatvány, semmi esetre sem előremutató gazdasági program, különösen nem nemzetmentő isteni kinyilatkoztatás.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

25 komment · 2 trackback

Címkék: abszurd outisz Columbo szobor

Vita

2014.03.17. 06:30 outisz

A Fidesz szerint a kormányfőjelöltek vitája hozzátartozik egy demokratikus ország választási mizériájához. Magyarországon nem lesz ilyen vita. A többi már csak maszlag - igazságtartalmától függetlenül.

Merthogy a kormányfőjelölti vita épp azért a demokrácia veleje, mert nem egy - a hatalmával jelentősen visszaélő - ember mondja meg, hogy mi van. Épp ellenkezőleg. Az aktuális miniszterelnök kiáll a pódiumra, és ha kell, lemossa a jelentéktelen, hiteltelen, kékszemu, barnahajú, vagy épp a Duna jegén királlyá koronázott  kihívóját (vagy kihívóit, részletekbe ne menjünk bele). A nép pedig, az az istenadta nép majd eldönti hogy mit látott, és hogy kire szavaz ezek után.

Ez a demokrácia. Orbán pedig épp ettől kap kiütést.



Vesszőparipám, hogy a jobboldali szavazók pedig épp ettől nem kapnak kiütést - én kérek elnézést, nekem kellemetlen. Hogy a Fidesz tökéletesen visszaél pozíciójával, és saját kampányának részévé teszi a vita elkerülését annak megindoklásával, az merő cinizmus. Az ehhez némán asszisztáló jobboldali értelmiség pedig saját feleslegességét, hiábavalóságát írja ezzel alá - sokadszor. Kár értük, rájuk is szükség lenne. Mert ahogy blogtársam írta egy hozzászólásában, nincs nemzeti oldal, az oldalak összesége a nemzet.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

143 komment · 1 trackback

Címkék: választás magyar jobboldal magyar demokrácia outisz TV-vita

Felszabadulásunk ünnepe

2014.03.14. 18:00 outisz

Azért az nehezen bocsátom meg a fidesznek, hogy a választásokat nem április 4-re időzítették. Jó jó, tudom, hogy az nem vasárnapra esik, de kérdem én félszegen: ebben az országban? Ha Viktor úgy akarta volna, április 4 igenis vasárnapra esett volna, és akkor spontán felvonulással ünnepelhettük volna meg újra felszabadulásunk, és fokozódó fülkeforradalmunk újabb vívmányainak megvédését. Szépen, spontán karon fogva, spontán odatévedő jobboldali politikusokkal, spontán, előre legyártott transzparansekkel és spontán kirendelt (köz)médiával.

Nem az irigység beszél belőlem, én örülök más ember boldogságának, de most komolyan. Jó látni, hogy a magyar ember örül, mosolyog, boldog, különösen mikor arra gondol, hogy van miért - tavaly sem haltunk éhen.

Egyedül az zavar - és bocsánat, ha ez már csak engem zavar -, hogy hová tűnt a fülkeforradalom frissessége? Persze, előttem már jónéhányan odamondták a jobboldalnak, hogy a Gyurcsánnyal tetőzött baloldali erkölcsi hanyatlást már túl is szárnyalta a jobboldal. A szabad média, a magánnyugdíjpénztárak, az alkotmány, a rengeteg mutyi, a földügy, a baltás kiengedése, a választási rendszer kiherélése, és általánosságban a szolgalelkűség kötelezővé tétele mind olyan ügy, amitől hörögve kellene menekülnie a jobboldali szavazónak. Nyilván nem a baloldali pártokhoz menekülni, de legalább menekülni. Tudjátok, még a leghülyébb állatnak is van annyi esze, hogy ha ég az erdő, menekül. És ilyenkor mindegy merre, csak minél messzebb a tűztől. A fidesz szavazótábora erre valamiért nem volt képes. Talán azért nem, mert ahogy a közmondás tartja: feleséget, kocsit, munkát cserélhetsz, de csapatot nem. Ezt ugyan a futballdrukkerek szokták emlegetni, de a hatásmechanizmus ugyanaz: ne gondolkozz túl sokat, az a boldogság mételye.

A probléma csak ott van, hogy a Fidesz uralom kellő alázat helyett ostoba gőggel kezeli saját választóit is, pedig a megfelelő hipnotizálással évekig, sőt évtizedekig lehetne játszadozni az országgal. Ehelyett azonban hetente más és más választóréteg fejét nyomják bele a bilibe. Egyszer a környezetvédők, egyszer a tanárok, egyszer a mentősök kapnak egy-egy falatot abból a hasonlatból, hogy az élet egy szaros szendvics. Az állandó kommunistázás pedig hamarosan ki fog kopni. Egyfelől a fidesz már régesrég nem jobboldali párt; Gyurcsány bármennyire vicces, azért nem lehet évtizedekig ismételni. Másfelől kb. 25 éve volt a rendszerváltás. Lassan felnő egy olyan réteg is, akiknek Kádár már ugyanúgy történelem, mint teszem azt Kossuth, vagy Dugovics Titusz.

Ne feledjük, előbb utóbb minden fülkeforradalom ugyanúgy ér véget. Az ember feláll, kitörli, lehúzza, kezet mos, megkönnyebbülten távozik. 4 évvel ezelőtt a jobbik sikerét sokan a baloldalról elvándorló protestszavazatoknak tudták be. A legutóbbi megerősödésükről pedig valószínűleg épp a fideszben csalódottak (és a vizslák) tehetnek. Milyen kár, hogy a megundorodók első hulláma épp tovább ront a helyzeten...

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

15 komment

Címkék: választások magyar jobboldal outisz

Az orbánizmus, és akik gyűlölve is irigylik

2014.03.13. 06:30 KARD blog

Vendégszerzőnk, Sneé Péter írása. Ő jegyzi a Krassó György tevékenységét irodalmi formában megörökítő Gyuri után (Magyar Napló, 2006) című regényt és Az én 1988-am című visszaemlékezést (2007). A poszt eredetileg a szerző Lyuk a végtelenben c. facebook-os blogján jelent meg, és azt a szerzővel egyetértésben közöljük itt.

Orbán Viktor negyed százada kitartóan bizonyítja, hogy példás képviselője a magyar politikai elitnek. Aki bármiféle illúziót táplált iránta, hosszú ideje naponta tapasztalhatja alapvető tájékozatlanságát a világban. Ellenlábasaihoz hasonlóan nem bír számottevő ismeretkinccsel, és érdeklődése sem irányul a társadalom elviselhetőbb létfeltételekhez, biztató távlatokhoz segítésére. Versenytársaival együtt ő sincs tisztában avval, mennyibe kerül egy kiló kenyér vagy egy villamosjegy a létminimumon tengődőknek. Nála is a politikusi kaszthoz tartozást mutatja viszolygása a konzekvens értékrendtől. A jövőt megalapozó, érett, időtálló elképzelések kimunkálása helyett szívesebben hagyatkozik a pillanat sugallta végiggondolatlan ötleteire, és stabil szemlélet hiányában bajosan vádolható zárt, koherens eszmerendszerrel. Annak függvényében, hogy mitől remél éppen nagyobb politikai hasznot, bármikor kapható soros eszményeinek feladására, mégsem nevezhető pragmatistának, döntéseit ugyanis nem célszerűségük indokolja. Noha a hűség pártjának vezetője, kormányzati ciklusról kormányzati ciklusra váltogatja meggyőződését, és inkább kockáztatja pártjának sikerét, mintsem letegyen a privát győzelem feletti öröméről. 

Vetélytársainak efemer gyűlöletét sem szofista mutatványaival vívta ki, hanem még e körben is visszatetszést keltő önérvényesítési buzgalmával. Személyes érdekeit már régóta nem azonosította senki ilyen vehemensen egy tágabb közösségéjével. Mialatt szomszédainkra és az aggodalmaskodó nagyhatalmakra sandító kollégái óvatoskodnak, ő fönntartás nélkül azonosulna a hely szellemével. Egyszer a szabadság fölkent papjaként lép elénk, máskor a tradicionális polgár éthoszának őre gyanánt. Hol fundamentális hívő, hol meg a keresztény értékektől berzenkedő, Keletről jött őseink méltó leszármazottja. Valamennyi szerepében tapsot vár el. Próteuszi alakjával persze jócskán megnehezíti a rajta fogást keresők dolgát. Ellenfelei tücsköt-bogarat összehordanak felőle, kielégítő magyarázatát mégsem lelik annak, hogy mitől olyan eredményes, ha ugyanazt műveli, amit ők is tennének, amennyiben korábban ébrednek és valamicskével több a merszük? Saját esendőségük firtatása helyett különféle tényezőkben keresik diadalának okait, és a hajdani bonapartizmus pandanjaként egy új fogalmat is divatba hoznak, az orbánizmusét. Holott a francia korfordulat rendezője, egyben címszereplője nem csak a vezető poszt megragadásáról és kisajátításáról híres, hanem arról is, amit a hatalom birtokában végzett. Egy kormányozni akaró és tudó, a helyi társadalmat, valamint európai környezetét évszázadnyival előrébb lendítő államférfiúhoz mérnék tehát a velük egyívású kamarillapolitikust, aki éppoly kevéssé alkalmas nagyralátó elképezések kimunkálására és megvalósítására, mint jó maguk, hiszen a pillanatigényeinek kielégítése során a legkevésbé sem törődik ad hoc döntéseinek várható következményeivel.

Kollégáinak ellenséges indulatát talán az irigység táplálja. Vagdalkozásaik olykor már dicsőítésnek is tűnnek. A megtámadott önelégülten dőlhet hátra: addig nincs baj, ameddig így acsarognak felé. Noha békétlenségét sokan és sokféleképpen magyarázzák, jobbadán személyes adottságának tekintik, pedig a feszültség gerjesztésének szubjektív okainál fontosabbak az általa kedvelt politikai módszer kívánalmai. Orbán Viktor egyszerre több csatornán kommunikál, külön szól hazai és külföldi hallgatóságához, valamint a racionális érveket kereső tájékozottabbakhoz, illetve a testi-lelki nyomorúságban szenvedőkhöz, akik beérik ködös sejtelmekkel és kétes reményekkel is. Ellentmondásos kijelentéseinek harmonizálására, ígéreteinek megvalósítására azonban se ideje, se esélye nincs, jóllehet az efféle mulasztások erősen veszélyeztetik szavahihetőségét. Inkább kockáztat, és renoméját háborús hisztériával, meg-megújuló Don Quijote-i rohamokkal menti. Ameddig naponta bombázhatja közönségét soha nem hallott fenyegetésekkel, valamint hősies védelmi hadműveleteinek krónikájával, ki ügyelne állításainak összeegyeztethetetlenségére, vagy a tények és deklarációk kibékíthetetlenségére?

Míg a tájékozatlanok előtt az öklét rázza, a dörzsöltebbeknek odakacsint: csak a kezemet figyeljék! A szavak jelentés nélküliek, és semmire sem köteleznek. Választott taktikájának járulékos haszna a tettrekészségét demonstráló mutatvány is. Lagymatag, óvatosan fondorkodó kollégáival szemben többre hivatott fenoménnak látszik. Készségeiről és képességeiről amúgy sem a jelen, hanem a majdan tanúskodik, horizontunk pedig csupán a következő politikai fordulópontig terjed. Orbán Viktor mégsem vádolható azzal, hogy csak a mának élne, személyes ambíciói ennél sokkal erőteljesebbek. Bár ötlete sincs, milyen legyen az általa létre segítendő társadalmi szisztéma, és hiányoznak elképzelései a kívánatos jövőről, miként arról is, hogyan serkenthetné kedvező változásokra környezetünket, vagy bírhatná támogatásunkra a nagyhatalmakat; és azt nem tudja, mire törekedjen a jogi környezet átszabásakor, hogyan alakítsa kedvezőbbé intézményrendszereinket, tevékenységének fő céljával maradéktalanul tisztában van: nevét arany betűkkel íratná a történelemkönyvekbe.

Jóllehet kora legnagyobb politikai zsenijének tartották, még Napóleon sem értett mindenhez. Néhány nap alatt fejből lediktálta ugyan a francia jogrendet meghatározó alaptörvényt, de szakemberekre bízta a gazdaság fejlesztését, a belső rend fenntartását, és távollétében a külügyek irányítását. Azokat emelte maga mellé, akiknek jártasságában és képességeiben nem kételkedett. Az orbánizmus névadója ellenben asztalai hazugok regimentjét gyűjti maga köré. Ennyi hozzá nem értő akarnokkal, önálló munkára képtelen mamelukkal egyetlen hazai kormányzat sem szégyenkezett vagy negyed százada. Mintha kiválasztásuk egyedüli szempontja a jelöltek alkalmatlansága lett volna! Szakmájához értő hiteles személyt keresve sem találni az új nómenklatúra tagjai közt, és személyzeti munkájában aligha véletlen az ilyen, tömegesen előforduló hiba. Fals tendenciát sejtet: rettegést mindazoktól, akik elméleti ismereteik és gyakorlatai tapasztalataik birtokában kétségbe vonhatnák döntéseinek hasznát és értelmét. Politikai ellenfelei inkább az okos gazfickókat kedvelik, akik az utolsó fillért is elcsenik a kasszából, mivel tudják, hová nyúljanak. Orbán Viktor bizalmasai viszont kalapáccsal esnek még a nyitott pénzszekrénynek is. Oktalannak tűnő káder-választási gyakorlatával vélhetően saját vezetői szükségletéről gondoskodik: ösztönös politikusként így bizonyítaná önmaga előtt, hogy nincsen oka kételyre és érdemes a rajongásra. Bármi forraljon is a jövő, nimbusza - míg világ a világ - sértetlen marad.

Egy megalapozatlan föltevésben hisz, jelesül abban, hogy a pártok csupán vezetőjüktől kölcsönözhetnek arcot, és görcsösen óvja is ártatlanságának látszatát. Hatalmi rendszerének - akárcsak elődeiének - karakterizáló vonása a felelősség el nem ismerésére, illetve azonnali továbbhárítása. Ha egy kínos beismerés, mint például a választási bukásé (ami bejáratott polgári demokráciákban sosem maradhat személyi konzekvenciák nélkül), tovább már nem halogatható, kedvelt pódiumáról menten elszólítja a kötelesség, nehogy a csalódás emléke fűződjön nevéhez. A rossz hír hozójának mostoha sorsát ilyenkor más vállalja, és a párt - vagyis saját - arca makulátlan marad. A bűnbaké ugyan besározódik, támogatói viszont kikerülnek a slamasztikából - amibe hibás döntéseivel taszította őket -, és zavartalanul folytatódhat a „jó király – rossz tanácsadók” néven elhíresült politikai játszma is. Bizalmasainak teendője egyébként sem több helyeslésük demonstrálásánál, nincs akadálya tehát egyedül mérvadó csoportérdekeik érvényesítésének. Egy államférfi persze, ha nem is emlegeti folyvást, mindig tekintettel van megbízóinak összességére, a kamarillapolitikus törekvései azonban megrekednek az öncélú hatalmi koncentrációnál. Orbán Viktor szisztémája egyszerű és kényelmes: amint magához ragadja a helyzet átlátásához nélkülözhetetlen információkat, mindnyájunkat fölment a gondolkodás terheitől. Ha belátása szerint cselekedhet, senkinek sem kell fölöslegesen izgulnia! Az ellentmondás eshetőségének kiküszöbölése, a nyilvános diskurzus hiánya viszont megnehezíti a kormányzást, ami állandó egyeztetések és kompromisszumok nélkül amúgy is merő képtelenség. Sehonnét sem remélhet támogatást a helyes irány kijelöléséhez. Az egyszer innét, másszor onnét előrángatott, majd a pillanat sugallatára ismét ejtett értékek nem igazíthatják útba, és ha még a négyéves választási ciklusoktól szaggatott nyugalmi időszakok is fölemésztődnek a permanens forradalom mintájára vívott szakadatlan küzdelemben, végleg ellehetetlenül a politizálás. Helyébe a háborús viszonyok logikáját követő direkt utasítások tolakszanak, és - akár egy rémálomban - eltűnik minden közvetítés.

Az orbánizmus ködös fogalma csupán egy kollektív hasznától megfosztott, öncélú hatalomszerzési mánia jellemzésére szolgálhat, és semmi köze a világszemlélet napóleoni átformálásához. Orbán Viktor ellenfelei nem is fáradnak tisztázásán, beérik remélt dezavuáló hatásával, és abban bíznak, hogy belőlük is kisüti majd a feszültséget. Legszívesebben fejüket vernék ugyanis a falba, hogy miért nem próbálkoztak hathatósabban a friss polgári demokrácia visszacserélésével a lejárt szavatosságú központi utasításos rendszerre. Kísérletének erkölcsi tartalmán legföljebb azért rágódnak, hogy leplezzék bosszúságukat, elvégre tőlük leste el fogásainak zömét! Értékviláguk és gondolkodásra való restségük, miként pökhendi magatartásuk is felettébb hasonlít annyit szapult vetélytársukéhoz. A politikusi belviszály kárvallottjai pedig csak az idejüket vesztegetik, ha a vehemens támadók vagy a megszállott rajongók szekerét tolják. Az utólag talán mulatságos, következményeit tekintve azonban véresen komoly hatalmi gyakorlat - amit mainapság ellenkező előjellel bár, de mindkét oldalon korszakos jelentőségű történelmi fordulatként aposztrofálnak - hamarosan senkit sem hoz már lázba. Új divatok hódítanak és valódi szakaszhatárokat jelölnek ki a történelemben.

Sneé Péter

2014. március 3.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

44 komment · 1 trackback

Címkék: vendégszerző Sneé Péter

Meglesz a szociknak a 15%?

2014.03.08. 12:08 garmr

A választási törvény alapján a pártszövetségeknek a bejutási küszöb 15%, legalábbis három vagy több párt együttes indulása esetén. Az elmúlt héten publikált közvéleménykutatási mérések 20% környékére jelezték a baloldali összefogást, ami gyakorlatilag még kevesebb, mint a kooperációban részt vevő politikai elemek különálló eredményeinek összege az összebútorozás előtt. Azt hiszem különösebb tévedés nélkül kijelenthető, hogy a nagy baloldali egymásba szeretés nem hozta meg a várt áttörést, sőt az idő előre haladtával egyre inkább kínosabbá válik a résztvevők számára. 

Nem feltétlenül kellett volna ennek így lennie, de az optimizmus magas fokával kellett hozzáállni ahhoz a témához, hogy a választások előtt 3 hónappal összetákolt valami majd értékelhető kampánymunkát és eredményeket tud elérni. Megkérdőjelezhető immáron az is, hogy az összeállás olyan szinergiákat szabadított fel, melyek mérhető pozitív eredményt hoznak a támogatottságban. Tekintettel az olyan tényekre, hogy a baloldali masszának a választások előtt egy hónappal ismét nevet kellett váltania talán kijelenthető, hogy ez az elképzelés nem jött be. 

Az összefogásnak már a megalakulásától kezdve komoly, egységes és hiteles (már amennyire ez a résztvevőktől lehetséges) kampányt kellett volna vezetnie, ehelyett lassan már az eseményeket sem tudják lekövetni. A Fidesz nagy energiákat fordított Gyurcsány és Bajnai diszkreditálására, ami miatt sokan úgy látták, Mesterházy helyzetbe hozása előny, mivel az ő politikai erodálását még csak most kellett megkezdenie az ellenfélnek. Senki nem számolt ugyanakkor azzal a ténnyel, hogy egy olyan évtizedes mélységű posvánnyal rendelkező politikai fertő mint az MSZP saját magától is felbüfögi majd azokat az ügyeket, amelyek ha magát Mesterházyt talán nem is, de az egész baloldali összefogósdi gerincét jelentő pártot további izzadtságszagú magyarázkodásra kényszerítik

Először jött Simon, aztán tegnap pedig Zuschlag. És még egy hónap van a kampányból.

A baloldal teljesítménye alapján nem hogy a kormányváltás lesz álom az alakulat részére, de lassan már a támogatottság minimális növekedése is. Ha pedig még további ügyek kerülnek felszínre - ami felől nincs kétségünk - olyan helyzet állhat elő, amiben még azzal a gondolattal is szembe kell majd néznie Mesterházyéknak, hogy a parlamenti bejutást jelentő 15%-os eredmény megugrása is veszélybe kerülhet. 

A kvázi névtelen baloldali alakulat mára csak a legelvetemültebb MSZP és Gyurcsány szavazóknak jelent reális alternatívát a választásokon. A 8 lózung alapján, amit Mesterházy pedig a napokban előhúzott a kalapjából, ez nem is igen fog már érdemben változni. Ezt a tendenciát erősíti például a Jobbik támogatottságának növekedése is. 

A jelenlegi állás szerint 31 "pártnak" 18 "pártnak" lesz országos listája. Ez eddig soha nem látott teret ad egyrészt a téves ikszeléseknek, másrészt pedig azoknak a protest-szavazóknak, akiknek viszont nem megfelelő választás a baloldali tákolmány. Ezek a tényezők pedig könnyen az mszpdkegyüttliberálisokmoma alakulat parlamenti bejutásába kerülhetnek.

 

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

 

 

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

440 komment · 1 trackback

Címkék: választás mszp kormányváltás