A KARD a Facebookon

Hirdetés

Látogatók

free counter

Őket ajánljuk

 

Hírfolyam

Friss topikok

Elérhetőség

A KARD blog

e-mail: kard.blog@gmail.com

Facebook: A KARD

Twitter: @KARD_blog

Szíjjártó "lezártnak tekinti a Safarov-ügyet" Péter lesz a külügyminiszter?

2014.09.19. 22:09 timargabor

Most nem leszek hosszú.

Szíjjártó Pétert jelöli külügyminiszternek Orbán Viktor.

A rendszerváltás óta ezt a posztot Jeszenszky Géza, Kovács László, Martonyi János, Somogyi Ferenc, Göncz Kinga, Balázs Péter, ismét Martonyi János, végül a most európai biztossá avanzsáló Navracsics Tibor töltötték be. Lehet vitatni egyikük-másikuk ténykedését vagy jellegtelenségét, de most szintet lépünk. Nem felfelé, sajnos.

Nekem csak egy kérdésem lenne a meghallgatáson, kérem, tegye már fel valaki ott:

Hogy a súlyba lehet morálisan elfogadni, hogy olyan ember képviselje a nemzetközi színtéren hazánkat, aki két éve, október 9-én egy sajtótájékoztatón különösebb érvelés nélkül ezt találta mondani:

A magyar kormány a maga részéről lezártnak tekinti a Safarov-ügyet.

Emlékszünk, Safarov az az azeri katonatiszt volt, aki magyarországi tartózkodása alatt egy évtizede baltával miszlikba vágta közös képzésbeli örmény társát - közismert nevén ő a baltás gyilkos. Ezt az arcot engedtük el, hogy büntetése hátralevő részét Azerbajdzsánban töltse le, majd hazaérkezése délutánján szabadon is engedték ott, majd előléptették (stílszerűen őrnaggyá...) és még kitüntetést is kapott. Vagyis vagy (1) frankón átvertek minket, vagy (2) meg volt ez előre dumálva, csak nem volt arcunk ezt világgá kürtölni. Válasz persze nem volt, csak némi hebegés Szíjjártó úr részéről az azeri befektetők miriádjáról, akik azonban nem jelentek meg azóta sem. Sőt, lehet, hogy hamarosan a nagy csinnadrattával beindult közvetlen légi kapcsolatnak is befellegzik.

Szóval kérdezem: Szíjjártó "lezártnak tekinti a Safarov-ügyet" Péter jelölésével azt mondjuk, hogy tényleg ez az erkölcsi mércénk?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on is:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

5 komment

Címkék: baltás gyilkos Szíjjártó Péter

Ugyanaz másként

2014.09.11. 06:30 KARD blog

Vendégszerzőnk, Sneé Péter írása

A feledékenység népbetegség. Hivatalosan bejegyzett koruk szerint régóta felnőtt emberek veszejtik el egyik napról a másikra történelmi emlékezetüket, hogy maguk előtt is igazolják: nem volt ez mindig így! Ha kilátástalan helyzetükben kevéssé bizakodhatnak egy paradicsomi jövőben, vagyis nincs többé, ami élni segítené őket, akkor legalább az átszínezett és -komponált múltjuk harmonikus szépségével vigasztalódnának sivár jelenükért. Észre sem veszik, hogy ugyanazon logika mentén cselekednek, mint politikai ellenlábasaik, akik mundérba bújtan, esetleg sújtásos bocskaiban andalító operett-dallamok közepette álmodoznak sosem volt dicsőségükről. Félreértés ne essék, amennyiben nincs elég merszünk a szembenézésre életünk gyalázatos kudarcaival, kedvünkre válogathatunk a makacs tények elől menekülés útjai, formái közt. Ha ez megnyugtat és biztonságba ringat minket, akár napestig hazudhatunk magunknak, csak azt ne higgyük, rajtunk kívül bárki is komolyan veszi tarka mesénket.

Mindnyájan hajlamosak vagyunk átesni a ló túlsó oldalára, és hevesen pocskondiázni, amiért negyed vagy fél százada még annyira lelkesedtünk. A halálunk feletti kétségbeesésen túl erre szorít társas létünk, valamint személyiségünk addigi fejlődésének némely vonása is, például az, hogy különböző életidőben mást és mást tartunk feladatunknak, illetve nemzedékről nemzedékre elütő generációs sajátosságokra hivatkozunk a döntési pozíciók birtoklói vagy éppen bitorlói elleni fenekedésünkben (lásd. „Uj nép, másfajta raj./ Másként ejtjük a szót, fejünkön/ másként tapad a haj.” József Attila: A város peremén, 1933). Ettől persze nem volna szükségszerű és elkerülhetetlen a tények semmibevétele, majd helyettesítése légből kapott állításokkal. Több kell hozzá: a múlt pártos kisajátításáért vívott ádáz küzdelmek észrevétlen, önkéntes és meggondolatlan támogatása.


Amennyiben pozícióik megerősítése végett a rendiség feltámasztásán munkálkodnak az uralmon lévők, és történelmi ismeretek hiányában olyan példaképeket állítanak mindnyájunk elé, akik vérmes kritikusai voltak a hajdani rangkórságos világnak, akkor a demokraták mezében tetszelgő, modernista ellenfeleik nyomban fölidézik a zsarnoki közelmúlt eddig elhallgatott kedvezéseit és nem győzik dicsérni, csodálni a durva elnyomáson alapuló rendszer humanizmusát. A fehér lovas ellentengernagy anakronisztikus figurájával szemben pajzsra emelik az „okos”, egyes megközelítésekben már bölcsnek titulált „Nagy Sakkjátékost” (ahogy Hofi rajongta körül), és diszkréten mellőzik hatalomra kerülésének, valamint működésének kellemetlen részleteit. Mint ahogy azt sem firtatják, ki irányította valójában az országot évtizedeken át, vagyis miért adta szovjet őrség a szolgálatot majd’ minden fontosabb magyar katonai objektum előtt. A biztonság, jólét és nyugalom megteremtőjeként emlegetik a baráti állam támogatását, melynek révén – a stabil keleti piacnak hála -, tervezhető és ötévenként újratervezett jövő elé állhattunk, és a mintaszerű fejlődés előnyeit élvezhettük. Az egyenlőség jegyében annyira modernizálódtunk és kiteljesedtünk, hogy abszurdnak hat már e rózsaszín korszak jellemzése diktatúra gyanánt, mivel a represszió közismerten puha volt, az áldozatok és besúgóik, az üldözöttek és üldözőik kapcsolata pedig közvetlen, szinte már kedélyesen rokoni.

Utólag nehezen magyarázható így, miért morgolódtunk, és azon kevesek, akik tenni próbáltak ellene, minek lázongtak, szervezkedtek szüntelenül? Alighanem tévútra csalt minket az imperializmus szirénhangja! Bár a varázsos harmóniák elkábíthattak, finnyás orrunkat valahogy csak megütötte a hazánkban ideiglenesen állomásozó déli hadseregcsoport tagjainak egyenruhájából áradó évtizedes verejtékszag. Kínos persze a jegygyűrűjüket bagóért vesztegető, a kaszárnyából kívánságunkra bármit kilopó éhes és a tisztek által csizmás lábbal összerugdosott „új emberek” valódi prototípusának felidézése. Mintha a társadalmi egyenlőtlenségek üdvös voltába kapaszkodó új hatalmasok ellenében csipetnyi lelkiismeret furdalás nélkül nevezhetnénk egyenlősítőnek a teljes fejlődésképtelenséget és köznyomorúságot hozó karhatalmi rendet, hol zömünk fő törekvése az elérhető kiváltságok megszerzésére irányult. Lehetőségeink pártálláshoz, politikai aktivitáshoz és személyes kapcsolatokhoz kötésétől izmosodott lépten-nyomon megalázott, semmibe vett, kigúnyolt önérzetünk?

Régen mindenkinek fedél volt a feje fölött, és tisztes munkával, biztos megélhetéssel rendelkezett - halljuk mind gyakrabban -, mese csupán a lepusztult munkásszállásokon, emeletes ágyakban tengődő nők és férfiak testi-lelki nyomorúsága, ahogy büszkeségünk, az atomerőmű szomszédságában félig földbe ásott putrikban tengődő családoké is. A kibeszéletlen szenvedések, az elfojtott indulatok hagyta űrt az egyetemes szolidaritás deklarált eszméi takarták el, mialatt a velük összeegyeztethetetlen nemi, faji, vallási és származási diszkrimináció rejtetten tovább élt, miként Csalog Zsolt vagy Tar Sándor szociográfiái bizonyították. Az oktatás ingyenes volt ugyan, ám ideológiailag kötött. Még az ország Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett vezető egyetemének mosdójába sem szabadott beengedni a külföldi tudományos delegációkat, nehogy hírét vigyék a higiéniás állapotoknak. A szavakban támogatásra kész, ám felettébb elővigyázatos, a neki nem-tetszőket félreszorító kultúrapolitika azonban kétségkívül példaadónak bizonyult, akárcsak a társadalmi nyilvánosság szigorú ellenőrzése, melynek emblémája az ország legnagyobb közkönyvtára egyik részlegének Zárolt Anyagok Tárává minősítése és vasajtóval elrekesztése volt. Szellemi restségre vall ma is, ha múltunk tanulságainak megismerése helyett kalandos történeteket regélünk, amivel nemcsak jelenünk elviselhetőbbé tételét mulasztjuk el, hanem egy kevesebb vétekkel, bűnnel terhelt jövő megalapozását is.

Sneé Péter

Egy kattintás és nem maradsz le posztjainkról:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

10 komment

Címkék: magyar demokrácia társadalmi emlékezet Kádár rendszer ezek ugyanazok

Sok a dudás, kicsi a csárda?

2014.08.09. 21:00 outisz

Pár napja írtam egy bejegyzést, hogy jajj, vajh' ki lesz a baloldal közös jelöltje, a megváltó, ám hamarabb kiszivárgott az infó - Falus Ferenc - mintsem megnyomhattam volna a publikál gombot. C'est la vie, a magyar nyelvű írott kultúra ezzel nem lett szegényebb, ám az mszp utólagos helyezkedése miatt megintcsak aktuálissá váltam.

Én ugyanis azt fájlaltam, hogy Orbán tusványosi beszéde, amit a liberális demokrácia végéről mondott, külföldön nagyobb vihart kavart, mint itthon. Én kis naív ekkor azt hittem, hogy majd megindul valami, és a demokratikus ellenzék végre feláll, hogy majd elkezdik hallatni a hangjukat az emberek. Ennél azonban enerváltabb az ország, ám még mindig jó esélyt láttam arra, hogy legalább a baloldal lépjen valamit. Teszem azt, hogy kiálljanak a nyílvánosság elé, és azt mondják: emberek, a demokrácia veszélyben van, kapjuk össze magunkat. Bár utáljuk egymást, ez most legyen másodlagos, de fogjunk össze. És ha jönne valaki, aki nálunk okosabb, ügyesebb, vagy legalább hat ujja van a kezén és foggal született, Isten ne adj', nem baloldali politikus, akkor mi hátralépünk és pártérdekek nélkül is támogatjuk, csak ébresszük már fel az embereket! Tessék jelentkezni.

Nem ez történt. Jött azonban a megállapodás, olyan amilyen, ez egy politikai alku, nincs ezzel semmi bajom, ilyen a demokrácia, így csinálják ezt máshol is - még az esélyesek is.

Új reménysugár gyulladt ki azonban a magyar demokrácia egén, méghozzá az mszp pártházának ablakában. Merthogy utólag elmismásolni a kerületi képviselői helyek felosztását... cöcöcö... hát ez olyan emeszpés. Mondhatnám vérciki. Én hülye, kispolgár, gyomorideggel fekszem meg kelek, hogy mi lesz a magyar demokrácia sorsa (nem csak magam miatt, de a gyerek miatt is), ezek meg 1-2 körzeti hely miatt veszélybe sodorják azt az amúgyis halódó összefogásfélécskét, amit ezek kicsikartak egymásból fogcsikorgatva. És hogy hol van itt a reménysugár? Ott hogy jön az Együtt, és azt mondja, akkor induljunk külön! (nomen est omen.) És ha megtennék, az egy takaros kis szög lenne mszp koporsójában. Márpedig az mszp most (és már egy ideje) azzal tenné a legtöbbet a magyar demokráciáért, ha fognának egy űrhajót, beleülnének, és fellőnék magukat a Holdra. Retúrjegy nem szükséges.

Sok itt a dudás, és kicsi a csárda. Három párt egy baloldalon sok. Aki 2018-ban a baloldalra akar szavazni, az úgyis oda fog szavazni, annyire azért nem finnyásak az emberek, hogy számítana a párt neve. Amíg azonban marad a fogcsikorgatós triumvirátus (nevezzük trojkának? Á nem, a keleti felhangok már a fidesznek járnak), az állandó politikai gyilkolászás egymás között csak elriasztja az embereket a politikától - és lassan a demokráciától is.

Egy klikk és nem maradsz le posztjainkról:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

10 komment

Címkék: baloldal önkormányzati választás outisz főpolgármester-jelölt

Van-e nyugdíj gyerek nélkül?

2014.08.07. 12:18 timargabor

A kérdés - különösen a magánnyugdíjrendszer beszántása után - már többször fellángolt a közbeszédben, mi írtunk erről már két és fél éve is. Most a Népesedési Kerekasztal javaslata nyomán parázslott fel ismét a téma: azt javasolják, hogy a nyugdíjszámításnál vegyék figyelembe a felnevelt gyerekek számát is. Mielőtt ebbe a vitába belemennénk, hadd mondjam el, hogy ilyen javaslatot a Fidesz még a "térdrecsuhásozó-szélsőliberális" korszakában, 1992-ben, az Antall-kormány idejében is tett, vagyis ha a javaslat tőlük (is) jön, ez ügyben kifejezetten és szokatlanul következetesek.

A javaslat óta jónéhány cikk és blogposzt foglalkozott a kérdéssel. Az ellenérveknek a rendszer esetleges kárvallottjai szempontjából talán legteljesebb összefoglalóját Koncz Andrea (maga is többgyermekes anya) adja a Díványban Vélemény: rémálom a nyugdíjrendszerben címmel. A Világgazdaság Online hasábjain Sztojcsev Iván Gyerekgyártó gépek és egyenletek címmel alapvetően a javaslat és a népesedési hatások közti kapcsolatot vitatva javasolja az ötlet elvetését. Hasonló, de részletesebben kifejtett érvek alapján, a célzott népesedési előnyökre vonatkozó nulla hatást kifejtve és arra hivatkozva Tallián Miklós publikált Gyerekek és nyugdíjasok címmel egy gondolatmenetet a kitűnő Kapitalizmus blogon. Az általunk igen kedvelt és tisztelt zero is hosszú blogposzttal jelentkezett a Vastagbőrben. Az év vicce: a Fidesz megoldaná, hogy 2044-ben jó nyugdíjam legyen címmel leginkább a Fidesz nyugdíjügyi pálfordulásait és néhány, már Koncz Andrea által is bemutatott "felhasználó-oldali" sérelmet sorolva mond lesújtó véleményt a javaslatról - mindenki mástól elnézést kérünk, abszolút szubjektív módon ezt a négy posztot találtam a leginkább "lineárisan függetlennek" a bírálók közül. Még kedvenc LMP-m egyik vezető politikusa is erősen kritikus az ügyben. Véleményem szerint a vitatók érvei nem látják a fától az erdőt. A javasolt új rendszerben kétségtelenül valahogy, jól-rosszul, de kezelendő kérdések nem jelenthetnek ellenérvet egy, a felosztó-kirovó (de valójában: bármilyen) nyugdíjrendszer fenntartásának lényegére célzó változtatásban.

A felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben - és 2011 januárja, a durván, zsarolással és lustaságra utazással meg beígért szotyipénzzel végrehajtott tömeges visszalépés óta a magyar rendszer szinte kizárólag ilyen - nyugdíj kizárólag az éppen aktív korosztálytól történő jövedelemátcsoportosítással adható. Ez feltételezi persze azt, hogy létezik aktív korosztály, és a létszáma, a nyugdíjkorhatár illetve a nyugdíjasok várható élettartama összességében lehetővé teszi a még elviselhető elvonást. Ebből a hármasból most a létszámról beszélünk. Ha nincs elegen a következő generáció, ha nincs elég képzett, hogy jövedelmező munkát végezzen - vagy ha van, de bármilyen okból évente egy nagyvárosnyian távoznak külföldre - akkor ez a rendszer idővel a falnak megy. Ha pedig - mint ma is - gyakorlatilag hitelből tartjuk fenn a relatíve (az aktívak jövedelmeihez képest!) magas nyugdíjakat, akkor olyan piramisjátékot üzemeltetünk, aminek a vége pár évtizedes távlatban van. Ha nincs gyerek, nincs nyugdíj sem.

Nem hiszi el? Vitatja? Jó, akkor képzeljük el, hogy mindenki, de tényleg mindenki mostantól él azzal a joggal, hogy önként megválassza: ne legyen gyereke. Kell-e magyarázzam, hogy akkor 30-40 év múlva megszűnik a nyugdíj intézménye (kb. az országgal együtt, de ez egy másik téma)?

Magánnyugdíj! - kiáltanak fel ilyenkor általában az ellenzők. A tőkefedezet fogja biztosítani a nyugdíjat ebben az esetben? Rossz hírem van: nem fogja. A pénz által megtestesített mai munkamennyiség nem vihető át korlátlanul - sőt a fenti szélsőséges esetben sehogy - a jövőbe. Lehet, hogy lesz pénz a bankban, de nem lesz, aki ezért árut adjon a boltban. Nem lesz, aki vezesse a buszt. Nem lesz, aki megtermelje az árukat, amelyek gyártóinak részvényeibe tehetjük a pénzt, ha azt akarjuk, ne csak pár darab papírunk, vagy néhány számítógépes bitünk legyen. Igen, persze, vehetünk külföldi részvényeket is, olyan országokból, amelyek a fent említett harakirit nem követik el, de ugye a joguk nekik is meglenne erre?

(Még valami erről: nem, ebben az országban belátható időn belül nem lesz magánnyugdíjrendszer. Addig, amíg Orbán és Lázár urak, illetve Selmeczi úrhölgy élnek, illetve a Fidesz pártként működik, biztos nem. Ugye nem gondolja senki, hogy egy bármilyen színezetű kormány még egyszer hajlandó lesz évente a GDP kb. 1%-át hitelbe felvenni egy olyan alap feltőkésítésére, amit majd aztán egy populista ellenfél felemlegetve és ezzel hatalmat nyerve nyom nélkül felélhet hatalma fenntartására? - érdekes, hogy a szocik részéről annyi innováció nem volt 4 év alatt, hogy erre az egyszerű érvre egyáltalán rájöjjenek. És hát addig sem lesz, amíg a társadalom kollektív tudata ezt az egészet nem tudja pontosan, és nem csak odáig jut el, hogy "ledolgoztam egy életet, JÁR a nyugdíj és pont".)

Vissza a fenti szélsőséges példához. Azt még hadd tegyem hozzá, hogy a világ, NATO ide, EU oda, nem szokta kivárni, amíg egy ország népessége végletesen elöregszik, miközben javai azért vannak. Ennél jóval előbb le szokták verni az ilyen öngyilkos nemzeteket. Lehetetlenség? Persze, hiszen azért mindig van, aki szeretne gyereket, vállalja, felneveli, tehát valamekkora azért lesz az a következő generáció. De nem kéne a fentieket tudatosítani?

Tudatosítani, semmi mást, mint azt, amit a bismarck-i nyugdíjrendszer bevezetése előtt mindenki természetesnek tartott: vagy van gyereked, aki eltart ha megöregszel (ahogy Te is eltartod idős szüleidet, ha rászorulnak), vagy félreteszel öreg napjaidra. Ez ma is így van, társadalmilag a nyugdíjrendszer által összegezve, átlagolva. És igen, elfogadom, hogy valaki úgy dönt, életpályájába a gyerek nem fér bele - de akkor ő, mondjuk finoman úgy, lényegesen kevesebbet tesz a nyugdíjáért, mint aki máshogy dönt, természetes tehát, ha ő valamilyen egyéni megtakarítási formához fordul és ott fialtatja a gyermeknevelésre nem költött jövedelemrészét. És akinek nem lehet vagy meghalt a gyermeke? Az új rendszerben kezelendő szolidáris problémák, amelyek azonban nem írhatják felül a rendszert.

Négy dolog a végére:

1. Nem, egy pillanatig sem gondolom, hogy ettől a változtatástól holnap akárcsak fikarcnyit javuljanak a demográfiai mutatóink. A fent idézett Tallián Miklóssal értek egyet: semmilyen közvetlen hatás nem lesz. Azt, hogy milyen kevés társadalmi ismeretünk van a nyugdíjról és felelősségtudatunk a saját jövőnkről, azt jól mutatta a magánnyugdíjból 2011-ben visszalépők 97%-os aránya. Szinte senkit nem érdekel jobban, hogy mi lesz 20-30-40 év múlva mint hogy mi lesz holnap. Változtatni azonban kell, és ha ebben a tudatban akár 1-2 évtized alatt el lehet érni valami halvány változást, akkor talán a mai tizenéveseknek (!) esetleg lehet újra nyugdíja, ha már nekünk érdemben nem lehet.

2. Nem, ez a dolog nem a gazdasági növekedésről szól. Ez nagy mértékben független attól, így kérem, kíméljen mindenki az olyan megjegyzésekkel, hogy "csak munkanélkülieket szülnénk úgyis" meg hogy a nyugdíjrendszer jobb lenne, ha többünknek lenne munkája. Az első ugyanis gazdaságpolitikai, országvezetési kérdés, a második pedig mindig pillanatnyilag igaz, és nem sok köze van ahhoz, hogy mi is lesz húsz év múlva.

3. Lehet igaz sokak érzése, hogy "tisztességgel felnevelni 3 gyereket nagyon nehéz, ahhoz olyan anyagi biztonság kell, ami sajnos keveseknek adatik meg" (épp a fent idézett zero barátomtól). Kétségtelen, nem egyszerű - de ugye nagyszüleimnek sem volt könnyebb a háború alatt és közvetlen utána szülni és később felnevelni három gyereket. Rattkó alatt is nehéz volt, de cserébe muszáj is. Volt talán 2 évtized, amikor a mainál talán egyszerűbb volt, csak épp gazdaságilag mentünk csődbe, és átlagban akkor sem tette szüleink korosztálya. A szülőképes kor meg nem tart örökké, és mire esetleg egyenesbe jönnél anyagilag, már kicsúsztál, és nem mehetsz vissza 10-20 évvel, hogy szülj még egyet.

4. Ha a Népesedési Kerekasztalt vagy mit meg tényleg érdekli a demográfia, akkor - e hosszú távon értelmes, támogatható és a rendszer lényegét bemutató javaslat mellett - kitalálhatna a kormánnyal együtt arra is valamit, hogy az aktívaknak, részben épp a nyugdíjrendszer miatt szorító nagy elvonás, részben a forráshiány miatti kevés munkalehetőség miatt elvándorlásán csökkentsenek. Annál nagyobbat ugyanis semmi nem üt a mai és holnapi nyugdíjrendszerünkön, minthogy bármilyen okból évi százezer emberünk kivándorol - természetesen a gyerekeivel együtt, vagy azokat már kint szüli meg.

Egy klikk és nem maradsz le posztjainkról:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

66 komment · 1 trackback

Címkék: gyerekvállalás nyugdíjrendszer nyugdíjvita

Hiú reménység

2014.08.04. 08:18 KARD blog

Vendégszerzőnk, Sneé Péter írása

 

Napok óta zajlik a találgatás, milyen következményekkel járhat az útépítő cégek megzsarolása. A különféle vélekedések közös jellemzője egy megalapozatlan feltételezés: hátha összezördül a Fidesz-közeli nagy cégkonglomerátum tulajdonosa a kormányfővel!

Hiú reménység.

A politikusnak azonnali pénzforrásra van szüksége, hogy előteremthesse a szabálytalan pályáztatás miatt kirótt tetemes bírságot, de nincs hová nyúlnia. A kötelező tartalék javát már elköltötte, az államadósság pedig veszélyesen emelkedik. Felettébb kockázatos és drága volna most újabb külföldi hitelekkel kísérleteznie. Várható hatásai miatt politikai szempontból sem érné meg az efféle próbálkozás, amivel különösebb erőfeszítés nélkül is kiaknázható esélyt kínálna ellenzékének.

A gazdasági potentát - akármennyire szívja fogát az előre kalkulálhatatlan sarc miatt – nem felejtett el számolni. Tudja, hogy jövendő profitja és üzleti létének biztosítéka az állami pénzcsapok nyitva tartásától függ. Konkurensei, akik ugrásra készen várják, hogy a helyébe tolakodjanak, egyébként hasonlóképpen megszenvedik az intézkedést, amitől tovább gyöngülnek majd. Felettébb kétes kimenetelű szembefordulásuk helyett kifizetődőbb, ha „lenyeli a békát”, és az elszenvedett kárt is saját javára fordítja. Egy kis, ügyesen tálalt huzakodás még PR-fogásnak sem rossz, javíthat vele például megtépázott renoméján. Kényszerű adakozása pedig akár befektetés gyanánt is felfogadható, előbb-utóbb úgyis kompenzálják miatta.

Sok kivetnivalót egyébként sem találhat a szerencse átmeneti elpártolásában, mivel a szokásos eljárás az, hogy a választások előtt számottevő hitellel támogatja pártját - ami kudarc esetén jelentős üzleti veszteséget okoz -, a hatalomra jutott politikai érdekcsoport viszont közpénzből finanszírozza és nyilvánvalóan túlszámlázott megrendelésekkel honorálja előzékenységét. Noha cserébe elvárják tőle a jogi előírások miatt nehezen előteremthető párt-kiadások fedezését, illetve a szegény alulfizetett politikusok megsegítését, ám ekkora kiadás csupán aprópénz várható nyereségéhez képest. Pillanatnyi helyzete mindössze annyiban különbözik az ismerttől, amennyiben előrehozza a néhány év múltán esedékes hitelt. Vagyis közös érdekük a nyílt szembefordulás kerülése.

Sneé Péter

A KARD a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

11 komment · 1 trackback

Címkék: Közgép útépítési bírság

Előjelek hiányában

2014.08.02. 11:36 timargabor

Illiberális, putyinizmus, satöbbi - zeng a sajtó az utóbbi napokban, megvilágítva tényleg minden szemszögből, úgyhogy mi ezt a szintet kihagyjuk. New York Times, szerkesztőségi cikk, ez már akár érdemi is lehet. Wall Street Journal, ezt is olvassák páran, de az itthon kit érdekel? A Válasz szerint Orbánt egyenesen megdícsérték, LOL. Lehet azóta aggódni kormányoldalról, hogy micsoda nemzetellenes aknamunka, vagy ellenzékiről, hogy miért rajtunk csattan. Ám a Magyarország elleni uniós szankciók nincsenek a spájzban. Nem, nem jön Juncker fehér lovon, hogy elűzze a csúnya illiberális Orbánt. Annak ugyanis biztosan lenne egy előjele.

Ha majd az Európai Néppárt kizárja a Fideszt, akkor elkezdhetünk ezen aggódni, addig biztosan nem. A Néppárt a legnagyobb európai pártcsalád, és bár a parlamentben nincs abszolút többségben, nélküle ilyen szankcióknak biztosan nem lenne többsége - az euroszkeptikusok meg a széljobb biztos nem állnának be a New York Times meg a WSJ érvrendszere mögé. A Néppárt sem teheti meg addig, amíg ezt egy olyan ország ellen kellene meglépnie, amelynek vezető, sőt hatalmi monopóliumban levő pártja az ő tagja. Ez egyszerűen nem megy.

És hát a szolid relatív többség is nagyjából csak a Fidesz által delegált euro-képviselőkkel van meg. tehát a kizárás sincs a spájzban. Persze lehet sokáig próbálkozni, még sok ilyen Bálványos, és összejöhet az is, de a tippünk szerint ez nem holnap lesz. Az orosz-ukrán-NATO konfliktus persze lehetne olyan darázsfészek, ami ezt meggyorsíthatná, de amíg Merkel inkább próbál kiegyezni Putyinnal mint Orbán, addig nem lesz az. És ebből a szempontból kifejezett szerencse, hogy az uniós döntéshozók és az általuk iránymutatónak ítélt médiafórumok nem értenek magyarul és nem cuppantak még rá a vonatkozó hazai posztok kommentjeinek fordítására.

Szóval no para. A Fidesz esetleges néppárti kizárásáig semmiképp.

A KARD a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

185 komment

Címkék: Fidesz Európai Unió New York Times Európai Néppárt illiberális

Alkotmánybíróság: itt a vége

2014.07.22. 00:16 timargabor

Amióta áll a kétharmad, a többségi párt már nem tartja magát ahhoz, hogy az alkotmánybírák jelölése szavazati arányok szerint történjen. Megteheti: semmi jogi kényszer nincs erre. Aztán egy idő után természetesen a Fidesz itt is többségbe kerül azzal, amit mi "józan észnek" tartunk, a fideszdroidok már a korábban delegált jobboldali bírákkal is szembekerülnek, és egy idő után törvényszerűen többségbe is jutnak.

Az elmúlt hetek már megmutatták ezt a jelenséget. Az, hogy a takarékszövetkezeteket államosítani, majd egy kiválasztott félnek újraprivatizálni alkotmányos dolog, és nem sérti a tulajdonhoz fűződő alapjogot, igen szélesre tárja a magántulajdon értelmezhetőségét. Az, hogy a trafikpályázat veszteseinek szabad vállalkozáshoz fűződő jogai nem sérültek, ha nem is az előző mértékben, de szintén. Mindkét döntés az Alkotmánybíróság (AB) elmúlt időszakának gyöngyszeme, mindkét eset kulcsszava a "közérdek" (hm, emlékszünk korábbról ilyen érvelésre?). Tegnap azonban felkerült az i-re a pont. Igen, a budapesti önkormányzati választási törvényről van szó.

Korábban a Fővárosi Közgyűlés tagjait listán, arányos szavazás szerint választottuk: ha A párt 60%-ot, B pedig 40%-ot kapott, akkor az előbbi 60, utóbbi pedig 40 százaléknyi képviselőt küldhetett - a valóságban ennél kicsit többet, mert az 5% alatt teljesítő listák nem kaptak mandátumot. Ezt most, pár hónappal a választás előtt a fideszes országgyűlési kétharmad átírta: ülhessenek be a kerületi polgármesterek a közgyűlésbe. Miért? Csak. Mert így nyerhet a Fidesz akkor is, ha esetleg véletlenül nem nyerne. Persze így sérül a szavazatok egyenlő értékének elve s a vesztes szavazatok elszámolása is. Gyorsan hegesztettek is rajta fideszék: kitalálták, hogy a döntéshez nem elég a képviselők többsége, a képviselt lakosság többsége is kell hozzá. És hát legyen azért kompenzációs lista is, mert azért ez a rendszer mondjuk a Jobbikkal meg az LMP-vel minősítetten babrál ki. Persze, ment a dolog az AB elé.

De kérem, ez így teljesen rendben van, alkotmányos, nincsen itt semmi látnivaló. Ezt mondta hétfőn az AB, betűvel leírva. Illetve még azt, hogy a kompenzációs szavazatok végképp nem egyenlőek, így az azért ne legyen - hadd kerüljön kizárólag csak a fideszmszp a közgyűlésbe. A közgyűlésnek pedig nyilván majd minden véleményalkotáskor lakosságarányt is számolnia kell, a bizottsági helyek kiosztásától a főpolgármester-helyettesek és a főjegyző megválasztásáig, gondolom ezek után, sőt Újbuda polgármestere természetesen hétszer annyiszor szólhat hozzá, mint Belváros-Lipótvárosé, nem? Mert ha nem, akkor meglehetősen kamu a taláros testület érvelése. Az AB elnöke szerint is jobb lett volna, ha más döntés születik, nem épp könnyű kritikával illetve kollégáit. A hírek szerint a határozat meglehetősen éles szavazás után született meg, a különvéleményekből pedig úgy tűnik, a fideszes pártdelegáltak tényleg átvették a többséget. Teljesen mindegy, kit küld már oda ősszel a Fidesz: a gyümölcs beérett, az AB is beállt a bólogató fékek és ellensúlyok közé.

A kérdésem a szokásos a még megmaradt elvszerű jobboldali, konzervatív alapállású Fidesz-szavazókhoz: rendben van ez így? Lehet a demokrácia alapműködése, a választás szabályozásában ilyen sufnituningot csinálni? Belefér ez pár hónappal a választás előtt - megjegyzem: utóbbira van szoci oldalról is példa: 1994-ben ugyanígy a választás előtt pár hónappal írták át lényegi ponton (többfordulósból egyfordulóssá téve) az önkormányzati választás szabályait. Akkor az is rendben volt?

Muszáj megkérdezni, mert ismétlem: itt már a rendszer alapműködésénél tartunk. Ha a választási rendszert a saját pártérdekeink szerint bármikor át lehet írni nekünk kedvezőbbre (hm, győzteskompenzáció, kamupártok, egyfordulós választás: megvan?), és eszerint lehet újra és újra nyerni (áprilisban egy szolid, de meglevő többséggel kétharmadot, most Budapesten esetleg kisebbséggel többséget), aztán a Parlamentben autofire módban küldeni az újabb bólogató bírákat az AB-ba, akkor ennek a rendszernek tényleg csak egy módon lehet majd vége. Arra meg inkább nem lennék kíváncsi, ha szabad.

A KARD a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

85 komment

Címkék: választási rendszer Alkotmánybíróság

Gáz van

2014.06.25. 06:30 KARD blog

--- vendégszerzőnk, Sneé Péter írása ---

Csúnyán elszólta magát Tállai András, mialatt a Paks 2 ellen tiltakozó LMP-t letromfolta az Országgyűlésben. Érvelése három pilléren nyugodott: először arra hivatkozott, hogy az elfogadandó szerződésben nem szerepel külföldi tőke bevonása. Amennyiben az orosz már hazainak számít, úgy talán még a Krimi-félszigetet is megelőztük csatlakozási döntésünkkel. Beszéde második pillérének a negyven százalékos magyar részvételt szánhatta, ami egy általa nem részletezett számítás szerint közel tízezer új munkahelyet teremt – majd, holott a másik szerződő fél egyértelművé tette, hogy maga végzi el a munkát. Ha nem térünk vissza a XIX. század kubikusainak foglalkoztatásához, elképzelni sem tudom: hová, minek és mennyi időre alkalmaznának ennyi hazai munkavállalót.

Beszédének legérdekesebb része azonban egy harmadik érv említése volt. Tállai azt találta mondani, hogy ez a beruházás „a gázenergia igénybevételének lehetőségét fogja csökkenteni”. Inkább a nyelvét harapta volna le, hiszen nem érkezett el még az ideje a Nagy Bejelentésnek - melyet nyilván nem rá osztanak - a kormány zseniális tervéről: hogyan másszunk ki a fél százada ásott veremből, a földgáz iránti függőségből. Annak idején pénzt, fáradságot nem kímélve a teljes magyar gazdaságot az olcsónak hitt szovjet szénhidrogén- importra alapozták. Míg az olajról hamar kiderült, mennyire ár-érzékeny, a gázellátását bővítését tovább forszírozták, vagyis a gazdaság szereplői mellett arra bíztatták a lakosságot, minél többet ruházzon be a helyi gázellátásba. Ameddig a tömeges elnyomorodás végképp el nem lehetetlenítette, zavartalanul folytatódott is a gázhálózat kiépítése, illetve a régi, elavultnak nevezett vegyes tüzelési rendszerek lecserélése gázkazánokra. Mivel sok helyen még ma is ennek kamatait nyögik, hatalmas politikai baklövésnek számít a rendszer likvidálásáról szóló „elhamarkodott” bejelentés.

Az kétségtelen, hogy az Európai Unió által ajánlott és részben finanszírozott, Oroszországot és Ukrajnát elkerülő rendszer megfúrása másodrangú, alkalmi politikai érdekekből katasztrofális politikai hiba volt, de erről hallgatni illik, mivel efféle fiaskó nálunk elképzelhetetlen, és Magyarország jobban teljesít. A földgáz hosszú távon elkerülhetetlen lecserélése különben sem aktuális, amikor a palagáz bűvöletébe esetten újabb évtizednyi laufban reménykedünk. Tállai András azonban meggondolatlanul kifecsegi a kormány szándékát, hogy akként teremtsen új piacot a Paks 2-ben termelt, egyelőre fölöslegesnek látszó elektromos áram számára, hogy valós piaci áron kínálva a földgázt, újabb invesztációra bírja a kontinens egyik legszegényebb népességét. Dobjuk ki fölöslegessé váló gázüzemű berendezéseinket, és helyükbe korszerű, új, elektromos eszközöket vásároljunk! E tisztább, kényelmesebb és ökológiailag helyeselhetőbb rendszernek azonban nálunk három apró bibije is akad. Az egyik maga az áramforrás, ami kelet-európai viszonyaink közepette, az élenjáró orosz ipar termékeként merő életveszély. A nélkülözhetetlen lakossági beruházások hiánya a másik: az amúgy is erősen megosztott társadalom túlnyomó többsége fűtési és főzési lehetőség nélkül marad. A szegények tehát jobban teszik, ha már az első télen megfagynak és kínos nyavalygásaikkal nem nyugtalanítják még évekig tehetősebb honfitársaikat. A harmadik apróság már az elképzelés teljes bukását vetíti előre: a meglévő elektromos hálózat egyszerűen nem lesz képes kielégíteni az egyes helyeken koncentráltan fellépő igényeket, márpedig a tervek szerint addigra részben vagy teljes egészében állami kézbe vett szolgáltató rendszernek aligha lesz pénze a nagy kapacitású elosztók, vezetékek, transzformátorok telepítésére.  Kölcsönt pedig egy ilyen, fülig eladósodott államnak senki sem ad.

Sneé Péter

Lyuk a végtelenben c. blogja a Facebook-on

 

A KARD a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

40 komment · 1 trackback

Címkék: abszurd energiapolitika Paks Tállai András

A Földigiliszta Őrs gyűlése

2014.06.23. 19:44 timargabor

Minapi posztunkat, amelyben azt fejtegettük, hogy vajon hogy éli meg a jobboldal, hogy Medgyessy Péter III/II-es múlja lemondásra felszólító ok volt, de Tasnádi László most kinevezett belügyi államtitkáré nem, így zárta outisz blogtárs:

maximum a földigilisztáknál elfogadható érv az, hogy ja kérem, a szomszédomnak sincs gerince, mégis tudja enni a szart, hát akkor nekem sem hiányzik

Meg kell mondjam, nem maradt válasz nélkül a posztban feltett kérdés. Bayer Zsolt meglehetősen világosan fogalmazott a Magyar Hírlap hasábjain:

Tudni kell valamit mondani a legvégén, valami érvényeset és nem kikacaghatót. Azt, hogy minden determináció ellenére volt, ami nem fért, nem férhetett bele. Például a III/semennyi sem fért bele. Ugyanis nekünk a nevünk is annyi csak, hogy hűség. Hát akkor?

De azért minden nem elpazarolható. Valaminek azért muszáj maradnia. Valamit muszáj a kéznek szorítania a legutolsó pillanatban. Tudni kell valamit mondani a legvégén, valami érvényeset és nem kikacaghatót. Azt, hogy minden determináció ellenére volt, ami nem fért, nem férhetett bele. Például a III/semennyi sem fért bele. Ugyanis nekünk a nevünk is annyi csak, hogy hűség. Hát akkor? - See more at: http://magyarhirlap.hu/iiisemennyi#sthash.cuzGl7vN.dpuf
De azért minden nem elpazarolható. Valaminek azért muszáj maradnia. Valamit muszáj a kéznek szorítania a legutolsó pillanatban. Tudni kell valamit mondani a legvégén, valami érvényeset és nem kikacaghatót. Azt, hogy minden determináció ellenére volt, ami nem fért, nem férhetett bele. Például a III/semennyi sem fért bele. Ugyanis nekünk a nevünk is annyi csak, hogy hűség. Hát akkor? - See more at: http://magyarhirlap.hu/iiisemennyi#sthash.cuzGl7vN.dpuf

És erre jön az indexvideó. Fideszes képviselőket kérdeznek erről. Az egyik utal rá, hogy a frakcióban van, akiknek ez nem tetszik, de kameravégre egy ilyen sem akad. Érdemes megnézni: a földigiliszta-technika egyszerűen csodálatos. Nem, nem zavarja őket, vagy ha mégis, úgy tesznek, mintha nem. Megmagyarázza. Nem tud róla. De hát ez van. Ő szakember. Jó. Lenne. Tudni. Ki. Jelentett. Kinek. Egy se mondja, hogy ha 2002-ben, akkor most is: ez gáz.

Bayer úr: ezzel nincs baj?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

15 komment

Címkék: magyar jobboldal földigiliszta III/II Tasnádi László

A III/II már köztünk van ...azaz mi lett veled jobboldal?

2014.06.20. 06:35 outisz

Anno 2002-ben nem kicsit hördült fel a jobboldali közönség azon, hogy kiderült. Medgyessy Péter akkori miniszterelnök III/II ügynök volt. Balról persze magyarázták, hogy ez nem az, nem olyan, nem úgy, nem azért ésatöbbi. Persze sokan fújjoltak, meg cümmögtek, hogy basszátok meg, 10 millió emberből nem tudtatok volna olyat odaültetni, aki nem volt háromperakárhanyas!!! 

meggyes.jpg

Erre mit olvasok ma az indexen? Hogy a rendészeti államtitkár III/II volt. Balról nyilván hallgatnak a harangok - arra viszont kíváncsi vagyok hogy jobbközépről hogyan nyelik ezt (is) le polgártársaim. Tessék, kommentekben kérem magam meggyőzni, hogy  ez nem az, nem olyan, nem úgy, nem azért ésatöbbi.

6313028_7bab5ab470b081eb612add535b8c5a58_wm.jpg

A legjobban sikerült kommentekből (feldobva az origós ügyet, a paksi orosz paktumot, a baltást, a manyup pénzeket, a trafik és földmutyik kimagyarázó kommentekkel) szeretnék egy idézetgyűjteményt összeállítani, hátha kimutatható, milyen ütemben tűntek el az önérzetes, saját véleményét megalkotó, felvilágosult, jobbközép gondolkodású polgárok ebből az országból. (aki külföldről kommentel, kérem jelezze)

Azzal pedig most ne gyertek, hogy a baloldal sem szebb. oké, tényleg nem szebb, csakhogy maximum a földigilisztáknál elfogadható érv az, hogy ja kérem, a szomszédomnak sincs gerince, mégis tudja enni a szart, hát akkor nekem sem hiányzik. 

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

90 komment

Címkék: fidesz államigazgatás következmények nélküli ország államapparátus III/II