A KARD a Facebook-on

Látogatók

free counter

Őket ajánljuk

Hírfolyam

Friss topikok

Elérhetőség

A KARD blog

e-mail: kard.blog@gmail.com

Facebook: A KARD

Twitter: @KARD_blog

Forradalmi momentum vagy momentumnyi forradalom?

2017.02.23. 16:08 Carnivore

Ahogy várható volt, a kormány megint kitáncol a hurokból, ami a nyakára került. Legyen az internetadó, vasárnapi boltzár vagy olimpia: ahol támadási felület keletkezik, ott inkább jobb nem harcba bocsátkozni.

Ez a sikamlós mozgás azonban győztes taktika is lehet. Nemcsak azért, mert megint lekerül a napirendről egy kellemetlen téma és vissza lehet venni a stafétabotot. Erről sokan írtak, sok helyen, nagyjából mindenki tisztában van vele. Ahhoz azonban, hogy megértsük, miért is annyira sikeres ez a manőverezés, ideje ránéznünk az épp aktuális ellenfél helyzetére is.

Mit látunk mindig az első momentumban? Bátor, harcias, szenvtelen ellenzékiek szabotázs-szerű akciót hajtanak végre a kormány valamely intézkedése ellen. Százezres felvonulást szerveznek, a polgári engedetlenség eszközéhez nyúlnak, szavazást harcolnak ki.

Ezek a sikerek egy-egy konkrét ügyet érintenek, aminek van egy előnye és egy hátránya: egyrészt könnyű sok embert maguk mögé állítani, hiszen egy értelmes ügyben a pártállás többnyire másodlagos (igen, még mindig!); másrészt viszont éppen ez a hirtelen jött erő az, ami ugyanolyan sebességgel tud eltűnni, mint ahogy keletkezett (hiszen a nézetek azért olyen gyorsan nem változnak). De talán eddig is sokszor eljutottunk már, amikor elemeztünk.

Most viszont nézzük meg a harmadik tényezőt is. Vegyük végre elő a félelmek ügyét, ami a társadalom formálódásának egyik meghatározója. Amikor egy elégedetlen polgár felindulásból cselekvésre szánja el magát, viszonylag könnyen talál magának barátokat, támogatókat, akikkel együtt egyre nagyobb és nagyobb csoportot alkotva, mozgalommá tudja transzformálni saját szándékait. Ehhez többnyire elegendő a közös pontok keresése.

Pontosan így szerveződnek/működnek a civil mozgalmak is. Azonban itt kell különbséget tennünk a civilek és a politikai pártok között: e szerint a definíció szerint a politikai párt az, amelyen nem lehet számonkérni az objektív felelősséget. Egy párttag - ellentétben egy mozgalom tagjával - nem fél felvállalni a véleményét és konzekvensen követni és kibontani azt, minden egyes soron következő ügyben. Egy civil mozgalom azonban itt rendszerint megáll. Egy ügy mellé leteszi a voksát, de nem kezd bele egy másikba (ami más témájú), nem köti össze azt egy másikkal. Miért nem? - Adódik a kérdés.

hullocsillag.jpg

Mert ha következetesen kezd el közügyekkel foglalkozni (=politizálni) akkor a tagjai személyes támadás alá kerülnek. És ez az, amit a legtöbben nem vállalnak fel. Mert aki már volt "tűz alatt" a véleménye miatt, az tudja, hogy ez egy rendkívül kegyetlen műfaj. Nemcsak morális, de emocionális igénybevétel is.

Attól a pillanattól fogva tehát, hogy egyetlen mondat is elhagyja valakinek a száját, ami a hatalom birtokosait kritizálja, tűz alá veszik, személyében támadják, sértegetik, megalázzák, felkutatják, fenyegetik, zsarolják. És ez az a pont, amikor egy eleinte bátor aktivista elgondolkozik az életén. Felteszi magának a kérdést: akarom én ezt? Hogy folyton vegzáljanak? Hogy kitaszítsanak? Hogy egyszer arra ébredjek fel, hogy egyesek gyűlölnek, mások azért nem mernek szóba állni velem, mert ők maguk is félnek?

És bármilyen furcsa, ez még az a pont, ahonnan van visszaút. Itt a hatalom ad még egy utolsó lehetőséget, hogy visszalépj. És a legtöbben itt vissza is lépnek.

Ez a félelem az, ami olyan erősen befolyásoló tényező, hogy az ellenállók csoportszintű viselkedésére is kihat: ezért van az, hogy az ellenzéki felbuzdulás vagy egy momentum alatt eltűnő csillagnak tűnik az égen, vagy tanácstalan, suta, erőtlen, béna kacsának - ami persze hamar lelombozza a kedélyeket.

Ezért van az, hogy hiába nagyobb a kormánnyal elégedetlenek tábora, mégsem talál magának benne táptalajt az ellenzék. Mert az emberek erő helyett vagy bizonytalanságot vagy gazemberséget sejtenek (általában joggal). Viszont azt sem árt megérteni, hogy az ellenzéki "hullócsillag-viselkedés" mögött emberi és egzisztenciális félelem a fő mozgatórugó, ami önmagában nem bűn, hanem alapvetően természetes viselkedés. Ha nem így lenne, akkor ez a hiányzó hős csapdájaként is leírható dillemmahelyzet rég megoldódott volna: a magyar szavazók szinte mindegyike bátran kiállna és elmondaná a véleményét, sőt, azt is, hogy épp melyik pártra szavazna. Közülük rég kikerültek volna már a véleményvezérek, akik bátran adnák a nevüket minden olyan ügyhöz, amit meggyőződésük szerint sikerre kell vinni. Ilyen azonban nálunk sci-fi-kategóriába esik.

Ehelyett folyton halk morgás hallatszik és összevissza beszélés. Felvállalásnak, kiállásnak híre-nyoma sincs. Így aztán ügyek jönnek, majd mennek, a kormány pedig marad. Vagyis ezt a helyzetet csak egy kritikus tömegnyi "félelem nélküli aktív polgár" tudja megváltoztatni (esetleg a félelem generálóinak szervezeti bomlása, de ez nagyon lassú folyamat). Előbbit talán célozhatja egy olyan új párt, amiben nemcsak a választók (ellenzékiek, bizonytalanok és kiábrándultak) találhatják meg a számításukat, hanem a párttagok, aspiránsok is biztonságra lelhetnek. Ez így már elég erős tényező lehetne ahhoz, hogy katalizátorként hasson és felgyorsítsa a NER bomlását.

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

7 komment

Címkék: kormány olimpia terelés nemzeti együttműködés rendszere magyar demokrácia Fidesz Momentum Momentum Mozgalom

A bejegyzés trackback címe:

http://kard.blog.hu/api/trackback/id/tr6312284941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.02.23. 16:15:46

Ezt a meccset már megint elbukták Soros "civiljei", ez tény, de mi ebben a rossz?

wega 2017.02.24. 17:23:28

Meccs? Hol volt itt meccs?

Orbán és "csahosai" leszaladtak a pályáról.

(Ha leszegett fejjel nyalogatja hűbérura talpát, könnyen ugyanabban a párhuzamos valóságban találja magát, de lelke rajta.)

dare 2017.02.24. 17:31:40

A mi kis politikánk hagy némi kinevetnivalót maga után.
Nagyon nehéz ebben a közegben politizálni,az állandó támadássorozat felemészti az embert, vagy a bolond balosok vannak megkergülve, vagy a "fiatal demokraták" érzik azt a késztetést magukban, hogy a sárga földig tiporják az embert.
Egyik 19, a másik egy híján 20.
A híveik úgy rántanak fegyvert mindenkire aki megjelenik a területükön, mint valami visszamaradt társadalomban.
Nyomokban se található bennük civilizációs viselkedés.
Ide ha idegenek lények érkeznének, még arra se lenne idejük hogy kimondják: békével jöttem...
Meg se hallgatnák őket, még ha jót akarnának akkor se.
Öntudatra kéne végre ébredni, nem beletörődve szemlélni hogyan csinálnak bohócot belőlünk, hogyan érvényesítik az akaratukat rajtunk, milyen körülmények között hagyjuk élni társadalmunkban a szegény, kilátástalan helyzetben lévő embereket...és még sokáig sorolhatnám, de a lényeg:
Nem mi vagyunk őértük, ŐK VANNAK MIÉRTÜNK!!!!
És ha ezt nem képesek felfogni, csak lázálmokat kergetni, és karaktergyilkolni a tenni akarókat, akkor gondolkozzanak el azon, milyen érzés lesz az, amikor ez mind vissza fog hullani a fejükre.
Mert még az okosokat is legyőzték a történelemben, nem lenne szebb felemelt fejjel veszteni?

tnsnames.ora · http://liftinstinct.blogspot.com 2017.02.24. 18:41:03

hafr.blog.hu/2017/02/24/mi_lehet_a_momentum_sorsa
Érdekesen harmonizál e poszt a fenti linkelttel. Én két további szempontot emelnék ki, éspedig a félelem-aspektus rovására:
* A Momentum rendkívül heterogén társaság. Rendszerszinten nagyon nehéz nekik politizálni olyan témákban, ami nem ennyire egyértelmű, mint a NOlimpia. Magyarán miközben sok kohéziós erő is van köztük (fiatalság, nyelvtudás, külföldi tapasztalat), értékprioritásban meg erős taszító erők is lehetnek.
* Az a nagy kérdés szerintem, hogy reálisan/vállalhatóan fenntartható-e a közérdeklődés hosszabb távon, közös ügyekben megfogalmazott programalkotási elemek révén.
A NOlimpia erős, ám egyszeri és mégiscsak tagadó/protest-típusú akció volt.
Meg kéne találniuk azokat a pontokat, amik legjobban fájnak az országnak és amire lehet hatásos érdemi üzenet megfogalmazni ami hiteles és nem ezermilliárdos kaliber. A "minden megyeszékhely érje el 60 percen belül Budapestet" ugye pont nem ilyen, mert az drága és ciklusokon átívelő terv, amilyenekkel Orbán révén tele a padlás, leamortizálva a dolog fontosságát.
A korrupció miatt ugye megint sokan füstölögnek, de látnivalóan nem (kritikus) tömegeket mozgat meg. Sok oka van lehet ennek, de például ha valaki hiteles számondkérhető tervet tenne le az asztalra, hogy kehet küzdeni ellene, népszerűbb téma lehetne. A hamvábaholt "üvegzseb" program nem ilyen volt, mielőtt valaki felhozná. ;)
Én azt mondom nem triviális feladat megfogalmazni mi fáj (pozitiv megközelítésben) az országnak. Ráadásul ezt úgy kell megcsinálni, hogy ne legyen meghackelhető a kormány részéről. Orbán pillanat alatt ki tudott szállni az olimpiából elvéve a levegőt a társadalmi beszéd elöl. Azaz jónak kell lenni a társadalom megszólításának, miközben hosszútávon stabilnak is.
Brutálisan nagy kihívás.

Narancsos kommunizmus 2017.02.24. 19:22:32

@MaxVal BircaMan ELEMZŐ: Biztos vagyok benne hogy te sem gondolod komolyan azt a sok baromságot, amit összehordasz. De te is csak a munkádat végzed már amennyiben a hazaárulást munkának lehet tekinteni.

Narancsos kommunizmus 2017.02.24. 19:25:02

Ahol a hatalom ereje a félelemre épül, az nem demokrácia, hanem diktatúra. (Jelen esetben OV dönti el mikor miről lehet szavazni és megmondja mit gondolnak az emberek)

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.02.24. 19:49:46

@Narancsos kommunizmus:

Mindig azt írom, amit komolyan gondolok.

Hazaárulás ellenezni a liberalizmust?